HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: R. BooFeltöltés dátuma: 2020-06-17

Ringve törénete 1. - Feigh és Arogh

~~ mikor a sötétség és a világosság eljön ~~


Legendák és mítoszok tömkelege emlékezteti Ringve lakóit, hogyan is jött létre a földjük és miért élnek úgy, ahogy. Néha beleköltenek egy-egy tényezőt, szépítenek vagy csúfítanak, ezért szinte senki sem ismeri az igaz történetet. Viszont én elmondom neked töviről hegyire a teljes igazságot, és tudhatod, hogy miként is jött létre Ringve, a három világ egyike.

Réges-régen, még az idők kezdetén csak a sötétség és a világosság volt jelen, ők voltak az élet és a halál. Egyikük sem szerette a másikat, a sötétség gyűlölte a világosat, és a világosság gyűlölte a sötétet. Háborúkat indítottak egymás ellen és folyamatos civódásuk közepette észre sem vették, hogy a gyűlöletük megteremtette Ringvét, a bolygót és rjata gonosz lények jelentek meg, amelyeknek álnokság futott az ereikben és csak a gyűlöletet ismerték. Megölték egymást és pusztították a földet, amely adatott nekik.

Ezt először a világosság vette észre, és megállt, hogy szemügyre vehesse a történteket. A sötétség utolérte és mikor ő is meglátta a gonoszságot, amit teremtettek, megijedt, mert ezek a lények hatalmasabb erővel rendelkeztek, mint ők. Hiszen a gyűlölet és az álnokság hatalmasabb erő, mint bármi más, és a sötétség és a világosság nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzék őket. Beismerték, hogy hiába veszekednek, mert a szeretetlenségükből csak ilyen csúfságok tudnak születni. Kibékültek és a szeretetükből és boldogságukból olyan lények születtek, amelyek nem éltek, de nem is haltak meg. Gyönyörű lények voltak, megfoghatatlanok és kedvesek. Nem ismerték a gyávaságot és a szomorúságot, szépek voltak és erősek. A sötétség és a világosság alakot öltött és a nép közé vegyült, tanították őket és látták, hogy amit teremtettek nem lehet rossz. De nem akadályozhatták meg, hogy ezeket az élőholtakat a gonosz lények megtámadják, ezért különféle erőkkel ajándékozták meg őket, olyanokra voltak képesek, amelyek utánozhatatlanok voltak és gyilkosak, mint a méreg. A sötétség és a világosság együttes erővel nappalt és éjszakát teremtett, és két lényt a két napszaknak, egy izzó korongot, amely tűzben és lávában forgott nappalra, meg a sápadt párját éjszakára. Így már az éj leple alatt készíthették fel az élőholtakat a csatára, amivel legyőzhették a gonoszt, amely addig is lehetőséget keresett arra, hogyan pusztítson és ronthasson el mindent, ami szép volt és jó. Hamarosan a szépek serege elindult, élükön a sötétséggel és a világossággal, hogy felkeressék ezeket a lényeket. Hatalmas csata alakult ki köztük, a föld és az ég is beleremegett, de a jó visszaverte a gonoszt. A lények egy része elpusztult, a másik fele pedig elmenekült és összeolvadt az éggel és a földdel. Az élőholtak közül, akiket megsebzett a gonosz, felszálltak a csillagok világába, és apró pontokként látszottak a fekete égen, néha meg-megvillantak jelezve, hogy még mindig léteznek, és halhatatlanságukat élvezik a csillagok birodalmában. Legnagyobb csillaguk az élőholtak vezére volt, aki a csata végén elesett és lassan szállt fel, ő Wedegh volt, a magasztos, és a későbbiek is így nevezték őt, ameddig el nem kopott a neve és a fénye is.

Győzelmüket az élőholtak megünnepelték, hangosan énekeltek és táncoltak, a sötétség és a világosság pedig felemelkedett a teremtményeik közül. Hamarosan növényeket és fákat növesztettek, amelyeket lakóhelynek használhattak és olyan ételeket készíthettek, amelyeket megehettek, hogy életben maradjanak. A földet tengerrel mosták és a vizet ihatóvá tették. Annyira megszerették az élőholtakat, hogy rendszeresen leszálltak közéjük és tanítgatták őket a nagy bölcsességekről. Az élőholtak nyelvén a világosságot Feighnek, a sötétséget Aroghnak nevezték el. Hamarosan emberek jelentek meg, akik kevésbé voltak szépek és az élőholtakhoz képes ostobák voltak, viszont gyorsan eltanultak a lényektől mindent, amit hasznosnak találtak. Feigh és Arogh más lényeket is megalkotott, olyan embereket, akik alig voltak magasabbak egy pár éves gyereknél, és dús szakálluk volt, vagy olyan magas lényeket, amelyeknek éles volt a foguk és hasonlítottak azokhoz a sötét elfekhez, akiket egy másik szigetre üldöztek az élőholtak. Hamarosan felfedezték a veszélyes és nem veszélyes területeket, a törpék megtanították társaikat építkezni, és hamarosan várakat és erődöket építettek ki. Szaporodtak és benépesítették a három szigetet, amit felfedeztek, és felosztották a területeket egymás között. A sötétség és a világosság megszerette az embereket és kiválasztottak közülük néhányat, akiknek különleges erőket adott, így varázslók, boszorkányok és rúnaolvasók jelentek meg a népek között.

Feigh és Arogh hamarosan visszahúzódott a teremtett világukból, egyre kevesebbszer látogatták meg őket, de fél szemüket mindig rajtuk tartották, hiszen féltették őket a gyűlölettől és a gonoszságtól.
A sötétség és a világosság nem tudta mit teremtenek. Kapcsolatukat nem rendezték, sosem beszéltek régi vitájukról, így a szomorúságukat, a szenvedésüket, a gonoszságukat beleteremtették az összes lénybe Ringve birodalmában. Ez pedig úgy derült ki, hogy a varázslók elkezdtek elvegyülni a halandók között és az emberek megirigyelték a képességeiket. Hiszen az emberek természetüktől adódóan csak az irigységhez és az álnoksághoz értettek a legjobban, ezzel veszélybe sodorva minden lényt a szigeteken. Hamarosan háborút indítottak a varázslények ellen, így a varázslók, a boszorkányok és a rúnaolvasók kénytelen-kelletlen elmenekültek és leugrottak a halál tengerébe, amit a világ végének tekintettek, hiszen sosem hajóztak el messzebbre a szigetektől, csak a tengert látták és a horizontot.

Akik nem tudtak elmenni szenvedtek, vagy a szerencsésebbek elbújtak és sosem használták többet a képességeiket. Az élőholtak megharagudtak az emberekre és új vezetőjüket, Wereghet elküldték követeivel az emberek egyik városába, amit Ith néven neveztek, hogy megfeddjék őket. A követeket elfogták és a vezetőt kivégezték, majd háborút indítottak az élőholtak ellen. Ők visszaverték őket, de sok társukat elvesztették és csak csillagképük nézhetett vissza rájuk. Az élőholtak már nem voltak békések. Szomorúság és mérhetetlen düh lett úrrá rajtuk, alakjuk teljesen átformálódott. Egyik részük ember alakot vett fel, fekete színt, bőrük pedig úgy folyt el rajtuk, mint a kátrány. Mérgező volt az érintésük is, ha valaki nem vigyázott eléggé. A másik felük megnyúlt és egy szemük jelent meg, amely a sötétben megvilágította az előttük lévő utat, ha úgy kívánták. Hosszú kezük és lábuk volt és akkora szájuk, hogy az bekaphatott volna egy hat emeletes épületet is, de ez csak akkor nyúlt meg akkorára, mikor támadtak. Akik nem változtak meg, elmenekültek csúf társaik elől és úgy döntöttek lerohannak egy várost Mein szigetén. Tebith összes lakosa holtan hevert a földön a váratlan pusztításuk után, és mikor az élőholtak az utolsó gyermeket is kivégezték, rájöttek mit tettek. Óriási emberi csontvázak alakját vették fel és elbújtak a Sötét Erdő magas fenyői és örökzöldjei közé. Az élőholtak elrejtőztek a világ elől és csak akkor támadtak, mikor egy ember a területükre hatol be. Senkit nem hagynak életben, csak azokat, akikben látják a jót. És ez az emberekben csak ritkán fordul elő...

A törpék elmenekültek hallva mi történt az élőholtakkal és a föld alatt kezdtek építkezni. Persze sosem szerették az embereket, hiszen mindig csúfolták őket és tépkedték a szakállukat. Az emberek gyanították, hogy elmenekülnek ők is és kincsüket - ami az építéshez való értés volt - eltemetik a barlangjaikban. Újra hadüzenetet küldtek és már el is mentek, hogy lerombolják a városaikat, viszont arra egyikük sem számított, hogy ezek után a föld alá fognak építkezni és nem fölé, ahogyan az addig tették. A törpék csapdákat állítottak a lovasoknak és a gyalogosoknak egyaránt, és mikor megérkeztek a területre, ahol a törpékre számítottak, egyszerűen beszakadtak a föld alá és az apró nép halálra kínozta őket. Az elfek szívesen segítettek nekik elfogni pár menekülő embert, így minden tagja a katonaságnak halott volt. Úgy gondolták már nincs remény az emberekkel kapcsolatban, már minden mindegy és azt hitték örök időkig fognak háborúzni és csatázni. Eközben Feigh és Arogh pedig egyre csak elhalványult a világból és már nem tudtak alkotásukra nézni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) gyomorforgató című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A szőnyeg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)