HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KankalinFeltöltés dátuma: 2020-06-18

Viharos - végletek kint, bent

Éktelen vihar van megint. Utálnia kellene - mindenki utálja -, ő inkább tiszteli, van benne valami méltóságteljes, talán Isten akarata, haragja vagy ereje, maga sem tudja. Összekuporodva bámul ki a megtépázott fákra, az alattomosan terpeszkedő felhőkre, bekebelezik az egész környéket, megvetik lábukat a horizont szélén, és eszükben sincs továbbállni. Ennek nyomós oka lehet, nemcsak időjárási jelenségnek tudja be, hanem terelgető jelnek, hogy meneküljön hűséges laptopjához, zárja ki magát az égiháborúból, hiszen ő a békét szereti. Amikor írogat, nem is annyira félelmetes a zivatar, kirekeszti aurájából, olyan vidéket varázsol magának, amilyet csak akar, olyan érzéseket, melyek nem szaggatják szét lelkét; most épp erre készülnek, nem bír velük. Nehéz a szíve, megint megtapossa ez a rohadt élet, mint már annyiszor, egyedül maradt, nincs szüksége rá senkinek, kihajított rongy, aki egy megveszekedett szót sem érdemel. Ja, miért nem tudja befogni a száját?, túl sokat beszél, fölöslegesen; nem érdemes, sok beszédnek sok az alja, hát most összeszorítja fogát és hallgat. Birtokba veszi a klaviatúrát, ütemesen kalapálják ujjai, szegény betűk megrémülnek, nem tudják követni ritmusát, olykor összezavarodnak, majd rövid idő múlva megadóan veszik tudomásul, hogy gazdájuk rajtuk tölti ki elkeseredettségét, meghunyászkodva engedelmeskednek, nyugtató szavakat formálnak, mondatokba sorakoznak. Egy-kettő, egy-kettő, tíz, száz, ezer, rengeteg, és igazi rengetegbe képzeli magát; mohos erdőbe ahol terebélyes fakoronák magasodnak fölötte - tölgyek mind -, százéves óriások, sokat tapasztalt, felhőkig érő csodák, kedvencei; mindig megvigasztalják, elég, ha csak gondol rájuk, máris jobban érzi magát, és erre most nagy szüksége van. Talpa alatt vastag avartakaró, az ősz illatát idézi, beleszédül ebbe a jól ismert aromába, cipője orrával a levegőbe röpít néhány csomóba gyűrődött falevelet, alóluk megszeppent gomba kandikál ki a laza talajból. Újabb mozdulat, egy kis ártatlan vadvirág kezdeménye emeli rá pillantását meleg mosollyal, erdei madarak énekét is hallaná, ha képes lenne figyelni a hamisítatlan táj szépségére, ám neki sírhatnékja támad, nem tud örülni, a tölgyeknek most nincs hatalma felette, és hiába néz rá könyörögve a vadvirág, hiába csivitelnek a madarak, nem engedi be őket. Üresnek érzi magát, száraznak, mint a sivatag homokja, gyomorszája vészesen lüktet, erős nyomást érez, sírni kellene, bőgőzni, ám kiszáradtak könnycsatornái, belül marad az áradat, kegyetlenül feszíti, mégis képtelen kitörésre késztetni.
Nem segít az írás, ettől megrémül. Kétségbeesve ugrik fel a laptop mellől, ki sem kapcsolja, magára kap egy vékony kabátkát, az első keze ügyébe kerülő sportcipőt, majd nekiindul a világnak. Mindegy hova; fogalma sincs, merre tart, csak el innen, minél messzebbre, nem érdekli, hogy körülötte villámok csapkodnak, és szinte megsüketül az égzengéstől, csak rohan a semmibe, belegázol a tócsákba, hadd fröccsenjen a sáros víz, nem érdekli, úgyis csurom vizes már a szakadó esőtől, egyébként is, minden mindegy.
Háta mögött mozgásra lesz figyelmes, mintha szaladna utána valaki, erre felgyorsítja lépteit, senkivel nem akar találkozni, nem akar beszélni, utál beszélni, abból mindig csak baj van, nem akar embert látni! Eszement rohanásba kezd, önkívületében nem néz maga köré, csak egy hirtelen fékcsikorgás jut el tompult tudatáig, erős ütést érez baloldalán, félájultan terül el az aszfalton.
Ajtócsapódás, ordítozás, eszmélés; ostoba liba, elment az eszed?!, nem látsz a szemedtől?!, meg akarsz halni?!, ám a magából kikelt sofőrt nyugtatóan félretolva, fölé hajol a szerelem.
Ah, te, soha többé ne tedd ezt velem!, kértelek, bármit írsz, ne legyen szomorú!
Már egyáltalán nem akart sírni, hanem örülni az élet gyönyörűségének; és könnyesre nevette magát.

https://csillagokbairva.blogspot.com/2020/06/viharos-vegletek-kint-bent.html

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7156
Időpont: 2020-06-20 10:15:25

Szia Zsu! :)

Én már régóta, de néhány hónapja folyamatosan "prózázok", ez a világ is kinyílt előttem; nagyon élvezem, amióta rákaptam ízére. Állandóan van mondanivalóm (sajnos időm szinte semennyi), de majd hamarosan leereszthetek néhány hétre, akkor mélyebben belemerülök ebbe a műfajba (is) és az életbe, hiszen onnan jönnek a legjobb témák, melyeket érdemes fejtegetni. Addig igyekszem minél többet olvasni, ellesni fortélyokat, tanulni az írás gördülékenységét, a művek érdekessé tételét, stilisztikát és mindent, ami ahhoz szükséges, hogy egyre jobb, élvezhetőbb alkotásaim szülessenek.
Próbálkozni mindig érdemes, mert csakis úgy jöhet létre eredmény. :)
Örülök hogy tetszett a viharom.
Köszönöm szépen, hogy gondolatokat hagytál itt. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5999
Időpont: 2020-06-20 09:54:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia kedves Kankalin !

Nocsak, nocsak mind a ketten prózához "nyúltunk".
Persze a Tiéd fényévekkel jobb, de azért próbálkozom :)
Nagyszerűen nyúltál hozzá a külső és belső vihar találkozásához.
Egyszerűen remek lett.
Szeretettel olvastalak,mint mindig : Zsu
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7156
Időpont: 2020-06-20 09:51:18

válasz Kőműves Ida (2020-06-19 21:41:51) üzenetére
Szia Ida! :)

Az időjárás alakulása mindig befolyásolja hangulatunkat. Egyénenként változik, mit hoz ki belőle egy vihar, évszakváltás, természeti átalakulás.
A lélek sérülékeny jószág, apró dolgokra is képes (túl)érzékenyen reagálni. Az írás kiváló eszköz és segítőtárs arra, hogy kifejezzük belső utazásainkat; tombolni pedig kell, nekünk is szabad. :)
Köszönöm, hogy elgondolkodtál viharos prózámon. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6493
Időpont: 2020-06-19 21:41:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!

Lám, lám, hogyan hat ránk az időjárás. Kitomboltad magad te is, vele együtt. Igen, kell ez a léleknek, aztán jöhet a megkönnyebbülés. Jólesik néha tombolni a bolond idővel együtt, kiadni magunkból, ami felgyülemlett... Hmm, ezt teszi az idő is, nem igaz?

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7156
Időpont: 2020-06-19 15:02:51

válasz sailor (2020-06-19 09:19:41) üzenetére
Szia sailor! :)

Én csak féltem a vihartól, és gyorsan kanyarítottam egy történetet, hogy eltereljem a figyelmem. :)
Lehet, hogy másik kategóriába kellett volna tennem, mert így megtévesztő, bár egyes szám harmadik személyben írtam.
A főhős jól kitombolta magát, mint a vihar is. Gondoltam, legyen jó vége, mert nem kedvelem a negatív befejezéseket, a szépségek inkább vonzanak. Úgyis rengeteg pocsék dolog van a világban, miért tetézzem még én is? :)
Bárkivel előfordulhatott volna ez az eset, aki egy vita miatt képes világgá szaladni, és nem elég körültekintő. Az a jó az írásban, hogy bármi előfordulhat, csak írni kell. :)
Köszönöm, hogy aggódsz értem. Pillanatnyilag a fulladás veszélye jobban fenyeget, mint bármi más. Belefulladok az adminisztrációba, de majdcsak felgöngyölítem; addig úszom az árral. :)

Köszönöm, hogy belemerültél ebbe a történetbe! :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5556
Időpont: 2020-06-19 09:19:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!

Hihetetlen ´beleélés,szinte eggyé lettél a természettel!
mikor az tombol!
Minden ami bántott öszpontosult egy gondolatba,
megfontolást kizáró tettbe!
Mint ahogy a vihar kitombolta magát,Te is a belsöd minden
legapróbb zugát kinyitottad,hogy újjá szüless!
Nagyon tetszett,hogy semmit nem kimélve,leírtad,kiírtad
az érzéseket,melyek szaggassák a lelket!
A befejezés egy beleszületés egy új életbe!

Szeretetel gratulálok:sailor

Nagyon ügyelj magadra!
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7156
Időpont: 2020-06-19 00:03:17

válasz túlparti (2020-06-18 23:19:01) üzenetére
Szia túlparti! :)

Vasárnap hatalmas vihar volt, féltem; gondoltam, írok valami gyorsat, hogy eltereljem figyelmem a pusztításról. Ez lett belőle. :)
Hogy kezdet-e vagy vég? Valójában minden vég egy új kezdet, és előbb-utóbb mindennek vége szakad. Az eső is elállt. Majd jön másik, akkor írok újabbat , csak lenne végre egy kis szabadidőm, mert anélkül nem tudok komolyabb dolgokba merülni.
Azt nem mondanám, hogy nagyon értek hozzá, de jólesik néha egy-egy hirtelen kiszaladt próza, oldja bennem a stressz okozta feszültséget.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy elolvastad, fejtegetted! :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1441
Időpont: 2020-06-18 23:19:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Jó volt kalandozni novellád sorai között. Jártam viharban, sajnáltam laptopod meggyötört billentyűid; éreztem erdőd különleges varázsát - jó volt sétálni ott. Aztán csattanás, és vége lett mindennek. Vagy valami el kezdődött? Asszem, így kell novellát írni - bár nincs okom, jogom, hogy kioktassalak. Értesz hozzá, és kész.
tisztelettel: túlparti

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Infúzió sárgadinnyére és öröklétre című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) gyomorforgató című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A szőnyeg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)