Hova tűnt a mosoly az arcodról?
Hova tűnt a fény szemedből, mily okból?
Nézz ki az ablakon, menj ki a kertbe,
most jő a kikelet veled szembe!

Rövid az élet, mint a nyúl farka,
ám oly szép, mint a kélő hajnal maga!
Ne félj, ha időnként göröngyös az út,
örülni fogsz, ha majd jő a kiút!

Holnap ismét csak új napra ébredsz,
s mezítláb burjánzó pázsiton lépdelsz.
Még homály van, ezért álmodj hát szépet,
képzelj táncoló tarka lepkéket!

Ó, már tekintetedben ott a fény
és oly sugárzó, mint égen a napfény!
Újra látom a mosolyt az orcádon,
s legeltetem szemem rózsás szádon.

Hallod a piciny pacsirta dalát?
Nézz, hogy meglásd, hisz ki keres az talál!
Hunyd le szemed, s a szíveddel láss csodát,
a kapufélfán tulipán brokát!