HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ÁrnyékholdFeltöltés dátuma: 2020-06-16

Egy lóra két betyár

Egy lóra két betyár




Valahol az alföldi pusztaságban egy kis faluban ahol az embereket főleg a szegénység és a mértéktelen munka jellemezte egy szép nagy csárda helyezkedett el. Annak éjjel nappal nyitva volt az ajtaja és szólt belőle a hegedűszó. A falu lakosai azt a kevés szabad idejüket ott töltötték. Sosem volt olyan perc hogy legalább két ló ne ált volna a csárda előtt.
Most sem volt ez másképp. A nyári meleg nap kora esti óráiban két betyár legény érkezett meg a csárdába. Ismerték őket, hiszen mindig ide jártak mulatni, tivornyázni. Alig léptnek be az ajtót de az egyikük már el is ordítja magát:
- Csapláros! Italt ide de rögvest! - A Csapláros már tölti is ki a jó saját készítésű vörösborát két kupába, s mire a két betyár a szokásos asztalhoz ért volna már ott is termett a két kupa borral. Le teszi óvatosan az asztalra. A két betyár leül. Fiatalok voltak még harminc évet sem töltötték be. Megfogták a poharat és koccintanak.
- Isten-Isten!
- Egészség! - hangzott el a szájukból aztán egyhúzásra kiitták a bort a kupából.
- Csapláros! Hozz még bort de kancsóstúl! - A csapláros szó nélkül tette a dolgát azon gondolkodva ma vajon fizetnek e néki. Ugyanis akkor fizettek csak mikor jó üzletbe fogtak. Igaz akkor többet de mégsem annyit mint amennyit megittak az előző napokban. Szólni viszont nem mert nekik. Nem-nem. Inkább kibírja de nem hiányzik neki a baj, így is van elég. Főleg ha arra járnak a zsandárok. Úgy gondolta a zsandár rosszabb fajta a betyárnál is és egyébként nagy híre volt a két betyárnak. Nem féltek Ők senkitől. Bátrak és nagy zsiványok. Mire a csapláros kivitte a bort nagy ordibálás és ideges paták hangja törte meg a jókedvet. A betyárok füleltnek és nézik ahogy a csárda előtt egy férfi pej lovát karéjozza miközben a ló alatta bokrosan csapkodott, bakolt, ágaskodott. De a ló nem adja fel, ám a férfi sem. A két betyár kiszalad a csárda elé ahol már nyugodtan állt a ló és a lovasa épp leszállt a lóról. Nyugtatja a lovat, paskolja a nyakát. Mondogatta neki: hó ló, jó ló! A ló szinte megnyugodott teljesen. A betyárok nézik a lovat mire az első szól a lovat nyugtatgató férfinak:
- Komám! De szép tüzes lovad van! - A férfi a hang irányba fordítja fejét, majd válaszol mosolyogva:
- Az ám, az ám!
- Csikó még ha jól látom. - szólalt most meg a másik betyár.
- Az. Fiatal, erős és nagyon makacs. De jó ló lesz belőle.
- Meg hiszem azt. - Amíg beszéltek a másik betyár körbe nézte a lovat. Megnézte termetét, lábait fogait. Végignézte alaposan. Jó szemük van hozzá hisz világ életükben lovakkal foglalkoztak. A vizsgálódás közepette megszólalt:
- Aztán eladod e? - A férfi az éppen a lovat vizsgáló betyár felé fordul és mondja büszkén:
- El hát, de megvan az ára! - Erre már a másik betyár is érdekelt lett hirtelen és kérdezi is:
- Aztán mekkora az az ár? - a férfit sem úgy szalajtották megvolt annak a magának való esze és furfangosan válaszol:
- Hát bármi áron, de nem minden áron. - Az első betyár rövid gondolkozás után rávágta:
- Legyen 200 krajcár!
- Az kevés lesz barátom. - mondja kacagva a férfi. Közben a másik betyár is kineveti és mondja:
. - Annyiért vegyél szamarat. Én adok érte 400-at! - az első betyár ránéz a másik betyárra és elég dühösen mondta:
- Hé te! Miért szólsz bele az üzletembe? Nekem kell a ló!
- Ki mondta neked édes ecsém hogy nekem nem kell? - válaszolta rá kacagva a másik betyár.
- Az ár nem rossz, de még mindig keveslem. - vág közbe a férfi.
- Legyen 500! - vágja rá az első betyár a talpát keményen a földhöz csapva
. - Egész elfogadható az ár de én 600 át adok érte. - emelte a tétet a második.
- Na jó! Ki ad érte 800-at? - kérdezte a férfi.
- Én!
- Vagy én! - Néznek egymásra a betyárok már feszülten majd ez első haragosan szólt a másikhoz:
- Komám vagy de szíjat hasítok a hátadból te! - előhúzta a bőr övére illesztett fokosát.
- Hát akkor döntsük el így! Aki a jobb azé a ló! - mondja majd előhúzza Ő is a fokosát. Egymásnak esnek. Küzdenek, küzdenek egymással mintha az életük múlna rajta. Egyik ügyesebb, mint a másik. A férfi csak nézi a küzdelmet és ha akarná sem tudná megmondani ki fog győzni. Ha az egyik felülkerekedett egy pillanatra is már a következőben a másik fél volt előnyben. Így ment ez elég hosszú ideig aztán végül döntetlenben egyeztek meg.
- Na és most mi legyen? - kérdezte az első betyár.
- Nekem van egy jó ötletem, hogy hogyan oldjuk meg a kérdést. - mondja a férfi - Annak adom a lovat el ki a lovat szebben táncoltatja meg a hegedűm szavára. - Egymásra nézett a két betyár.
- Legyen hát! - Mondta a másik betyár.
- Legyen. - Követte az első is.
- De csak holnap. Ma már nem csinálok én semmit. Holnap ugyan itt ilyen tájt találkozunk. - A férfi felült a lóra és elnyargalt vele a távolba. A két betyár visszament a csárdába és a helyükre ültnek. Megisszák a maradék bort majd lovakra ültnek és hazamentek.
Már a nap elbújt s helyette a hold díszelgett fenn az égen bevilágítva a pusztát. A puszta közepébe a falutól távolabb állt egy ház ahol az első betyár lováról leszállva a kaput lépve át. A ház ajtaja nyílik és a másik betyár lépett ki morcosan fokosát szorongatva a kezében.
- Ki az! - ordított a vendégre vagy betörőre.
- Csak én vagyok!
- Hát mit akarsz te ilyen későn? - tette le a fokost a falnak támasztva majd a barátjához lépett.
- Van egy jó tervem! - mondta az első betyár.
- Rád figyelek.
- Minek vennénk meg a lovat, ha el is köthetjük? Az ember az erdő túlsó szélén lakik. A lovat eladjuk és megosztozunk.
- És honnan tudjam, hogy nem vágsz át?
- Betyár becsületemet adom rá! - ahogy kimondta nyújtja kezét, amibe a másik belecsapott.
- Legyen hát.
- Akkor induljunk. - A második betyár szalad lováért. Felkantározta aztán lóra ültek és el hajtottak.
A lovakat még az erdőben kikötötték. A házat megtalálva a kerítés mögött elbújva megálltak. Körül néztek és jól felmérték az udvart. Megtalálva a kis istállót besettenkedtek oda. A ló bent állt nyugodtan ette a szénát. A két betyár megjelenésével kissé nyugtalan lett. Nyugtatgatták, és ahogy rájött a ló hogy nincs bántva már vitték is ki az istállóból egyenesen az erdőbe. A lovakhoz érve gyorsan felültek és az első betyár előre ment, míg mögötte a másik az elkötött lóval és a sajátjával utána vágtatott. Hazavitték a lovat. Megitatták és elrejtették.
Másnap késő délután a két betyár ismét a csárdába ment. Belépve az ajtón hallották, ahogy a férfi az ellopott lovát siratja.
- Drága istenem ki vitte el a lovam. Honnan lesz kenyerem? - meg látván a két betyárt dühösen indult feléjük. - Ti! Elloptátok a lovamat!
- Mi aztán nem voltunk! - mondta az első betyár, de a férfit ez nem hatotta meg.
- Hozzátok vissza!
- Nem mi voltunk! Egyébként honnan veszed, hogy nem elszökött?
- Sosem szökött meg! Ti voltatok!
- Ami késik, nem múlik. - mondta a második betyár. - Ahogy kimondta az első betyár már a férfi előtt állt fenyegető tekintettel.
- Kotródj innét, ha nem akarsz bajt! - mondta neki. A férfi megrémülve egy szót sem bírt szólni. Elindult ki az ajtón és bánatosan sétált haza.
A két betyár a lovat még a sorra következő vásárban eladta és ahogy megbeszélték el is osztották a hasznot.

2020.06.15-06.16.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) gyomorforgató című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A szőnyeg című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rekkenő látomás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)