HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49228

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-26

Jonathan Gros (15. fejezet)

15. Fejezet
Furcsa kémiák

Amikor beléptünk a kémia terembe mindenki csöndben ült a helyén és figyelt Mr. Humblere, aki az asztal mögött állt és hátratett kézzel, egy fehér köpenyben figyelte az osztályt.
Meg se tudtunk szólalni, hogy elnézést kérjünk a késésért Mr. Humble nyugodtan helyre parancsolt minket:
- Uraim! Üljenek le nyugodtan - mutatott egy üres padsorra Mr. Humble.
A kémia terem másmilyen volt, mint a többi. Itt a székek és a padok nem külön voltak egyesével, hanem egybefüggő sorok voltak. Többnyire három ember fért el egymás mellett. Kettő padsor sorakozott végig a teremben.
Épp hogy elindultunk engem egyből megállított Mr. Humble:
- Ja igen, Mr. Gros, a dolgozata, meg kell, hogy mondjam nagyot csalódtam - nyújtotta át a kisdolgozatomat Mr. Humble.
Döbbenten néztem a dolgozatomat, amire rá volt írva, hogy:
Elégtelen, ennél azért többet vártam magától!
Dimitrij leült az egyik hármas padba Bobby mellé, akinek a botja ott hevert a karja mellett. Lassan én is odakóvályogtam, és leültem Dimitrij mellé, miközben hevesen néztem mit rontottam el.
- Na, hogy sikerült? - kérdezte Dimitrij mosolyogva
- Hát, hogy is mondjam - néztem a lapra szomorúan
Dimitrij közelebb hajolt, és magához húzta egy kicsit a dolgozatomat, hogy lássa az érdemjegyet.
- Hát, de nézd a jó oldalát, erre a feladatra kaptál pontot - mosolygott
- Ez katasztrófa - sopánkodtam
De Mr. Humble bejelentése még inkább katasztrófa volt:
- Hölgyeim és uraim, a mai óránk különleges lesz...
Mindenki feszülten várta hogy mit fogunk csinálni. De sok jóra nem számíthattunk:
- ...ma kísérletezni fogunk! - nevetett Mr. Humble
Az osztály kevésbé. Habár a kísérletek nagy többsége izgalmas volt és látványos, főleg amikor Mr. Humble is égett, az osztály remegve bújt az asztal alá ilyenkor. Mert ugyanis, voltak olyan kísérletek, amikor az osztály valamelyik tagjával végeztette el, és Mr. Humble imádott mindenbe beleszólni, tehát még nem volt diák az iskolában, aki normálisan tudta volna megcsinálni, egyedül a kísérletet. És amikor Mr. Humble megszólalt, akkor:
- Kérnék szépen egy önként jelentkezőt - közeledett az osztály felé izgatottan, szemével keresve a tökéletes célpontot.
Sokat persze nem találhatott, hiszen ilyenkor háromféle ember maradt a pad felett. Az abszolút stréber, aki szinte már alig várta, hogy őt szólítsák fel, de a kezét nem tehette fel, különben túlságosan kitűnt volna a többiek közül, amit azért ő sem akart, viszont mindig kihúzta magát büszkén, és félig nyitott szemmel nézett maga elé, mint a megtestesült tökéletesség. Ilyen diák volt az osztályunkban Erik Poptern.
Továbbá a bátor diák, aki nem félt semmitől, attól se ha meghal, attól se ha fél kézre lebénul. A fakír, aki mindent elvisel, és nem jajong, ha egy vödörnyi sósav csiszolná fényesre a fejét. Ilyen osztálytársunk nem akadt túlzottan, esetleg Dimitrijről tudtam volna elképzelni ezt a fajta pad fent maradási elvet.
És végül a tudatlanok, akik nem informálódtak semmiről. Akik nem tudtak semmit sem Mr. Humble hátborzongató múltjáról. Ilyen diákok azért akadtak az osztályunkban. Popternt is lehetne ide sorolni, de Mun Lee-t is, aki már régóta él az országban, körülbelül négy éves lehetett, amikor Japánból az országba került. Többet nem is tudok róla, elég csendes lány, aki legtöbbször a hátsó padokban foglal helyet. Barátai nincsenek nagyon, amolyan magának való típus. De még Frusco Marlo-t is ide sorolnám. Ő is egy elég érdekes gyerek, ha jól emlékszem anyja spanyol, de ebben én sem vagyok biztos. Frusco éppen most lázas beteg volt. Ő játszotta volna a színdarabban Mercutio szerepét, de e helyett Dimitrij kapta meg, hogy miért, arra nem emlékszem, és sajnos sejtettem is hogy miért nem.
Mr. Humble lázas keresése befejeződni látszott. Persze én magabiztosan fent voltam a pad felett, mert tudtam, hogy a kísérletre érdemteleneket nem szólít föl, márpedig a dolgozatom után, kötve hiszem, hogy bármire is érdemesnek tartott volna.
Dimitrij is büszkén húzta ki magát mellettem, voltaképpen nem tudom hogy miért. Talán tényleg a bátrak közé sorolhatom, vagy épp a tudatlanok közé.
- Na ki legyen az? Igen, ő tökéletes lesz - vakargatta az állát Mr. Humble erősen gondolkozva - Miss. Wide, jöjjön! - mutatott a hátsó padban ülő lányra, majd megfordult és elindult a tanári asztalhoz, ahol már ki voltak készítve a kísérleti eszközök.
Mindenki összesúgott, majd döbbenten néztek hátra a szőke lányra.
A tükör simára fésült hosszú szőke hajú lány felemelt fejjel és büszke tekintettel állt fel a székéből. Az osztályban szinte mindenki csodálkozva nézte a lányt, aki óvatos, kimért léptekkel haladt előre.
- Ki ez a lány? - súgtam a fülébe Dimitrijnek, odahajolva hozzá
- Nem tudom, de biztos fontos ember lehet - mondta Dimitrij bambán nézve a lányt.
Furcsán néztem Dimitrij után, és lassan visszacsúsztam a helyemre, amikor Dimitrij hajolt közelebb hozzám:
- Nem tudod? Lenne esélyem nála? Szőke haj, zöld szemek, pont mint nekem - mosolygott Dimitrij, folyamatosan a lányt bámulva aki már a kísérleti asztalnál állt.
- Dimitrij, neked nem is zöld a szemed - néztem rá furcsán
- De a hajam szőke - kacsintott rám Dimitrij, majd visszaült, és képzelgéseibe elmerengve bámulta a kísérletet.
- Kérem, hogy mindenki jegyzetelje le, amit lát! - utasította az osztályt hangosan.
- Még azt is amikor szénné ég? - hajolt oda hozzám, Dimitrij mögött Bobby
- Szerintem itt inkább fényképezni kéne, mint írni - nevettem
Mialatt Bobbyval beszélgettem, addig az egész osztály elővett egy papírt, és egy tollat.
Túlságosan különcnek éreztem volna magam, ha én nem vettem volna elő egyet, úgyhogy gyorsan lehajoltam az asztal alá hogy a táskámért nyúljak. Igazából nyúltam volna, csakhogy a táskám nem volt sehol. Ijedten néztem körbe a környező padok mellett a szemmel, hátha valaki tréfából arrébb rakta.
Lebuktam a pad alá, hogy átnézzek a lábak között, nem rakták e még messzebbre. Miközben kerestem, véletlenül megrúgtam az álmaiban úszkáló Dimitrijt:
- Hát te mit keresel a pad alatt? Kiesett a kontaktlencséd? - mosolygott rám
- Éppen szőrteleníteni készültem a lábadat - suttogtam sziszegve - amúgy meg a táskámat keresem
- Benne van a borotva? - kérdezte nagy szemekkel.
- Nem, benne van a tollam - magyaráztam idegesebben
- Jó, nyugodj már le
- Mr. Andrusov, kivel beszél maga a pad alatt? - Kérdezte ingerülten Mr. Humble
- Én... én csak - dadogott Dimitrij, a pad alá mutogatva
Mérgesen néztem rá, és integettem a kezemmel, hogy még véletlenül se árulja el, hogy a pad alatt vagyok, mert érdekesnek tűnne a dolog. Dimitrij lenézett rám, és kérdő pillantással nézett rám, hogy segítsek neki mondani valamit. Kezemmel próbáltam kalimpálni, hogy találjon ki valamit.
- Én csak... csak, csak magamba beszélek, igen - bólogatott elégedetten Dimitrij.
Az asztal alatt én pedig a szám elé tettem a kezemet hogy ne hallatszódjon ki a nevetésem.
- Mr. Andrusov az ilyen fajta betegségeket már képesek gyógyítani, de addig is türtőztesse magát kérem - magyarázta Mr. Humble, mire mindenki elkezdett kuncogni.
Mr. Humble visszafordult, és egyből elkezdte ecsetelni, hogy a bájos Miss. Wide valamit nem jól csinál. Lassan visszakúsztam a székembe, és kikukucskáltam az asztal alól, hogy senki se látta e honnan jöttem vissza.
Miután visszaültem a padba, egy nagyot fújtam:
- Ez meleg volt - nevettem fújtatva egyet
- Nekem mondod - nevetet nagyot Dimitrij
- Mr. Andrusov, Dimitrij! Hagyja abba! - kiáltott Dimitrijre Mr. Humble
Dimitrij mosolyogva bólintott.
Hirtelen egy kiáltás zavarta meg a víg életet a kémia teremben. Miss. Wide kapta mindkét kezét a szája elé, majd hangosan felkiáltott:
- Tanár úr! Ég a köpenye!
És valóban, ki gondolta volna, hogy telhet e el úgy kémia óra hogy Mr. Humble ne gyújtsa fel magát.
De ami igazán furcsa volt, hogy egy perces fázis késéssel vette észre a tanár is hogy ég a karja.
Mr. Humble gyorsan a csap alá tartotta a kezét és leöntötte hideg vízzel. Na persze Miss. Wide is bedobta magát:
- Jaj, Mr. Humble, nagyon fáj? - kérdezte aggódva, lassan közelítve Mr. Humble-höz
- NEM! - ordított Miss. Wide-ra Mr. Humble dühösen
Mr. Humble egy pillanatra ránk nézett, majd sietve távozott a teremből, és a csukódó ajtó huzatában még elhangzott a boldogító mondat:
- Az órának vége!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szakadárok címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)