HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: esesFeltöltés dátuma: 2020-05-26

Az elmúlás útja

Az öreg szürke, már negyedik napja bolyongott az őszi erdőben. Fogatlan ínye fájósan húzódott, lassan-lassan bajusztalan szájában. Nem nagyon tudott már enni. Horpasza beesett, szőre megkopott a hosszú idők során. Bizalmatlanul pislogott a szél keltette neszek irányába. Nem bízott már senkiben.
Egykor falkavezér volt. A farkaslányok tolongtak kegyeiért, utódainak se szeri, se száma. A többi farkas félt tőle. Hatalmas volt, kegyetlen és igazságtalan.

Az emberek fokozatosan szorították ki falkáját, az élelmet adó falvak közül. Felköltöztek a hegyekbe. Ott nemigen találkoztak a "pusztító villámmal". Nehéz világ köszöntött rájuk. Sokszor a saját kölykeit fogyasztotta el, ha nem akadt más. Még inkább gyűlölt mindenkit. A szerelmet már csak erőszakkal élvezte, legyezgette a hiúságát, hogy ő a legerősebb mind közül. Az erdő ura volt. Hangja megrezegtette a hegyek ormait. Gyönyörű hangja volt. A hold, csak neki sütött az égen.

Aztán lassan megöregedett. Romlott a látása, fogyott az ereje. Egyszer csak egyedül maradt. Helyét átvette valamelyik leszármazottja. Néhány fenyegető morgás és kevés, fogatlan ínyhúzogatás után feladta. Tudta, hogy ebben a csatában elvérezne. Azóta magányosan járja az útját. Élelemként apró egerek, bogarak szolgáltak, ami csak az útjába került. Állandóan éhes volt. Néha találkozott egykori családja tagjaival, de ő igyekezett messzire elkerülni őket. Sosem szerette őket.

Ő, a farkasok egykori vezére, a falka ura, az erdő szegény, vak koldusává változott. A paraziták gyötörték testét, ilyenkor veszettül forgolódott a tüskés avarban, így enyhítve kissé nyomorúságát. De jött a hideg és ő fázott. Bezzeg régi bundája, vetekedett akármelyik medve bundájával. Hatalmas sörénye megvédte őt a hidegtől. Királyként könnyű volt.

Most hajtotta előre az eszeveszett életösztön. Megevett néhány bogarat és hosszas bolyongás után megtalálta, amit egész nap keresett. Az egeret. A kicsi állatka rémülten pislogott bele a rövidlátón, de hidegen, kegyetlenül pislogó szemekbe. Az öreg szürkének megindult a nyála, a jó pecsenyének ígérkező, zsíros egér láttán. Teljesen belekábult a várható élvezetbe.

A gunyoros morgásra tért magához. Nem messze tőle fiatal, pompás farkas - talán valamelyik fia, vagy unokája - állt és őt nézte vigyorogva.

- "Fogatlan, szánalmas öreg, jól esne az egérpecsenye?" - Morogta neki és ínyét felhúzva még inkább vigyorgott. A megalázott öreg szürkében feltámadtak az ősi ösztönök és vicsorogva fordult a jövevény felé.

- "Takarodj innen, kutya!" - Csaholta, de a fiatal egy szót sem szólt, csak vigyorgott tovább és felborzolta hátán a szőrét, támadási szándékát jelezve ezzel az öreg felé. Az öreg szemek felmérték a lehetőséget, majd farkát maga alá csapva, eloldalgott a vén ordas, feladva ezzel egykori királyságának utolsó morzsáját is.

A szégyentől eszét vesztve, vakon rohant az öreg, egyenesen a távol felsejlő házak felé. Éhes gyomra hajtotta előre és a megalázottság. "Enni! Enni!" - Tomboltak benne a szavak és ő csak futott.
A fiatal kutyadög, keresztben feküdt az ösvényen. Már majdnem beleszaladt, mikor észre vette. Óvatosan torpant hátra az öreg, gyanúsan méregetve a nem várt bőséges lakomát.

A dög illata, gyomrát csiklandozva lengte be az apró tisztást. Az öreg agyát az éhségtől elöntötte a vér. Már nem parancsolt neki többé a vadon, az óvatosság ősi törvénye. Hatalmas falatokban tépte, szaggatta a nem várt vacsorát. Mikor végzett vele, jólesően nyalogatta foghíjas száját, étel régen nem esett ennyire jól neki.

A következő pillanatban az öreg horpasza megremegett, gyomrában mintha tűz gyulladt volna. Kóvályogva próbálta kiokádni az előbb oly ínycsiklandozónak tartott ételt, de hiába. Tébolyultan vergődött az avaron. Nem gondolt már semmire. Egy utolsó rángás és a szemei, a szemei, amelyek oly sok éven át csillogtak kegyetlenül és hidegen a világba, lassan megdermedtek és a szürke köd úgy telepedett rájuk, mint a végtelen mezőkre a hajnali pára.

Friss írás. A közelmúltban megcsapott az elmúlás szele...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9055
Időpont: 2020-05-26 07:50:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Nagyon jó! Élethűen ábrázoltad a z öreg farkas halálát! Klassz! Üdv: én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) gyomorforgató című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A szőnyeg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)