Ring az est, villamos remeg,
elcammog. Parányi neszek
Terjengenek, mint ételszag...
Rám mered egy konyhaablak.

Fenn a sötét baldachin-ég
Büszkén feszül, s az ébrenlét
Tűszúrásnyira beszűkül.
Távolban egy kutya szűköl...

Egereknek kihűlt vackát,
Éj-hordónak tört abroncsát
Rugdalja az idő. És én
Itt lakom a város szélén,

A periférián, mondják,
Ahol a semminek gondját
Utcára dobott kacatok
Őrzik, s agg ventilátorok

Kócolnak habkönnyű reményt.
Itt csikkekből nő televény...
Valahol torz csengő zizeg
Avítt, elrozsdált éneket.

Ott kéményfüst-papírsárkány
Tekereg jobb szélre várván,
Majd a vak gyárfalak fölött
Madárszárnyon tovább köröz.

A csillagok mind alélva
Néznek a fakó falakra.
Fényük fűt, akár a kőszén
Kétezer-nyolc kora őszén.

2009. máj. 23., 2020. máj. 5., jún. 4.