HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1909

Írás összesen: 50407

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-07-09 17:44:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2020-05-29

Mese a szegény juhászbojtárról - változat

változat csak...
Hol volt, hol nem volt, élt egy kisgyerek. Korán árvaságra jutott, nagygazda nevelte, dolgoztatta, "éhbérért". Volt része sok száraz kenyérhéjban, meg híg levesben, meg - bocs, olyan moslékban, ami a malacoknak se kellett a vályúból - mert, azok is sokszor otthagyták azt már, sértődötten. Ebből a moslékból jutott neki, ha maradt, egyáltalán. De valahogy, csak-csak felcseperedett. Akkor mondta neki a gazda, "hogy eddig ő csak ingyenélő volt, eddig csak pusztította a kenyeret. Ideje, hogy megszolgálja a törődést, a jól tartást. Fel kell vinnie a nyájat legeltetni, a Havasokra. De, vigyázzon a nyájra, és hozza vissza annak összes szaporulatával!"
Legényke közbevetette: "hogyan tudna elszámolni a nyájjal, miután őt, írni, olvasni, számolni se tanították"? A furfangos gazda erre is talált megoldást, elővett egy csuprot, meg sok kavicsot. És dobta a kavicsokat a csuporba, minden birka után. Azok után, akik elhagyták a cserényt. Számolta meg a juhokat gondosan, dobálta a kavicsokat a csuporba, összes hájas szorgalmatosságával. De! Mondta még gazduram - adok még kavicsokat néked, hogy számon tartsd a szaporulatot. Mert, sok a vemhes anyajuh - tudvalévőn, kicsi-kos sem tétlenkedett - mármint, szaporodás-ügyileg. Legényke megegyezett a gazdával, paroláztak, jó szokás szerint, áldomást is ittak - illetőleg csak a gazda hörpintett le meszelynyi pálinkát, magába... (budai (pozsonyi, erdélyi) meszely = 1/2 icce. 1 magyar icce = 0,8484 liter. 1 magyar (pozsonyi) pint = 1,696 liter.) mondja a mesélő, csak a pontosítás végett.
Mert a gazda sajnálta a legénykétől azt a picinyke italt is, inkább magába döntötte. Az egészet! És, elégedett álomba merült, mint aki jól végezte dolgát. Érthető, elfáradt a kavics-dobálásban.
Másnap a legényke felhajtotta a nyájat a havasokra. Jut még a mesélő eszébe - majd elfeledte - megegyeztek a komencióba is. Mert hetente járt egy szép frissen sült cipó, meg jó darab szalonna. Forrásvíz volt bőven, odafenn. Egyezségük szerint, a komenciót a gazdaasszonynak volt feladata felvinnie. Hét fordulójakor.
Így is történt. A gazdaasszony gondosan, minden hét-fordulón felvitte a komenciót. Csak hát, a cipócska hétről-hétre egyre kisebb lett, a darabka szalonna is, egyre csak vékonyodott. A végére már csak avas szalonnabőr maradt. Restelkedett is ennek okából a menyecske, mondván, ő nem tehet erről. Ezért aztán, együtt szomorkodtak.
Jut a mesélő eszébe - majd feledte el - a gazda új feleséget vett a házhoz, mert a régit már, elnyűtte, eltemette. Sajnálta a temetésre való "kőtséget", de vette volna a falu szájára fukarságát, így hát temettette el amúgy, tisztességesen, próbálkozván azért, költségtakarékosan. De, kellett néki az új asszony, mindenképp! Nem mintha szerelem gerjesztette volna fel régóta lekonyult gémeskútját, de kellett néki az új, elnyűhető házicseléd... Tartotta magánál a kamra kulcsát, de éheztette a fiatalasszonyt más szempontból is... Mert, gerjedelme rég múlóban volt már, csupán pénzes ládája gyarapodása okán "izgulódott fel".
Mindegy, a fiatalasszony, meg a legényke szomorkodtak együtt. Mert, kevés volt a komenció, mindkettőjüknek meg volt a maguk baja. Jutott belőle, alig valami, az is éhoppra, csupán. És az asszonynak támadt akkor szava, mondta: "mi lenne, ha levágnánk egy bárányt? Végre, egyszer jól lakhatnánk." Mondta erre a legény: "de el kell számolnom a nyájjal!"
"Olyan ostoba vagy! Csupán egy kavicsot kell kidobnod a csuporból!" Így történt. Megvacsoráztak, ittak friss forrásvizet, hallgattak tücsökciripelést, bámultak csillagokat... Utána, felébredtek ébrenlét- álmukból, és létesítették egymást összes égi, földi gyönyörűségben.. .Aztán, a gazdával történt megállapodás szerint, a fiatalasszony, hetente felvitte a "komenciót". Nem éheztek aztán többé sohasem, azon a nyáron. Jó szokásuk szerint.
A Hold meg működött, jó szokása szerint; járt szokásos, kimért életpályáján, fogyott, aztán gömbölyödött, előírt sorsa szerint. Telt az Idő napról napra, hétről hétre, hónapról-hónapra. A nyáj egyre csak fogyott, miképpen koptak el a bögréből a kavicsok is.
Na! Csak közbevetőn, a pecsenye illata messzire szállt, a völgyön is túl, és előkerült sok-sok, éhező, szerencsétlenkedő, reményt kereső éhenkórász. Toporogtak rongyaikban, elfeledett múltjukban. Kértek ennivalót, voltak éhesek, szomjasak. Vágytak ételre, italra, törődésre, szeretetre, naná, hogy a legényke megszánta őket. Kértek "hozomra - viszemre", mindegy, a legényke szíve megesett az éhezőkön. Jártak táncot szép cigánylányok máglya körül, hívogatták egyre: "gyere velünk!" De valahogy, nem volt kedve hozzá, mindig csak a hétvégi komenciót várta... És fogytak a bárányok, miképp fogytak a csuporból, a kavicsok. Is, jó szokásuk szerint.
Amúgy, kétségbeesetten védekezett még az életéhez ragaszkodó nyár, de tülekedett már a türelmetlen ősz ezer színeivel. Jó szokása szerint. Hajnalban dér lepte már el összes füveket, odalenn a völgyben már készülődtek a szüretre, hordót mostak, lekaszálták az utolsó szénát, lovaik gondosan lecsutakolták, sörényükbe díszes szalagokat fonva, készülődvén a szüretre, meg a szüreti bálra; odafenn, a Havason mackó is keresett maradék áfonyát, készülődve téli álmodozásra. Készült mindenki őszre, télre, jó szokása szerint. Na ja! Történtek csak mindenféle ilyen izéféleségek, a tehetetlen, sodródó, őszre készülő, semmire se jó Időben.
Mert, mindenki be akarta takarítani tavasz-nyár terméseit - jó szokása szerint. És volt ezért nagy sürgés-forgás. Az egész természet-ügyileg. Mókusok gyűjtöttek lepotyogó mandulát, mogyorót az őszi avarból, hörcsög nénje, teli pofával vitte haza, az aratás után maradt, tél-túlélő gabonaszemeket. Szóval, mindenki sürgölődött, forgolódott, készülvén az őszre, no meg a télre. Jó szokásuk szerint. Csak álmos, potyaleső varjak mondogatták: "kár, kár". Mondogatták jó szokásuk szerint.
"Utoljára jöttem" mondta kicsi gazdaasszony. "Vágjunk le egy bárányt?" "Világért se! Hoztam, loptam elemózsiát kamrájából. Úgyis annyi mindent elloptunk már tőle! De világért se venné észre, a zsugori pipogyája! Legfeljebb, majd a nyáját bánja. "
Legényke tenyeréből sót nyalt a kicsi kos. (Utoljára.) Aztán a legény megpaskolta, és a hátára vert. "No eridj, eridj, legyen jó sorotok!" Kicsi kos nem értette először a noszogatást. Aztán megsértődött, elindult, vitte magával a maradék nyájat.
"De hogy fogok elszámolni a nyájjal?" Az asszony nevetett, mondta: "olyan buta vagy te legény!" Fogta a bögrét, és dobálta le a völgybe, összes maradék kavicsaikat...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1441
Időpont: 2020-06-04 16:48:43

És, köszönöm mindenkinek, aki olvasott!
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1441
Időpont: 2020-06-04 16:48:07

válasz oroszlán (2020-06-03 11:58:34) üzenetére
Mindegy, minden tiszteletem a szegényeknek!
/túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1441
Időpont: 2020-06-04 16:47:05

válasz Krómer Ágnes (2020-06-01 13:00:23) üzenetére
Szia!
Hinni csak a templomba lehet, netán manapság, ott se.
/túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1441
Időpont: 2020-06-04 16:45:34

válasz szilkati (2020-05-30 15:45:36) üzenetére
Szia "Szil"! Örökök, hogy olvastál!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8482
Időpont: 2020-06-03 11:58:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Furfangos egy mese kedves Túlparti, mint a szegények általában.
Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3145
Időpont: 2020-06-01 13:00:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Túlparti!

Nahát én azt hittem ennek már vége van, de hinni a templomba kell.Tetszett.
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1806
Időpont: 2020-05-30 15:45:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Tetszett.

Kati

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) PC-élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elszánt emberek című alkotáshoz

Lantos Tímea alkotást töltött fel Elszánt emberek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy fénykép nyomában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a Szépség kínja című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Fogatolás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a Szépség kínja című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a Szépség kínja című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) árnyékba csomagolom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) árnyékba csomagolom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Taotikus, másképpen útszélen című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Egy fénykép nyomában címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)