HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50391

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-05-27

A lajtorja 45.

19. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

Most Jencs Árpád lépett közelebb az ünnepi asztalhoz. Lezöttyent egy üresen hagyott helyre Dósa Jenő mellett.
Megköszörülte a torkát, óvatosan kérdezte.
-Mit végeztél fenn a híd ügyében Jenő? Lesz píz?
Nagysasszony neheztelően nézett rá, minek kell a hivatali dolgokat most, pont egy ilyen ünnepi alkalommal felhozni? Nem ide való.
Dósa Jenő körülnézett. Nem akarta, hogy hallják, amit mondani készül.
-Kaptam ötezret!
-Mennyit?
-Ötöt!
-Hűha, ez jó hír. Bravó! Hogy csináltad?
Ivott egy kortyot. Visszatette a poharat, belemosolygott a bajuszába.
-Semmit nem kellet tennem. Endre maga ajánlotta fel.
-Komolyan mondod?
-A lehető legkomolyabban.
Jencs Árpád a pohara után nyúlt.
-Na erre iszunk. Nagy vagy Jenő! Isten éltessen sokáig.
Köszönöm! De van ám egy vis major.
Teréz megint odanézett, éles, figyelmeztető pillantást vetett az urára. Dósa Jenő nem zavartatta magát.
-Feltételeket szabott. Azt akarja, hogy a MOVE lőtérhez a falu szélén, csapjam hozzá a községi legelőt. Ez az egyik...
Jencs Árpád felugrott. A sötétben is jól kivehető volt, hogy veresedik el széles, parasztos képe. Elfúló hangon hörögte, kapkodta a szót.
-Arról szó sem lehet. Mit képzel ez, az ember?
-Ő a főszolgabíró - mondta higgadtan Jenő úr.
A cigány azt húzta éppen:

A zsámboki halastó, halastó,
Beleestem kocsistól, lovastól
Jaj Istenem ki húz ki, sej de ki húz ki
Sajnál-e még engemet valaki?

Jencs Árpád visszaült a helyére. Zavartan tépkedte az inge ujját izmos alkarján, ami felcsúszott a könyökéig. Jómódú földbirtokos lévén, neki volt a legtöbb tehene és lábasjószága a faluban szívügyének tekintette a legelőt. Művelt, világlátott, több nyelven beszélő férfi volt. Egy ideig egyikük se szólt. Az udvaron nyüzsgő sokaságot figyelték. A cigány csárdást játszott a nyúzontyúján, a fiatalok táncoltak, csak úgy csattogott a legények csizmájának a sarka, kurjongattak, dobbantottak a keményre döngölt aljzaton.
-Mi lesz most?
Főjegyzőúr vállat vont. -Majd meglátom. Kivásárolok talán tán egy darab agyagos meddő hányót ott, azon a részen, de egy biztos, a községi legelőhöz nem nyúlok.
Elhallgatott, teli töltötte a poharát a kancsóból, egy kortyra felhajtotta.
-Van még valami.
-No?
Teréz, nem bírta tovább, rászólt az urára. Fénylett az arca, ahogy fejét felemelve odalesett. -Jenő, muszáj ezt?
-Muszáj Nyanya. Árpádnak tudni kell róla.
-Ha maga mondja!
-Azt akarja - folytatta fesztelenül (az ő arca sötétben volt, nem lehetett leolvasni róla semmit), azt akarja, hogy nézzek a körmére Weisz Ferinek, mert, hogy a Feri zsidó, s szerinte a zsidók a felelősek a világ minden bajáért.
Jencs Árpád hökkenten meredt rá egy szemhunyásnyi ideig, majd kurtán felnevetett.
-Ez valami vicc?
-Korántsem - hallatszott a komor válasz. -Balsejtelmeim vannak.
(Volt alapja főjegyzőúr balsejtelmének, érett a dolog, bő tíz év múlva valóban életbe léptek az un. "zsidó-törvények". Első zsidótörvény: 1938 évi XV. Törvénycikk a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyáról.)

Jencs Árpád az égre emelte a tekintetét, felnézett magasra, a lampionsor pislákoló, színes lámpácskáin túlra, oda, ahol az ég fekete bársonya tekereg pihegve milliárd csillagával, mint egy végtelenül nagy, beteg állat, szóval felnézett, talán angyalt keresett, talán mást, a gyermekkor régi álmainak jótevő tündérét, és, harsány hangon, hogy az udvar minden szegletében hallották, felkiáltott:

Qou usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?

Hajnalig mulattak, már pirkadt keleten, az ég cakkos szélét lila, tikkadt zöld, bágyadt, álmos, narancs-sárga fények szabdalták szeletekre, amikor az utolsó vendégek is felcihelődtek, s haza indultak.
Azt mondta akkor derekát ropogtatva az asztal mellett, egyik kezével rátámaszkodva Dósa Jenő:
-Nyanya, jut eszembe, készítsen össze egy kis kóstolót Ferkónak, Borinak, Mariskának Húst. süteményt, bort tegyen a csomagokba bőségesen.
-Már rég összekészítettem, s már rég odaadtam - felelte Teréz asszony. Fázósan megborzongott.
-Na, gyűjjék ked, menjünk be. Hosszú volt a nap

Endre Lajos nem jött el a Jenő napi mulatságra, csak az inasát szalajtotta írásbeli üzenettel:
"Anyám beteg lett, sajnálom, váratlanul haza kellett utaznom. Az én jó Istenem, és a magyarok Öregistene éltessen sokáig, az emberi kor legvégső határáig! Boldog Jenő napot! Sok sikert az életben, minden jót és szépet, amit csak el tudsz képzelni"
Küldött egy díszes, kalocsai cifra ostort ajándékba, meggyfából volt a nyele, a fáját kecskebőrrel vonta be az ismeretlen mester, még a gida apró, fekete körmöcskéit is rajta hagyta a fogantyún.
Különlegesség volt, mindenkinek tetszett, főjegyzőúr azonban nem nagyon mutogatta. Eltette valahova, talán a fészerbe tette, vagy máshova, nem került használatba.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9055
Időpont: 2020-05-28 08:20:09

A szövegben szereplő latin nyelvű idézet Cicero egyik beszédéből való: Meddig élsz még vissza a türelmünkkel Catilina? Utalás arra, hogy E.L. kényúrként viselkedik a kezeire bízott területen.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9055
Időpont: 2020-05-28 08:15:42

Szia Klári! Jól látod. Hamu alatt izzik a parázs. Minden fejezettel közelebb kerülünk egy olyan időszakhoz, a II. vh.-hoz, amely felborította és megrázta az egész világot! A történet szereplői más-más módon reagáltak! Köszönettel: én
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2885
Időpont: 2020-05-27 17:20:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Egymásnak feszülnek az indulatok. És ez csak egyre fokozódik, ahogy közeledik a vészkorszak - gondolom legalábbis.

Jó rész volt!

Üdv: Klári

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Hexameter a kődobálóhoz címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)