Itt ólálkodsz ó, te, gaz, csendes szörny,
úgy rettegünk, mert mint a tűzvész terjedsz!
Azon tűnődöm: lehet szembe jössz
és mint az áradó folyó ránk gerjedsz.

Gyűlölünk, te kegyetlen, csendes szörny,
hisz orcánkat hófehérre mázolod!
Te álnok, szemünkre álom nem jő,
mert kit ékesnek vélsz fölnyalábolod!

Tűnj el innen, nem hiányzol te kín,
érzed milliónyi szív lüktetését?
Lásd mennyi ember fohászért felrí,
érzed rab alig hörgők szenvedését?

Tűnj el innen, nem hiányzol nekünk,
átértékeltük már a múltat, s jelent!
Hagyj élni, még nem járt le a jegyünk,
engedd újjászületni a védtelent!