HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50499

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2020-07-02

Esőben

Ott állt a koporsó előtt, és sírt. Mindig meghatotta, ha ilyen kis koporsót látott. Nem értette, hogy egy csöppnyi életet, akinek csak néhány napja volt ezen a világon, miért büntet az Isten? Nem is a gyermeket sújtja a korai halál, hanem a szüleit, akik nem tehetnek semmiről.

A nő odalépett hozzá, és belekarolt.
- Az ön gyermeke? - kérdezte a férfit őszinte kíváncsisággal.
- Nem. Szerencsére nem.
- Akkor miért van itt?
- Gyakran járok ide. Nézem a temetéseket.
- Fura ízlése van. Temetőbe jár.
A férfi lassan kibontakozott a nő karjából, és szembe fordult vele.
- Bocsásson meg, Géza vagyok.
- Én meg Ágnes - mondta a nő, és elmosolyodott. - Mehetünk, vagy van valami dolga?
A férfi elpirult. Tartotta a karját, hogy a nő belékarolhasson, ismét.
- Ne haragudjon, hogy csak úgy letámadtam, de ahogy ott állt magányosan, és sírt, arra gondoltam, megvigasztalom.
- Jól tette. Még jól is esett. Van itt kint valakije eltemetve?
- Igen, a férjem. Tavaly halt meg. Most azért jöttem, hogy megrendeljem a sírkövet.
- Őszinte részvétem.
- Ugyan, nem is ismerte.
- Nem. Ez amolyan gesztus.
- Nem szeretem a gesztusokat. Ha mond valamit az ember, azt gondolja komolyan - mondta a nő, és nevetett.
- Igaza van.
- És maga? Azon kívül, hogy időnként kijár ide, van más oka is?
A férfi megállt, és a nő szemébe nézett.
- A családom van itt. A feleségem és az újszülött kisfiam.
- Megrendítő.
- Most kellene részvétet nyilvánítania - mondta a férfi mosolyogva.
- Igen, igaza van. Ez nem üres gesztus. Részvétem.
- Köszönöm. Már túl vagyok a nehezén.
- Nem akarom megbántani, de kérdeznék valamit.
- Jól van, kérdezzen. De előbb üljünk le a padra. Ott van egy árnyékos rész, ott jó lesz - mondta a férfi, és kicsit közelebb húzta magához a nőt, szorosan egymásba karolva mentek tovább.
- Mi történt? De ha nem akar, akkor ne beszéljen róla.
- A kórházból hoztuk haza a kicsit. Siettünk, de nem mentünk gyorsan. Én vezettem. Egy kereszteződésben nem tartották be a jobbkéz szabályt. A másik autó mögöttem csapódott belénk, szinte kettévágta az autót. Nekem semmi bajom nem lett.
- Ez tragédia. Nem térek magamhoz - mondta a nő, és a könnyeivel küszködött. - Bocsásson meg, ha felkavartam, ne haragudjon.
- Nincs semmi baj. Beletörődtem, de feldolgozni, amíg élek nem tudom.
A nő közelebb húzódott a férfihez, és megszorította a kezét.
- A magány a legnehezebb. A dolgok megtörténnek, beleszólásunk nincs az események alakulásába, de amikor magunkra maradunk, minden fájdalmasabb lesz.
- Talán, azért is találkoztunk, hogy nem legyünk magányosak - mondta a nő, és megcsókolta a férfit.
- Igen, lehet, hogy így van - mondta a férfi, és kibontakozott a csókból. - Tudja, én már semmin nem csodálkozom. Érzem, hogy már nem vagyok egyedül. Tudja, hogy hol vagyunk?
- Nem tudom.
- Itt, a pad mögött van a családom eltemetve.
A nő is megfordult és sokáig szótlanul nézte a sírt. A férfi felállt, és a zsebéből elővett gyűrt csokrot a sírra tette.
- Tudja, az az érzésem, hogy elengedett. Még talán, mosolygott is a föld alatt.
Megfordult, de a nőt már nem látta sehol. Nem lepődött meg.
- Már nem először képzelődöm - gondolta - de most jólesett volna, ha nem csak a képzeletem játszik velem.
Elindult a kijárat felé. A hirtelen beborult égboltból elkezdett esni az eső. Kinyitotta az esernyőjét. Egy nő mellélépett, és belekarolt.
- Bocsásson meg a tolakodásért, csak hát, nem szeretnék elázni. Nincs esernyőm.
- Most már van - mondta a férfi, és egymásba karolva elindultak a buszmegálló felé.

2020. július

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
332
Időpont: 2020-07-07 00:59:48

válasz Krómer Ágnes (2020-07-07 00:34:59) üzenetére
Drága Ágnes,
Nagyon örülök, hogy olvastad. Nekem ez egy fontos írás. A temetés egy lezárás, a megmásíthatatlan elszakadás tudomásul vétele. Mindig arra figyelmeztet, hogy nem tudatjuk, mikor van vége az életünknek, ezért merjünk élni, és használjunk ki minden percét. Az álmok, valóra válhatnak.
Szeretettel,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3165
Időpont: 2020-07-07 00:34:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Hallottam már olyat nem filmben láttam, hogy egy férfi nőzni járt a temetésekre.
Azt írod Nézem a temetéseket.Vannak furcsa dolgai az embereknek néha.
Én a temetéseket rühellem ne haragudj, hogy így fogalmaztam, de azért szép történet lett belőle.
A vége is elég jó.Ha lenne folytatása elolvasnám.Második esély a boldogságra.Tetszett.

Szeretettel:Ági
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
332
Időpont: 2020-07-05 17:12:42

válasz Kankalin (2020-07-05 12:08:06) üzenetére
Drága Kankalin!

Mindig meglepetés számomra az, ahogy az emberekhez közelítesz, ahogy széppé tudod tenni a napomat, amikor írsz nekem. Hálás vagyok a segítségedért is, mondanám, hogy megöregedtem, és már egyre többet hibázom, de lehet, ennek nem is a figyelmetlenség az oka. Köszönöm neked, ma is szebbé varázsoltad az estémet.

Szeretettel,
Janó
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7195
Időpont: 2020-07-05 12:08:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Janó! :)

Először könnyeket csalsz az ember szemébe, utána jön a fellélegzés.
Nagyon jó a novellád, a kettős csavar korona a végén.
Színvonalasan megírt mű, mint a többi írásod is.
Teszek három javaslatot javításra:
"A feleségem, és az újszülött kisfiam." - a felsorolás miatt nem kellene vessző,
férfinek --> férfinak,
a végén pedig van egy igekötős ige - elkezdett esni az eső -, véletlenül külön írtad.
Gondoltam, megemlítem ezt, mert tudom, hogy fontosnak tartod a minőséget és a kritikát.
Szomorúan szép ez a novella, ám felemelően vezetted át reménytelivé a befejezésnél.
Gratulálok! :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Egyre csak hozzád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Evelyn korábbi verse /Evelynről, II. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel mindig ugyanaz címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Kuhar: Ti, nyitható hidak a Néva felett... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem tudhatod róla címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kék pillangó című alkotáshoz

manna bejegyzést írt a(z) Hallod a kiáltást? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)