Másnap reggel Edit kissé álmosan, de jókedvűen, mosolygósan ébredt. Hallgatta a lakótelep hajnali hangjait, csend volt, mint mindig, egy-két autó zaja törte meg álmodozását, míg a konyhában kortyolgatta kávéját. Első gondolata a tegnap esti beszélgetése volt Péterrel, de hamar elhesegette a fejében kavargó dolgokat és elindult tusolni. Gyorsan készen lett, egész enyhe sminket készített, majd elindult a vállalati buszhoz.

Munkahelyén a megszokott rendben ment minden, mégsem tudott annyira koncentrálni, gondolatai a férfi körül bolyongtak. Halkan dúdorászott, barátnője, aki egyben legjobb barátnője is volt rá is szólt :

- Hol jársz báránykám? - kérdezte nevetve Linda.
Halkan sutttogva elmesélte neki a tegnap este történteket, természetesen minden apró részletet.
Közben azért egy belső hang figyelmeztette:
- Hagyd! Mégcsak nem is ismered ! - súgta esze, de a szíve nem.

Lopva rá-rá nézegetett telefonjára, hátha Péter egy kis üzenettel szép napot kíván neki. Ott van Zsolt is, akivel nem sok jövőt jósolt magának, talán véget kéne vetni ennek a laza kapcsolatnak.

Lassan peregtek a napok, annyira büszke volt, hogy ő nem írt a fiúnak.
Egy-két nap telhetett el, amikor Péter üzenetét olvasta:

- Mi van veled csajszi, hogy vagy, el vagy tűnve? - olvasta.
- Köszönöm szépen,, gyűröm a mindennapi melót, pihengetek, írogatok. - válaszolta sebesen.

Meglepetésére Pétert nagyon is érdekelte kedvenc időtöltése. Megdicsérte a lányt, igen tetszettek neki a versek. Edit pedig képzeletben bevésett neki egy nagy piros pontot a nem létező ellenőrzőbe, hiszen aki olvasni szeret, az már nem lehet rossz ember.

Aztán mindennapossá váltak ezek a beszélgetések, egyre jobban megismerték egymást. Beszélgettek versekről, zenéről, családjaikról, történelemről, mindenről, ami eszükbe jutott. A modern technikának és az internetnek köszönhetően skypon is ismerősnek jelölték egymást, így nem kellett írogatniuk , így láthatták egymást is, azért "élőben" közvetlenebbül társalogtak. Általában este munka után, amikor már végeztek a napi teendőkkel, akkor keresték egymást és hosszúra nyúlt beszélgetéseik alatt kialakult egy kedves kis vonzalom egymás iránt. Edit nagyon félt a távolságtól, ami elválasztotta őket, ő Egerben, Péter pedig Rákoson lakott egyik barátjánál.

Novembert írtunk már, amikor egy napon újabb üzenet érkezett, ami igencsak meglepte Editet:

- Szia, éppen a barátnőmhöz utazok Szombathelyre. - olvasta a fiú üzenetét.
- Érezzzétek jól magatokat. - válaszolta rögtön, de valami a gyomra körül szorítani kezdte, rosszul esett neki, hogy még mindig van Péternek barátnője.
- Ne hülyéskedj, mi csak beszélgetünk, ne legyél már ilyen buta!- gondolta magában. Talán akkor tudatosult benne, hogy nagyon megkedvelte Pétert, de sajnos nagy a távolság a két város között, a korkülönbség pedig 12 év az ő javára, bizony ez nem nagyon jó előjele egy komolyabb kapcsolat kialakulásának.
Közben az eltelt idő alatt Edit szakított Zsolttal, úgy gondolta, inkább egyedül marad, mint egy ilyen komolytalan kapcsolatban.

További rendszerességgel keresték egymás társaságát, egyre többet tudtak meg egymásról. Edit örült, amikor a férfi közölte, hogy ő is szabad, véget vetett kapcsolatának.
December elején Péter meghívta szilveszterezni Editet Rákosra. A lány nem tudta mit tegyen, még bizonytalan volt, s a betegsége miatt sem mert volna vonatra szállni, de ezt a fiúnak nem árulta el.
Több esetben volt agyérgörcse, ami azzal járt, hogy megbénult a beszéde, leblokkolt az egész teste, nem tudott mozdulni, gyógyszereket szedett rendszeresen.
- Mi lesz ha a vonaton leszek rosszul? - gondolta magában.
Megköszönte Péternek a meghívást, de nem ment el. Úgy gondolta, így végleg elveszíti a férfit, de nem !Elérkezett szilveszter napja, Péter már este 18 óra elé bejelentkezett skypon, egészen hajnal háromig beszélgettek, nevetgéltek, kedvenc zenéiket hallgaták, együtt köszöntötték az új esztendőt.
Pétertől meghívást kapott nyárra egy Görögországi útra, amire gondolkodás nélkül igent mondott.
- Mi a fenébe bonyolódom? Biztos megbolondultam ! - nevetett magában.
Ugyanúgy folytatódott az új év is, minden nap beszélgettek, amikor is a fiú egy szép napon meghívta, hogy februárban szeretettel várja, szeretné most már személyesen is megismerni. De semmit nem ígér, legyen ez a "kapcsolat" barátság extrákkal, aztán majd alakul, ahogy alakul.

Edit megígérte, hogy átgondolja és legkésőbb február elején választ ad. Úgy gondolta ez lesz élete legnehezebb döntése. Menni vagy nem menni egy hétvégére ez itt a nagy kérdés.