Aranyszínben tündököl a napfény,
alant merengve kalász lengedez,
bő rokolyás asszonyok kezében
széles pengéjű kasza zengedez.

Szaporán folyik a kemény munka,
orcákon pír nyílik, mint a rózsa,
homlokokon verejtékcsepp neszez,
lomhán fest a nyugalom fotósa.

Férfiak csépelnek meg dalolnak,
kötözik a búzákat kévébe,
én ezt már nem láthattam élőben,
annál inkább évente tévében.

Sok történetet hallottam róla
korosodó, édes szüleimtől,
az akkori élet másságáról:
szépségéről, s nehézségeiről.

Anyám imént kivett a sütőből
egy illatos, ropogós kenyeret,
átöleltem, szemem könnybe lábadt,
úgy áradt belőlünk a szeretet.