HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: ElizabethSuzanneFeltöltés dátuma: 2020-06-30

Vica és a nagyapó története

Oly szép is volt abban az esztendőben a nyár! A virágokon dudorásztak a méhek, és a lábukon vitték az összegyűjtött virágport. Füttyögött a pacsirta, "kár- kár"- így a varjú, "klong- klong"- mondta a holló, s trilláztak az énekes madarak. Az erdő árnya, csendje felfrissülést, pihenést, nyugalmat kínált minden kirándulónak Az őzbak az öreg tölgy ágait csapdosta agancsával. Magányosan járt, kelt benne, melynek közelében laktak Vica nagyszülei. Szinte minden évszakban, a hétvégeket itt töltötte. Jól ismerte a fákat, növényeket, madarakat, néhánynak nevet is adott. Szívesen gondoskodott róluk télen-, nyáron. Az erdő mellett, a patak vizében megcsillant a napfény, s benne pisztrángok fickándoztak. Oda járt le az őz is vizet inni. Megérkezett az ősz, rozsdásak lettek a levelek, arany színekben pompázott az erdő. A szél egyre haragosabb lett, viharos leheletet fújt fölé, csak úgy kavarogtak a falevelek. Az erdő állatai készülődni kezdtek a télre. Vica is csodálattal figyelte a változást. Nagypapája, aki az erdész volt a fiatal fákat ápolta, nevelte. Készítettek egy új madáretetőt, hogy ha lehull, az első hó gondoskodni tudjon az éhes madarakról. A beteg vagy a kidőlt fákat kivágta, s az unokájával közösen ültettek a helyükre újakat. A fecskék, vadludak gyülekezni kezdtek. Hosszú útra indultak a gólyák is, azok is, amelyek a kéményükön fészkeltek. Zúgott, süvöltött a szél, az eső is csapkolódzni kezdett. A mókus, a pele, a sün is meleg vackot keresett magának és beköltözött. Éhes kismadarak kapkodták be a még röpködő legyeket. Hamarosan elcsendesült minden, beköszöntött a hideg, fogcsikorgató tél. Az erdei állatok vastag bundát öltöttek. Aztán lehullott az első hó. A fákra csipketerítőt varrt a csípős szél. A felhőkből hulltak alá. A föld fagyos volt, a félszegen sütő gyenge kis napsugarak megcsillogtatták. Álomszép volt a táj. Vajon milyen lehet a hó tündér palotája?- Gondolkodott Vica. Az erdőlakó madárkák a házuk közelébe húzódtak. A kislány gyorsan friss magokat szórt a madáretetőbe, még madárkalácsot is készített az éhes kis vendégeknek. Kis pohárba friss vizet is töltött nekik. Jó étvágyat! - Felelte. Fehér ruhába öltözött nyuszik ugrabugráltak a tükör sima jégen. Élvezték a gyengéd napsugarat. Az őzike is előmerészkedett rejtekéből. A fenyők tűleveleit rágcsálta. A kislány nagypapájával egy adag takarmányt, termést, magvakat halmozott fel az állatoknak, majd felmásztak a magas lesre, onnan figyelték őket. Egy idő után hazamentek, a kivágott tűzifákból jó meleget csináltak a búbos kemencében, majd a jó meleg szobából figyelték a mozgolódást. Így telt el a tél. Vica minden hétvégén az erdő lakóiról gondoskodott. A beteg állatokat gondozta papájával együtt, az éhezőket etette. Így volt ez mindig. Hamar elröpült a tél. Egyre hosszabbak lettek a nappalok, a nap is egyre jobban és jobban erőre kapott. Majd megjelentek az első fecskék, és hazajött a gólya is. Kikelet lett. A rovarok újra zsongtak, méhek szorgosan gyűjtögették a nektárt, a finom illatot árasztó tavaszi virágokról, orgonabokorról. Ismét életre kelt a természet. A napsugarak kicsalogatták a nemrég született kisgidákat. Vica messziről figyelte őket. De szerette volna megsimogatni, legalább az egyiket! De tudta, hogy ezt nem szabad, mert ha az anyukája megérzi az idegen szagot, sorsára hagyja a kicsinyét, s az biztosan elpusztulna. Így tehát a távcsövével figyelte az önfeledten ugrabugráló kisgidákat. Hallgatta, ahogy csengő madárdalt fuvolázott a rigó, galambok burukkoltak, etették éhes fiókáikat. Pacsirta szállt az égen, keringőzött párjával a fodros felhők alatt. Boldogság költözött Vica szívébe.
Így volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!
Gani Zsuzsanna

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Álmot szóró... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ott lennék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hogy jól induljon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mert szeretlek címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) gyomorforgató című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A szőnyeg című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rekkenő látomás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Fejhang című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elsőre ez című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)