HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50520

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2020-07-24

A beteg lelkész

- Atyám, most már ki kell adnia nekünk a szipirtyót!
Felbőszült csapat élén a Polgármester, közvetlen mellette a hangoskodó pék, mögöttük a gyülekezet többi tagja, néhányuk dühösen az öklüket rázva. Mindannyian a lincselésre érkeztek, de a boszorkányégetés lehetősége is kellőképpen felvillanyozta őket.
A helyi kocsmáros is megtalálható volt a zúgolódó csoportosulásban: a jelenlevő férfiaknak osztogatott egy kupicával a demizsonjából, közben hozzátette, hogyha ennek vége, az új eresztésű pálinkájából jelentős árengedménnyel lehet majd fogyasztani a bisztrójában.

- Boszorkány, máglyára vele! Megégetjük, azzal le van a gond! Megbabonázta az egyik ismerősöm villanybojlerét! Három napig nem volt meleg vizük, nem tudtak fürdeni, mosogatni! Az alvégről jött a Tisztánlátó, aki a varázscsavarhúzójával és a bűvös erejű szigetelőszalagjával tudta csak levenni a rontást! - kiabált a kis közösség nyeszlett pékje.

A lelkész a templom félig nyitott ajtajában állt. Amikor úgy döntött, belép a rendbe és felveszi a reverendát, még nem tudhatta, mi vár rá a valós életben.
Erre nem készítették fel a papneveldében. Nem akart a horda útjában lenni, konfliktusba keveredni meg pláne, de tétlenül sem nézhette, hogy az emberi butaság ilyen formában testet öltsön.

Felnézett az égre. Abban a fáradt tekintetben benne volt minden: könyörgés fölfelé, egy bölcs útmutatásért, egy pohár italért, a másnaposságra, akár csak egy Isteni sugallatért.
Mert pontosan az ilyen kishitű, és még egyszerűbb emberek legpitiánerebb problémái miatt nyúlt először a pohár után. "Fenékig, a kutyafáját! Ez még nem Istenkáromlás!"
Így is lett. De nem csak a pohár, hanem az üveg fenekéig. Azután jött a második, aztán meg a többi, másnap meg az iszonyú fejfájás, és olyankor a mise végtelennek tűnt. Az éneklő jámbor gyülekezet hamiskás kornyikálásai úgy hatottak, mint az éhező farkascsorda üvöltése.
A misebor jótékony hatása csillapította a másnaposság tüneteit, jöhetett a gyónás ideje, és csak azon procedúrák eltelte után szokta elszívni az aznapi első cigarettáját, a templom hátsó kertjében.

- Emberek! Boszorkányok nincsenek! - kiabált közbe a Polgármester.
Az öregasszony, akit boszorkánynak tituláltak, az oltár mögött rejtőzött el. Népes tábor gyűlt össze a kedvéért az Isten háza előtt, de nem a szeretetük jeléül, hanem azért, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljanak tőle.
Nem állt szándékában bevállalni a lehetséges vesszőfutást és megégetést, amennyiben tényleg ennyire elszánt a csőcselék.
Nem volt más kiút, ő is a hátsó kijáraton át távozott ugyanúgy, mint a Polgármester, aki nem sokkal előtte hagyta el a templomot a sekrestyén keresztül. Mégis mit mondanának az emberek? Milyen bűne lehet egy Polgármesternek?
A lelkész tudott róluk, de két okból sem ítélkezhetett. Az egyik az, hogy kötötte a gyónási titoktartás, a másik pedig, hogy a Polgármester ritkán járt templomba, és még ritkábban gyónt.
Ha igen, akkor a pap hosszú időn át hallgathatta a bűnöket, és közben sűrűn kapkodta a levegőt pánikrohamok kíséretében, és talán meg sem érte a sok-sokévi teológiai tanulmány, az önmegtartóztatás, nem beszélve a cölibátusi fogadalomról.

A falu első embere csak gyónni akart, és feloldozást szeretett volna. Fogalma sem volt róla, hogy a vétkei hallatán a gyóntatófülke másik oldalán ülő tiszteletesnek gyakran szorul a mellkasa és légszomja van.
Kiszabott penitenciáját, amit az Atya rótt rá a Fiú és a Szentlélek nevében, persze egyáltalán nem mondta el, még kétszer sem, nemhogy tízszer. Megszabadulván a lelkét terhelő bűnöktől, tiszta lelkiismerettel távozott a templomból.
A tiszteletes végre levegőhöz juthatott, és megtörölhette izzadt homlokát.

Mit mondhatna egy tanult, őszinte és nyílt ember, olyanoknak, akik néhány vonásban elmaradnak mögötte?
- Testvéreim az Úrban! Könyörögve kérlek benneteket! Ne tegyétek!

A Polgármester éppen az egyik hivatalnokával csináltatott helyszíni fotókat a következő választási kampányához, amikor feltárult egy különös természeti jelenség.
Számukra az. Én tudom, mivel állok szemben. A Tiszteletes úr azonnal nekifogott az ördögűzésnek, de latin nyelvű halandzsája semmit nem ért. Jó, hogy a közelben tartózkodtam. Számítottam erre!
Revolverem betárazva ezüsttöltényekkel. Felkeccintettem a söröm, alaposan belekortyoltam. Gyertek csak, túlvilági rohadékok!

A Tiszteletes elég könnyen feladta. Abbahagyta imáit, remegő kézzel nyúlt a cigarettája után.
Tüzet adtam neki az öngyújtómmal, de félszemmel a tátongó és különös színekben örvénylő mi a frászt figyeltem:
- Tessék, Szentatyám! De most álljon félre! Durva dolgok vannak készülőben! Elég erős a hite? - tettem fel a kérdést, közben behorpasztottam a sörös dobozt, és eltapostam a csikket.
- Azt hiszem... Ez...? - válaszolt, s egyben kérdezett vissza ijedten.
- Igen, Atyám. Ez, az lesz! Ítéletnap. Most mindenki elszámoltatik. Ha vannak itt olyanok, akik vétkeztek így vagy úgy...? Hát most nem szeretnék a helyükben lenni. Hé, Tiszteletes, nehogy itt elájuljon! Szedje össze magát!

Mindent nekem kell csinálnom? Az eddig még hangoskodó tömeg oszladozóban volt. Már ha a rémült ordítozással full kakaóra gerjedt pánikot nevezhetem így.
Iszkoltak a népek mindenfelé. A púposkodó Polgármester menekült legelöl, mögötte pedig a hivatalnoka.
Futás közben, szuszogva osztotta az észt:
- Fiam, ez nem kerülhet a helyi hírmondóba!

A kocsmáros, szavaim hallatán, csak állt megdöbbenve, egyik kezében a demizson, másikkal sűrűn vetve mellkasára a kereszteket:
- Az Atya, a Fiú, a ...! Nem az én vétkem! Sógorom javasolta, hogy használjak sok cukrot és élesztőt! A... nevében... Miatyánk... Hol tartottam?
- Ámen, seggfej! - fejeztem be a zugkocsmáros és lőrepancsoló imádságát. - Szívesen!

Addigra már a revolverem elsütőbillentyűjére helyeztem az ujjam. Határozottan vettem célba a csoroszlya homlokának közepét:
- Ne mozdulj, nyanya! Itt a jegyed a pokolba, ahová tartozol! Mondd szépen, csííííz!
Valamit rebegett a szottyadt bige szája. Sötét erőket hívhatott segítségül, mert a ráncos homlokába szánt ezüstgolyó frankón belassult, pontosan a szikkadt ábrázata előtt.
Gúnyosan vigyorgott, majd pedig magabiztosan oldalazni kezdett a gomolygó mi a franc felé, közben ezt kiáltotta felém:
- Banyatankok mindenfelé! Lassan ellepik a földet! A jóslat beteljesedik! Szánalmas világotok fő alappillére az akciós vásárlás lesz, ezen belül is a nyuggerek kedvence, a far-hát! Próbáltam beilleszkedni! De... valljuk be, ez a lét nem nekem való! Utánam jönnél még az alvilágba is? Ér ez neked annyit, pubi?
Oké, elő a farbával:
- Felismertelek tegnap a pénztárnál! Még ki sem fizettem a söreimet, de te már tolakodva nyújtogattad a pénztárosnak a pontgyűjtő kártyádat! Szikkadt satrafa, mellétrafáltál! Az én világom alapja a sör és a rock and roll, nem pedig sorban állás. Mindazonáltal... pubi ám az a jó édes pokolbéli nagynénéd! Nincs hová menekülnöd, bárhol elkaplak! Jöhet a helyedbe száz, akár ezer! Nem tudjátok elrejteni a démoni vonásaitokat, hiába tetszelegtek a szeretetreméltó kisnyugdíjas képében! Nesze, búcsúzóul egy kis magnézium és provitamin utánpótlás! - kiabáltam vissza, és az egész tárat kilőttem rá.

Hasztalan. Megbabonázta a revolverem, a töltényeim. A tér addigra már teljesen kiürült. Ketten voltunk a boszorkánnyal, szemtől szemben. Illetve a helyi lelkész. Csakhogy...
- Infarktus végzett vele! - jegyezte meg a gonosz küldötte félvállról, aztán felszívódott abban a fura bigyóban.

Mit tehettem volna? Utána ugrottam az egyre szűkülő és már halványodó... izébe, és csak zuhantam, zuhantam.
Ha nem riaszt fel álmomból az ébresztőóra, valószínűleg célt értem volna, és a gonosz egyik hírnökét sikerül örökre kivonnom a forgalomból...

Sid Clever

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Saskó Éva alkotást töltött fel A Nyár Asszonya címmel a várólistára

Marcsy bejegyzést írt a(z) Sosem volt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ridegült világhoz! című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) talán vége című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Poós Gergely bejegyzést írt a(z) Fájdalom című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Gravitáció című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vezsenyi Ildikó (változat) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)