HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 29 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: inyezsevokidliFeltöltés dátuma: 2020-04-04
Igaz történetek 1.Kedves ...! Visszavonom a hozzászólásom egy részét. Ezentúl egy költőnek, vagy írónak sem hiszek el semmit. :-) Csak ha odaírja, kitalált történeten alapszik, vagy valóság alapú fantázia szülemény. Még ha igazat mondana se. A visszafogottság akkor, másnak tudható be, mint amit gondoltam. Én, alapvetően, naiv, jóhiszemű ember vagyok. De ha bántalom ér, gyanakvóvá válok. Az elesés a fürdőben, vagy hol, hogy jutott eszedbe? Mert, az lesz az, amire később is emlékezni fogok, (azon kívül, hogy végig füllentetted a verset), mert bennem valósággá vált. Összekapcsolódott az élményeimmel. Én, egyszer, fiatalasszony koromban, kiváltam a sz.sz.-i turistacsoportból, Kassán. Anyósom vállalta, hogy velem jön. Nem semmi asszony volt az sem. Kicsit lehetett csak idősebb, mint én most. Akkor, elég öregnek tűnt. :-) Azzal ijesztgettek, a fenyőfa alatt éjszakázunk, és megesznek bennünket a medvék. (Jön a vírus! Tudod?) De én, a lomnici csúcsra akartam felmenni. Leráztam magamról a félelmeiket, a kontrolljukat. Tudod, a "NAGY EGO" -m! Már induláskor a poprádi buszon megcsapott a szabadság szele, felemelő érzése. Boldog voltam. Nem mondom el hogyan, másnap fenn voltunk a csúcson. Pedig mások évekig sátoroztak félúton, annyian vártak, hogy rájuk kerüljön a sor, de nem került. Mi meg, slissz, délután a 3 órai lanovkával máris fenn voltunk 2634 m magasan. Felhős, borús idő volt aznap. Mire felértünk kisütött a nap. Arra az egy órára, amíg fenn voltunk. Kimaradt, hogy a nagy sietségben, s mert félúton nem igen árultak ennivalót, a véletlenül nálunk maradt fél szál, vékony, füstölt kolbászt rágtuk el kenyér nélkül, a lankás hegyoldalon, mert azt meg, előző este kidobtuk, mint már nem elég puhát, s amire a háziak gyorsan lecsaptak, mint értékes zsákmányra. Bizony, másnap, az nekünk is jól jött volna, vagy akármilyen száraz kenyér. Ezen aztán jókat mulattunk később, mikor szóba került a tátralomnici kaland. Megjegyzés: Egész gyermek és ifjúkorom felért egy "jó szándékú" karanténnal. Későbbi életemre, hosszan kiterjedő hatása volt. Na de, ilyenek a karanténok. Kicsit hasonlítanak az inkubátorokra. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Anyám című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Cica- mica címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |