Menyegzőre készül dús berekben az éger,
tiarája csillog, mint rajtad az ékszer.
Selymes folyó csobogó patakkal csókot csen,
fölötte dalt komponál szél Beethoven.

Ágakon vígan csilingel a madárkórus,
Ki vezényel? Tán az a vörös kis mókus!
Két szép pille keringőzik: Itt a Kánaán-
hozzá álmot sző a pók, nézd ábrázatát!

Tavasz nyitogatja tarka barka kelyheit,
rózsa bokor nevelgeti gyermekeit.
Csatát vesztett immár a tél, nyert a kikelet,
szelíd nap előcsalja a kis őzeket.

Tudod, hogy én most vajon mire is gondolok?
Hogy ők most milyen jókedvűek, s boldogok!
Elégedett vagyok én is az éger alatt,
hallod? szívem s lelkem csodás dalra fakadt.