Kedves ...!
Visszavonom a hozzászólásom egy részét.

Ezentúl egy költőnek, vagy írónak sem hiszek el semmit. :-)
Csak ha odaírja, kitalált történeten alapszik, vagy valóság alapú fantázia szülemény.
Még ha igazat mondana se.
A visszafogottság akkor, másnak tudható be, mint amit gondoltam.
Én, alapvetően, naiv, jóhiszemű ember vagyok.
De ha bántalom ér, gyanakvóvá válok.

Az elesés a fürdőben, vagy hol, hogy jutott eszedbe?
Mert, az lesz az, amire később is emlékezni fogok, (azon kívül, hogy végig füllentetted a verset), mert bennem valósággá vált. Összekapcsolódott az élményeimmel.
Én, egyszer, fiatalasszony koromban, kiváltam a sz.sz.-i turistacsoportból, Kassán.
Anyósom vállalta, hogy velem jön.
Nem semmi asszony volt az sem.
Kicsit lehetett csak idősebb, mint én most.
Akkor, elég öregnek tűnt. :-)
Azzal ijesztgettek, a fenyőfa alatt éjszakázunk, és megesznek bennünket a medvék. (Jön a vírus! Tudod?)
De én, a lomnici csúcsra akartam felmenni.
Leráztam magamról a félelmeiket, a kontrolljukat.

Tudod, a "NAGY EGO" -m!
Már induláskor a poprádi buszon megcsapott a szabadság szele, felemelő érzése.
Boldog voltam.
Nem mondom el hogyan, másnap fenn voltunk a csúcson. Pedig mások évekig sátoroztak félúton, annyian vártak, hogy rájuk kerüljön a sor, de nem került.
Mi meg, slissz, délután a 3 órai lanovkával máris fenn voltunk 2634 m magasan.
Felhős, borús idő volt aznap.
Mire felértünk kisütött a nap.
Arra az egy órára, amíg fenn voltunk.

Kimaradt, hogy a nagy sietségben, s mert félúton nem igen árultak ennivalót, a véletlenül nálunk maradt fél szál, vékony, füstölt kolbászt rágtuk el kenyér nélkül, a lankás hegyoldalon, mert azt meg, előző este kidobtuk, mint már nem elég puhát, s amire a háziak gyorsan lecsaptak, mint értékes zsákmányra.
Bizony, másnap, az nekünk is jól jött volna, vagy akármilyen száraz kenyér.

Ezen aztán jókat mulattunk később, mikor szóba került a tátralomnici kaland.

Megjegyzés:

Egész gyermek és ifjúkorom felért egy "jó szándékú" karanténnal. Későbbi életemre, hosszan kiterjedő hatása volt.
Na de, ilyenek a karanténok. Kicsit hasonlítanak az inkubátorokra.