HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50262

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-05-07

A lajtorja 42.

16. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

U-alakban rendezték el az asztalokat az udvaron. Ahogy számolgatták, kevés volt a háznál az ülő alkalmatosság, ide értve a sámlikat, és a hokedliket is, amikre majd a háziak ülnek, és bizony asztalból se volt elég, ha 50-60 emberre akartak teríteni. Így aztán Ferkó, és Jenő átszaladtak egy kétkerekű taligával a községházára, onnan meg még tovább a mellette lévő kultúrházba pótszékekért és pót-asztalokért.
Kora hajnaltól folytak az előkészületek, a sütés, főzés rendezkedés. Teréz asszony elemében volt, úgy dirigálta háza-népét és a cselédséget, mint hajóskapitány a matrózait a széltől korbácsolt, tajtékos tengeren. Időnként, amikor letette kis időre a fakanalat, mellén összefont karokkal, kiállt a konyha fényesre koptatott küszöbére, onnan osztogatta utasításait.
Jóságos, széles arcára vasszigort erőltetett, ám bogárhátként csillogó két vidám, barna szeme elárulta. Derűt és valami nem e világból származó szelíd emberszeretetet tükrözött az a szempár.
Teréz asszonytól senki nem félt, legfeljebb csak a saját hites ura, mert, amikor Jenő úr néha bosszantásul azt találta mondani: "mondja, nincs létra ebben a házban, Nyanya?" (célozva felesége alacsony termetére, vagyis, hogy csak létráról éri el a konyhakredenc felső polcán álló sótartót) -villant valami baljóslatú ígéret nagysasszony szemében, amelytől már iszkolt is kifelé behúzott nyakkal a konyhába -sóért.

Főjegyzőúrnak szokása volt a csipkelődés, ha jókedvében találtatott, senki meg nem állt előtte. De olyan kedvesen, olyan ártatlan úri kedéllyel és derűvel tette mindezt, hogy az "alanyok" soha nem sértődtek meg, sőt ellenkezőleg, maguk is jókat nevettek a saját kárukra.
Mindkét fia, sőt unokája, az ekkor még meg sem született kicsi kis Jenci is örökölte e csipkelődő hajlamot, de leginkább Lajos, a kisebbik fiú, akit a család "Lajcsinak" hívott, a később született fiatalok meg majd Lajcsi-bácsinak szólítják, s aki az Amerikai Egyesült Államokban élt, könyvtár-szakos egyetemi tanárként a Marylandben lévő NAVY Haditengerészeti Támaszpont kutatási osztályán dolgozott, amíg meg nem halt.

Visszatérve egy szó erejéig Jencikéhez, a legkisebbhez és a csipkelődéshez.
Ifjú icipici, még meg sem született Dósa Jenőnek a felesége, a csinos, jó-alakú, de kellőképpen harcias Borsányi Kati, (ő szintén majd csak jóval később születik, amikor már az oroszok réges-rég a nyakunkon vannak, s rég kitört már a dolgozó-nép jogos és sok áldással járó diktatúrája), ha egyszer-egyszer összeveszik párjával, mindig azt vágja a fejéhez:
"amit te művelsz csibikém, az olyan messze van a csipkelődéstől, mint Makó Jeruzsálemtől".
Te, így szokta folytatni Katalinka, te csak bosszantod az embert, csak kötözködsz minden élc és szellemesség nélkül, ez az egyetlen örömöd, ebbe' a nagy büdös, rohadt életbe': a mások bosszantása. Csak vitatkozol a vita kedvéért, semmi mást nem tudsz, csak ehhez az egyhez értesz!" -mondogatja Borsányi Kati.

-Ne te ne! Ne oda! - kiabálta mérgesen Teréz asszony az ajtófélfától.
Maga ugrott, maga fogta meg a saját nagyságos két kezével a kis tálalóasztalt, s állította a nyomós-kút mellé.
Jenőke, a sudár 13 éves nagyfiú, fejjel magasabb az anyjánál, fülig érő szájjal nevetett. Ő cipelte volna az asztalt a helyére, az öccsével, Lajossal, az ő kezükből kapta ki nagysasszony. Nullás géppel mindkét fiú csont-kopaszra volt nyírva. Nyitott nyakú fehér ing, s öltöny volt a fivéreken.
-De Anyu, hát nem mindegy, ho' itt áll-e vagy amott?!
-Hogy lenne mindegy édes fiam? Mondtam mán az előbb, a kút mellé tegyétek, hogy közel legyen a farocska, amibe' az italokat hűtjük! Nem lehet ezt megérteni?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-05-07 17:55:45

Az egészben az a szörnyű, h az itt jövő-menő szereplők még csak nem is sejtik, micsoda fergeteg, világot pusztító vihar száguld feléjük feltartóztathatatlanul Mindent romba dönt. Az egész szép addigi idillikus világot!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-05-07 17:52:16

válasz hundido (2020-05-07 17:46:07) üzenetére
Szia, tényleg nem mindegy: Majd még kiviláglik, miért? Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-05-07 17:50:43

válasz Klára (2020-05-07 17:26:37) üzenetére
Szia Klári! Én köszönöm! Örülök, h itt vagy mellettem ennél a történetnél! :) Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-05-07 17:49:17

válasz sailor (2020-05-07 09:57:22) üzenetére
Szia Sailor! Igyekszem magam elé képzelni. Olyan, mint egy kirakós játék. Itt a kút! Mit tegyek a kút mellé? Köszönettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1764
Időpont: 2020-05-07 17:46:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Kedves életképet hoztál. Látom magam előtt Teréz asszonyt: "Jóságos, széles arcára vasszigort erőltetett, ám bogárhátként csillogó két vidám, barna szeme elárulta. Derűt és valami nem e világból származó szelíd emberszeretetet tükrözött az a szempár." Valóban, nem mindegy, hová kerül a tálalóasztalka. üdv hundido
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2825
Időpont: 2020-05-07 17:26:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon vidám kis életkép, élvezettel olvastam, köszönöm! :)

Üdv: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2020-05-07 09:57:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Nagyon szép ´Stimmungot´hoztál!
Szinte ´tapintani´lehet,nem csak
beképzelni a leírottakat!
...és az a sok utánnajárás!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Paul Laurence Dunbar: We Wear The Mask című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virágzik a cseresznyefa című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Újat álmodok címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Májusi zápor című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Magány címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 46. címmel

Tóni alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Ich meine doch / Én gondolom címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Májusi zápor címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Felsejlik némán... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Édes vagy nem édes címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Virágzik a cseresznyefa című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)