HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50499

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2020-07-10

Dermesztő (In memoriam J. R) 18 +

Régebbről ismerem a lányt. Kirívó szépsége, az oda nem illő személye, valamint a bűbájt árasztó aurája mindaz, ami leginkább csábít engem, hogy napi rendszerességgel a közelében legyek.
Amikor először találkoztunk, új volt még a placcon, naiv, ártatlan tekintetével csodálkozott rá a nagyváros forgatagára, hamarosan pedig az élvhajhászoktól, az alkoholtól és perverzióktól nyüzsgő éjszakai élet részesévé vált.
Igen, a lány egy kurtizán, és minden esetben őt választom. Ha éppen nem elérhető, nem kell helyette senki más! Inkább felkeresem a következő alkalommal. Az a lány már sokszor elégítette ki a vágyaimat, noha tényleges szexuális kontaktus eddig még nem volt köztünk. És nem is fog soha megtörténni!

Nem megyek fel a bordélyokba, nem fekszem idegen ágyakba, ahol egymást váltogatják a néha bestiális szexben kielégülő hímek, akik az egész heti fizetésükből ott tivornyáznak. Minden motivációjuk a gyors kielégülés, a minél többszöri vaginális ejakuláció.
Hangoskodva, hahotázva vedelnek, szórják a pénzüket, néhány értéktelen és azonnal feledhető nemi aktusért cserébe. Egymás után, felváltva másznak rá a mosdatlan és émelyítő szagú, félrészeg lotyókra.

Ha csak belegondolok, máris felfordul tőlük gyomrom. Az én egyetlen éjszakai pillangóm teljesen más, neki vannak értékei, és nem tartozhat közéjük! Féltem őt. Elnyeli végül a szenny, a fertő, a prostitúciós kiszolgáltatottság.
Ez ideig is minden gondolatom akörül forgott, hogyan tudnám kimenekíteni, kiemelni a város mocskából. Bár a formás, hibátlan teste rengeteg kiéhezett férfi átmeneti temploma, a lelkének muszáj érintetlennek maradnia! Ő gyönyörű és egyedi. Nem hagyhatom, hogy a tiszta bensőjét is megbecstelenítsék!

Leszállt az éj... A lányt már előzőleg kifizettem. Félrevonultunk a sötét mellékutcába, ahol eddig is megbújtunk alkalmanként. És Ő ismét következetesen tette a dolgát. Mozdulatai most sem árulkodtak az unott monotóniáról, mint amikor bárgyú és faragatlan férfiakat muszáj kielégítenie.
Egyik kezével szorosan ölelte a nyakamat, a másikkal magabiztosan fogott engem marokra, s a fülembe oly szenvedélyes és obszcén kijelentéseket súgott, mely más, hétköznapi nők számára tabunak minősülne.
A lány nem keresett romantikus és költői kifejezéseket, miként adja tudtomra, hogy a pénzem ellenére, minden jelenlegi vágya az, hogy orális úton kielégíthessen engem.

Biztos sok prosti mondhatja ugyanezt a kuncsaftjainak, ezzel is bátorítván őket a következő alkalomra. De az Ő szájából, az Ő különleges hanghordozásából tudom, hogy ez, csak kettőnkről szól. Forró lehelete kísérte minden szavát, és közben is gyakorta a szemembe nézett, kíváncsian kereste a tekintetem.
Talán az elégedettséget kutatta? Visszaigazolást várt, hogy a szolgáltatásai megfelelnek-e az igényeimnek?
Igen, teljes mértékben! A szája, az ajkai... Tüzes tempóban tett meg mindent annak érdekében, hogy kellemesen ellazulhassak, miközben a teste több ízben is megremegett. Akaratán kívül nyilvánvalóvá tette, hogy mekkora hatással vagyok rá.
Orgazmusait én is átéltem, és a lelkeinket felemelték a csillagos égig, egészen a teliholdig, kéklő-szürkében pompázó udvaráig.

Nem volt azt követő kínos csend. Felsegítettem a lányt. Minél hamarabb tudatni akartam vele, hogy ezek a percek megismételhetetlenekké válnak. És szeretném, ha azok is maradnának.
Magamhoz húztam, végigsimítottam a haját. Mélyen a szemembe nézett. Láthatta, mennyire elégedett vagyok. Válaszképpen átölte a nyakam, és egy könnyed csókot lehelt az arcomra.
Az egész hátamon futkározott a hideg. Ez a pillanat, mások számára elérhetetlen. És szeretném, ha az is maradna.

Mágikus kontaktusunk akkor sem vesztette el varázsát, miközben a késem egyre beljebb toltam a felhevült testébe. Még akkor is ölelt engem. Nézett rám, de nem értette, miért teszem ezt vele.
A hideg pengét és az ujjaimat elöntötte a meleg vére, mely lassanként végigcsorgott a csuklómon.
Nem hagyhattam válasz nélkül. A hamarosan örök álomra pilledő tekintetébe néztem, és ennyit súgtam halkan:
- Ez az érzés... bennem, irántad... Mindent felülírt. Elveszem az életed, mielőtt elveszítenélek. Meg kell téged mentenem, tőlem, mindenkitől. Meg tudsz nekem bocsátani?
Tarkója mögött a hosszú, mélysötét hajába markoltam, hátra húztam a fejét, és szenvedélyesen megcsókoltam. Mindvégig egymás szemébe néztünk, az irántam való könyörületet kerestem a pillantásában.

Mintha előre tudott volna a végzetes találkozásunkról. Lelkem minden rejtett titkát felismerte, és viszonzásképpen Ő is feltárta a sajátját: megbocsát nekem, mert szerelmes belém...
Amikor a kést másodszor szúrtam az általam még érintetlen testébe, halkan sikkantott fel, és a tenyerét a szája elé kapta, nehogy a haláltusájával felverje az utca éjszakai csendjét.
Nem akart bajt hozni rám, pedig a légyottunk, számára tragikusan fejeződik be, nem pedig úgy, mint egy feledhetetlen, éji bál hajnali záróakkordja.
Vére örökre beleivódik az utca hideg kövébe. És én magammal viszem a szerelmét.

Miután végigéltem a távozását eme kegyetlen és nem neki való világból, gyengéden, körültekintően fektettem a járdára. Letérdeltem mellé, késem kihúztam az élettelen testéből. Könnyes tekintetem kíséretében zártam le a ködfátylas szemeit.

Vele voltam az utolsó percig, éreztem az egyre lassuló szívdobbanásait. Emlékezetembe vésem, miként ernyedt el az ölelése, hogyan hanyatlott a magabiztos karjaimba, és mi volt hozzá az utolsó mondatom:
- Immár szabad vagy, Kedvesem!

Utoljára érintettem meg az arcát. Véres kezemmel a hajamba túrtam, az éjszakai égboltra néztem, és elnyomtam magamban életem eddigi legfájdalmasabb üvöltését. Sejtem, mi várhat rám. De menekülni nem fogok! Kapjanak el, élve vagy halva!

Vetettem még egy búcsúpillantást a lányra, aztán a mellkasánál kettétéptem a ruháját. Szétszakítottam, amennyire csak tudtam.
Formásak, feszesek a mellei. Jól tettem, hogy kiemeltem Őt ebből az ocsmány, aberrált, kegyetlen, és bűnnel megfertőzött földi pokolból.
Markomba szorítottam a késem. Egy pillanatig sem haboztam, irtózatos erővel vágtam a testbe, közvetlen a szegycsont alatt. Lassan metszettem végig a selymes bőrét, határozottan nyitottam fel a hasát, egészen köldöktájékig.

Ennek a lánynak nem fürdök meg a vérében. A szívéhez már életében eljutottam. Rendelkezem feletette! Megtartom hát magamnak, mivel a szerelem olykor szívet tépően fájdalmas tud lenni.

Sid Clever

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7195
Időpont: 2020-07-13 10:16:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Sid Clever (2020-07-13 08:42:33) üzenetére
:O
Sid, a másik kezemmel is simogattalak, de úgy látszik gyengébb - vagy erősebb - az egyiknél.
A körmös osztogatója nem én vagyok. :D
A a a a végleges verziónak örülök. :)
Alkotó
Sid Clever
Regisztrált:
2016-04-04
Összes értékelés:
17
Időpont: 2020-07-13 08:42:33

válasz Kankalin (2020-07-10 08:47:26) üzenetére
A a a a a a végleges verzióban a már az a nincs annyi a a névelő.

Kankalin, köszönöm, hogy egyik kezeddel simogatsz, másikkal meg körmöst adsz.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7195
Időpont: 2020-07-10 08:47:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sid! :)

Nem először olvasom, de most is hátborzongatóan jó.
Kiváló a fantáziád, és írásaidban mindig mélység van, még ha igyekszel is titokban tartani, ám a sorok közt megjelenik, csak figyelni kell. Ebben a novelládban a sorokban is tökéletesen érezhető.
Nem bírom ki, valamit megjegyzek: vennék ki a szövegből névelőket (sokat), bocs. :)
Nagyon tetszik, szeretem, ahogy írsz. Izgalmas, olvasmányos, belemerülős. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Egyre csak hozzád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Evelyn korábbi verse /Evelynről, II. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) mindig ugyanaz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel mindig ugyanaz címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Kuhar: Ti, nyitható hidak a Néva felett... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Nem tudhatod róla címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kék pillangó című alkotáshoz

manna bejegyzést írt a(z) Hallod a kiáltást? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)