Az ikrek: Szerénke és Luca öt perc eltéréssel látták meg a napvilágot. Apjuk nem vállalta ezt a "nőuralmat" és időben lelépett, magukra maradtak. Nagy bajba kerültek, mert a család amúgy is szerény körülmények között tengette az életét. Össze ült hát a családi nőtanács és úgy döntöttek, hogy Szerénkét Hrabal nagyi veszi magához és neveli fel. Hrabal nagyi cseh származású volt, állítólag szegről-végről a neves író Bohumil Hrabal oldalági leszármazottja. Nagypapi a nagy háborúban szedte össze és vette feleségül. A nagyi soha nem tanult meg igazán magyarul, de jól állt neki, ahogy törte ezt a számára nehéz nyelvet.
Özvegyen élt, egyedül, így nagyon örült a lehetőségnek, hogy megoszthatja mindennapjait unokájával. Szerénkével jól járt, mert szófogadó, szabálykövető, gyurmaszerűen formálhatónak bizonyult. Hrabal nagyi is igyekezett a maga módján mindent megadni a "lakótársának". Szerencsére jólélekkel áldotta meg a sors, mindent megtett, hogy unokája semmiben ne szenvedjen hiányt. Kedvéért még felvállalta a modern kor kihívásait is. Még számítógépes tanfolyamra is beiratkozott és profin kezelte az okos kütyüket is.
Egyetlen dolog volt, amihez két kézzel kapaszkodott, az pedig az erkölcsi normák. Ebben képtelen volt engedni, nem tudott két generációt átugrani. Begyepesedetten ragaszkodott a régi elvekhez: minden tisztátalan vágyat és kívánságot melyek a szemérmet sértik, meg kell zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben, cselekedeteinkben tisztesek, szemérmesek, erkölcsösek legyünk. Nemi életünket rendezetten, csakis a házasság szentségében éljük, ne paráználkodjunk, ne törjünk házasságot, ne éljünk vadházasságban.
A mai világban szinte betarthatatlan szabályok voltak ezek, mégis Szerénke ebben a szellemben nevelődött. Ezt így tartotta jónak, mert megbízott Hrabal nagyi tanításában.
Időközben Lucával is állandóan tartotta a jótestvéri kapcsolatot, aki viszont egész más elvek szerint élt: szabadosan, kihasználva az adódó lehetőséget. Szerénke ámulattal vegyes ellenkezéssel hallgatta testvére kalandjait. Mintha egy egészen más világban élne, olyan érzések törtek rá. Luca jó testvér volt, sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akarta Szerénkét semmire, mindketten élték a maguk életét.
Hrabal nagyi és unokája harmonikus együttlétben élték mindennapjaikat. Szerénke időközben sudár termetű nagylánnyá serdült önálló gondolatokkal, önálló érzésekkel, önállósodott egyéniséggel.
Egyik reggel a szeretett nagyi nem ébredt fel, követte férjét az örökkévalóságba. Szerénkére szakadt a világ, magányosnak és elárvultnak érezte magát. Túl csendesnek és üresnek érezte a házat. A temetés után a testvérek nagy elhatározásra jutottak, összeköltöztek. Újra élet, vidámság, csacsogás, töltötte meg a házat. Az ikrek gyorsan felvették a fordulatszámot, mintha nem is külön nevelődtek volna.
Egy nap Luca a következővel állított haza:
- Lett egy komolynak látszó kapcsolatom. A srácnak van egy facér tesója, nem lenne kedved egy dupla randihoz?
Szerénkének először el kellett mesélni a fogalmak jelentését. Amikor felfogta, mindjárt a tiltakozása jutott felszínre. Aztán kezdte piszkálni a kisördög, végül igent mondott.
Ha hét ruhát nem próbált fel, akkor egyet sem, amíg el nem döntötte melyik legyen a nyerő. Utána következett a frizura és a smink félórája. Luca már tűkön ült, sürgette. Végül csak húsz percet késtek. Szerénke alaposan szemügyre vette a neki szánt pasit. Nagyon tetszett, bár igazán sok összehasonlítási alapja nem volt. Kellett némi alkohol, hogy annyira feloldódjon, hogy szóba elegyedjenek. A férfi jó humorú, kellemes társalgó, udvarias volt, egyszerűen nem talált benne hibát. A hangulat emelkedett, még táncoltak is. Amikor tánc közben hozzáért a férfi keze, mintha villámcsapás futott volna rajta végig. Ezután felgyorsultak az események. Előbb egy éjszakai bárban kötöttek ki, majd Luca javaslatára náluk folytatták az estét. A hangulat a tetőfokára hágott. Szerénke egyszer csak azon vette észre magát, hogy kettesben ülnek a félhomályban, Lucáék valahova félrevonultak. A férfi óvatosan közelített, a lány szíve a torkában dobogott, de nem akart ellenkezni, átadta magát.
Földöntúli élményt élt át. Ahogy ott feküdt elalélt testtel, tisztán látta, amint Hrabal nagyi egy felhő szélén ücsörög és rosszalló tekintettel néz le rá. De a látomás gyorsan köddé vált és megszólalt egy hang:
- Buta lány, látod miről maradtál le...