HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50520

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: ElizabethSuzanneFeltöltés dátuma: 2020-07-26

Dörmi, Durmi és a hó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medve család, két kicsi medve boccsal.
Tél volt, hosszú, hideg tél, de a barlang menedék volt az időjárás szeszélyeivel szemben. Nem rég születtek meg a maci testvérek, de már járni tanultak, sőt már majd' futni is tudtak, úszni, no meg fára mászni, igaz néha nagyot huppantak a földre, de ők hősiesen gyakoroltak tovább, Dörmi, a kislány és Durmi, a kisfiú. Hol viharos havat görgetett a szél, hol hegyes tűfogait csikorgatta a tél. Durmi épp édesen szunyókált vánkosán, mézes csuprát ölelgetve. Valami nagyon jót álmodhatott, mert kedvesen elmosolyodott , még a nyála is lecsorgott, egészen a hasáig. Amikor a pocakja hangosan kuruttyolni kezdett, felébredt. Körülnézett a barlangban és meglátta a kredencen a sorakozó mézes üvegeket. Egyet levett és jóízűen neki látott az evéshez. Miután megunta a méz lefetyelését, a hasa is tele volt már, ezért óvatosan kikukucskált a barlangból. Mindenütt fekete latyak volt.

Merre jársz hóember
megtalállak egyszer?
Mikor lesz hótenger,
meggyúrlak ezerszer! - mondta bánatosan, majd visszacammogott az ágyába. Brummogására testvére, Dörmi is felébredt, természetesen ő is korgó gyomorral. Körülnézett a barlangban és meglátta a kredencen a sorakozó mézes üvegeket. Egyet levett és jóízűen neki látott az evéshez. Miután megunta a méz lefetyelését, a hasa is tele volt már, ezért óvatosan kikukucskált a barlangból. Az égi felhő vánkosból sűrű, hófehér hó dunna szállt, takaróval takarta be a fázó földet. Örömmel kiáltott fel:

Hull a hó, hull a hó,
csillanó- villanó.
Erre jár Hó anyó,
ó, a hó huppanó!

Hull a hó, hull a hó,
bársonyos, ropogó.
Nézd a szél, suttogó,
Ó, de jó! Ó, de jó!

Vidám dörmögésére felfigyelt Durmi is, kipattant az ágyból- már amennyire egy kis mackó tud pattanni és odaslattyogott testvére mellé a kijárathoz. Csiszegett- csoszogott, cimmegett- cammogott: csisz- csosz, csisz- csosz. Eltátotta száját az ámulattól: Az égből hófehér csillámporok szálltak. Egy még az orrára is hullott. Nagyot prüszkölt tőle. De akkorát, hogy táncra perdültek előtte a hópelyhek. Széttárta a mancsát, arra is hullott hópihe, de azon nyomban el is olvadt.
Édesanya, édesapa, gyertek, nézzétek a csodát!- kiáltották dörmögve a bocsok. Erre a szülők is felkeltek, még ásítottak egyet, hangjukba beleremegett még a barlang fala is. A kölykök egy kicsit összehúzták a nyakukat egy pillanatra, aztán együtt merengett a család a hóesésen. Már vastag pihe- puha hó fedett mindent, a földet, a fákat. Ó, de szép volt! Nem is, inkább gyönyörű! Álomszép!
- Csináljunk hóember!- brummogta Durmi.
- Rendben! Apa, anya kérlek, segítsetek!- dörmögte Dörmi. Az egész család nekilátott. Gyúrták, gömbölyítették, görgették a havat, egy kicsit, egy nagyobbat és még nagyobbat. A legnagyobb volt alul, legfelül a legkisebb, az volt a feje. Durmi szaladt egy lábasért, azt tette a fejére. Dörmi a cirokseprűt és a sálját adta kölcsön a hóembernek. Dörmi addigra már itt is volt egy jókora sárgarépával és egy kis vödör szénnel. Közösen helyezték el az arcán a két szemet, az orrot és a szájat, a ruhájára pedig a gombokat.
- Kész is van!- dörmögte elégedetten Durmi.
- De jó! De jó!- örvendezett Dörmi. Majd hirtelen gyúrt egy kicsi golyót és hozzávágta Durmihoz, ő meg vissza. Elkezdődött a hó csata. Csak úgy záporoztak a golyók mindenfelé. A játékba még anya és apa is bekapcsolódott. Hatalmasakat nevettek, amikor egy -egy golyó célba talált. Még hemperegtek is a hóban, gurultak, gurultak a dombról le a völgybe, aztán hó angyalkát csináltak. Boldogan, önfeledten fetrengtek a jó puha hóban. Aztán kisütött a nap, egyre erősebben. Meglátták árnyékukat és visszahúzódtak a rejtekükbe. Durmi még hallotta, ahogy a varjak felettük azt károgják:

Merre jársz kismackó,
kullogó, cammogó?
Mormogó, brummogó,
kedves barlanglakó?

Merre jársz, hol lehetsz?
Meleg van, bent rekedsz.
Hideg van, künn lehetsz,
tavaszért epekedsz!

Durmi egy kicsit eltöprengett a hallottakon, majd visszahúzódott családjához a barlangba.
Így volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!

Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Saskó Éva alkotást töltött fel A Nyár Asszonya címmel a várólistára

Marcsy bejegyzést írt a(z) Sosem volt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ridegült világhoz! című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csigaházak című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) talán vége című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Poós Gergely bejegyzést írt a(z) Fájdalom című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Gravitáció című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Vezsenyi Ildikó (változat) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Selejtes gondolataimból című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tükörjáték életre, halálra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)