HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1905

Írás összesen: 50286

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Egervári JózsefFeltöltés dátuma: 2020-05-02

És csak szólt a zene

Ménye Gusztáv állt a Nyugati pályaudvar órája alatt, úgy érezte, boldog, még a szőrszálak is ágaskodtak karján, kirázta a jóleső hideg ettől a gondolattól, a boldogság szinte kézzelfoghatóan megölelte, magához szorította, láthatatlan, ám nagyon is valóságosnak tűnő csókokkal halmozta el. Hatvan éve nem érzett ilyet, tán akkor utoljára, amikor ötévesen megkapta az áhított kisvasutat; ott körözött a feldíszített fenyőfa alatt, melyen a szaloncukrok és csokoládédíszek között világítottak a színes izzók, Jézuska is ott ült a kezelőpanel előtt; ötévesen, amennyire meg tudta állapítani, mégiscsak van Isten, tehát az ima, a könyörgés hasznos.
Nem múlt el úgy egyetlen nap sem, hogy este, lefekvés előtt ne ivott volna meg felesége egy csésze citromfű teát, fő a nyugalom; utána ledobta a bordó kispárnát az ágy elé, rátérdelt, összekulcsolta kezét, imádkozott, többnyire halkan, épp csak suttogva a szavakat - akár egy kolibri szárnycsattogása, mely halk, finom zizegés -, hogy ne ébressze fel alvó férjét. Alvó férje persze nem aludt, sokszor hallgatta mozdulatlan az imákat, néha el is szégyellte magát, mintha megleste, kihallgatta volna felesége titkait. Az asszony olyankor úgy érezte, Isten ott ül az ágya szélén, simogatja a fejét, a megváltás előkészítve, penitencia leróva. Jó embernek hitte magát, aki tökéletesen érti a világot, ismeri saját erényeit és belátja saját korlátait; így csak szép és kiegyensúlyozott lehet az élet, szélsőségektől mentes, semmi izgalom, semmi kilengés, semmi meggondolatlan cselekedet.
Állt a Nyugati pályaudvar bejáratánál, "Hé, te, aki az utcán újságot árulsz..."; szólt az LGT-dal. Nem értette boldogságának okát, csak élvezte a rég elfeledett érzést, mely váratlanul meglepte, akár az első könnyű hó, belepte és eltakarta, elrejtette minden fájdalmát, semmi sem látszódott, csak a mosoly.
A Halál megvetően végigmérte, kezében egy Blikket tartott; igénytelenség, állapította meg Ménye Gusztáv; a Halál befalta hamburgeréből az utolsó falatot.
- Mehetünk - intett valószerűtlenül vékony ujjaival.
- Menjünk.
- Akkor mozdulj.
- Vigyél.
A Halál felhorkant, ekkora pimaszsággal már rég találkozott, elkerekedett szemekkel nézett az idősödő férfire, aki csak állt ott némán, különös mosoly húzta meg ajkát. Semmi félelem sem látszódott rajta, pedig illene rettegni, amikor vége mindennek.
- Pimasz vagy. De akkor sem menekülsz.
- Úgy tűnik, hogy menekülök?
A Halál elgondolkodva nézett a férfi szemébe, megemelte kezét, felé nyúlt, de mintha egy láthatatlan fal lenne előtte, nem érte el. Nem értette. Ilyen még soha nem fordult elő, ő az úr, a végső hatalom, az elodázhatatlan beteljesülés; nem packázhat vele egy halandó. Ismét megpróbálta megragadni, dühösen, erővel, isteni akarattal, de nem bírt vele; szólt a zene, "neked írom a dalt, neked énekelem"; a férfi csak ácsorgott és mosolygott, élvezte a zenét, semmi más nem érdekelte. A Halál összeszűkült szemmel bámulta.
- Visszajövök érted. Hamarosan.
- Azt teszel, amit akarsz. Nem szaladok el.
A Halál bólintott. Tudta, mindennek oka van. Vagy nincs. Egy halandó élete semmit sem számít az isteni játékban, melynek igazi okát, jelentőségét, végkimenetelét senki sem ismerte, még ő sem. Ebbe a játékba minden belefér. Minden.
Ménye Gusztáv mosolygott. És visszagondolt életére, mely csak egy szürke színekkel megfestett festményre hasonlított, kispolgárilag korrekt elvárásokkal és megfelelésekkel. Szólt a zene, "neked is írok egy dalt"; érezte a tavasz illatát, élvezte a koszos ablaktáblákon áttáncoló fényeit, és abban a pillanatban azt akarta, hogy álljon meg az idő.

https://rejtjelesuzenet.blogspot.com/2020/04/es-csak-szolt-zene.html

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 19:20:18

válasz eferesz (2020-05-03 17:35:20) üzenetére
Kedves "eferesz"!

Köszönöm! Ahogyan öregszik az ember, az idő gyorsulni kezd, piszok dolog ez részéről, ám mégis úgy érzi az ember, azt szeretné, hogy álljon meg egy-egy pillanatra, hogy minden békésnek és nyugodtnak tűnjön. Persze, az idő nem törődik ezzel, és amikor kidugjuk az orrunkat az ajtón, a valóságba, akkor érzékeljük, hogy semmi sem békés, semmi sem nyugodt, belenézünk a tükrökbe, és nem azt látjuk, amit szeretnénk, ezért olykor muszáj leírni, hogy milyen tökéletlen a világ, milyen tökéletlenek vagyunk benne mi is.
Üdvözlettel:
Joc
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3004
Időpont: 2020-05-03 17:35:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves József!
Ebben a játékban most kirázott a hideg, és nem tudom, hogy miért, de azt igen, hogy köszönöm szépen írásodat. Néha azt veszem észre, hogy a lassuló időben minden békés, nyugodt.
Üdvözletem!
Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 17:20:22

válasz Ötvös Németh Edit (2020-05-03 15:05:43) üzenetére
Kedves Edit!

Köszönöm!

Üdv: Joc
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1846
Időpont: 2020-05-03 15:05:43

Kedves József!

Szívből örülök, hogy itt vagy!

Szeretettel: Edit
Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 14:18:36

Kedves Sailor!

Köszönöm véleményedet, egyetértünk, az elvárások és a megfelelések kényszere olykor megláncolja az embert, főleg, ha kényszerű cselekvésekre vagy mozdulatlanságra kárhoztatja. Nem mindig döntünk jól, vagy inkább azt mondom, ritkán döntünk jól, ám mindennek következménye van.

Üdvözlettel: Joc
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2020-05-03 12:24:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves József!

Kiragadom ezt a rész:"
. És visszagondolt életére, mely csak egy szürke színekkel megfestett festményre hasonlított, kispolgárilag korrekt elvárásokkal és megfelelelésekkel"

Nagyon jó elemzés!
Sokszor elbizakodunk és azt hisszük,mindent birunk,mindent szabad,de az elvárások
és a megfelelések lefékeznek.
Ne is beszéljünk arról,ha azt kell tennünk,amiben nem hiszünk!

Gratulálok:sailor

Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 11:48:08

válasz Susanne (2020-05-03 10:14:18) üzenetére
Kedves Susanne!

Nagyon köszönöm véleményedet! Kacérkodni a halállal nem érdemes, legfeljebb pimaszkodni, ha eljön az idő, hiszen akkor már úgy is mindegy!

Üdvözlettel: Joc
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5936
Időpont: 2020-05-03 10:14:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joci ! /ha szabad így szólítani/

Nagyon érdekes, végig izgalmas írásod. Szerintem mindenki elgondolkodott már ezen.
Kacérkodni a halállal...
Nagyon remek írás.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 09:58:27

válasz hundido (2020-05-03 07:55:33) üzenetére
Kedves Hundido!

Köszönöm! A halál kacérkodik az emberrel, mi meglennénk nélküle, de hát neki az a dolga, hogy meglátogasson, ha eljön az idő. Persze, én azt mondom, ne tavasszal, amikor minden éled és gyönyörű!
Üdvözlettel:

Joc
Alkotó
Egervári József
Regisztrált:
2020-05-01
Összes értékelés:
37
Időpont: 2020-05-03 09:55:32

válasz Kankalin (2020-05-02 20:34:53) üzenetére
Szia Kankalin!

A halál az élet természetes velejárója, bár mindenki kerülni igyekszik az utolsó pillanatig. Úgy gondolom, az élettel, az élőkkel kell törődnünk, kihasználni az időt, a lehetőségeket, amíg csak lehet, aztán majd lesz valami. Érezzük jól magunkat bőrünkben, amíg csak lehet!
A tavasz számomra az éledés, a szabadság illata és mámora. Kell ennél több?
Köszönöm megtisztelő véleményedet!

Joc
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1765
Időpont: 2020-05-03 07:55:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Remek novellát írtál! A halálközeli élmények sokszor előhoznak gondolatokat belőlünk. Mi lenne . ha...
Kacérkodás a halál gondolatával, de aztán jön az életigenlés. Tetszett a felépítése az írásodnak, a mondanivalója. Gratulálok! üdv hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7137
Időpont: 2020-05-02 20:34:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Joc! :)

A halálközeli élmények arra késztetnek bennünket, hogy átgondoljuk életünk állomásait, konklúziót vonjunk, majd mérlegeljük az előttünk álló lehetőségeket.
Okosan gondolkodva az lehet az eredmény, hogy utolsó leheletünkig minden apróságnak örülünk, pillanatoknak élünk, melyekben szépségek rejlenek, előtte talán észre sem vettük létezésüket.
Főhősödet is ilyen felismerés járhatta át, miközben egészségesre tisztította sejtjeit, boldogsággal töltötte fel egy dal és a tavasz üzenete.
Teszik novellád stílusa; a komoly, mély mondanivaló és a könnyed kifejezésmód együttes hatása fellazítja a súlyos tartalmat, élhetővé, átérezhetővé, közelivé teszi.
Írásoddal találkozva eszembe jutott egy megállapításom: meglehet, hogy nem a remény, hanem a zene hal meg utoljára. Nálam mindenképpen, úgyhogy - ennek igazolása miatt is - jó volt olvasni ezt a történetedet.
Örülök, hogy színvonalas írásaiddal itt is találkozhatunk. Érezd jól magad a Napvilágon! :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Pelyhes csend című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A mi világunk című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi a szép? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) mihezkezdés végett című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Séta, karantén után című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Létfutam című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hallgatom az esti csendet címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Virágzik a cseresznyefa című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Fáradt este című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi a szép? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pelyhes csend című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A világ fölött című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pelyhes csend című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Esti csend című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)