HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50724

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2020-08-31

Bal lábbal

Irmának szokása volt úgy felkelni, hogy a jobb lábát keresztbe tette a balon, majd megfordulva lecsúsztatta az ágy melletti bolyhos szőnyegre. Innen már aztán gyerekjáték volt föltápászkodnia.
Még kislány korában hallotta a nagyanyjától:
− Ha bal lábbal kelsz, el van rontva az egész napod.
Irma vigyázott is mindig, nehogy eltévessze, bár ettől függetlenül temérdek rossz napja akadt az életében.
Már a nászéjszakája utáni reggelen megállapította a férje, hogy valami nem stimmel az asszonyánál.
− Feküdj át az ágy másik oldalára, és akkor nem kellenek ezek a tornamutatványok.
Irma nézegette egy darabig a nagy franciaágy túloldalát.
− Nem fekszem oda. Ott olyan idegennek érzem magam.
Az újdonsült férj vállat vont. Jobbnak látta, ha ráhagy mindent a feleségére. Így sokkal egyszerűbb az élet.
Nem voltak már fiatalok, tulajdonképpen szerelmesek sem nagyon, mikor összeházasodtak, csak rájöttek, hogy jobb együtt élni valakivel, mint egyedül. Ez a félig-meddig boldogság azonban nem tartott sokáig. Béla, a férj, kétévi házasság után szívinfarktust kapott, ami el is vitte. Az ágyban érte utol a halál. Épp szeretni készült Irmát, mikor megtörtént a baj.
Az asszony a jobb lábát sietve keresztbe téve a balon, lecsúszott az ágyról, hogy hívja a mentőket, de már azok sem tudtak segíteni a férfin.
Irma hetente kijárt az elhunythoz a temetőbe, virágot vitt, mindig olyat, ami éppen a ház előtti, falatnyi kertben nyílt. Kezdte nárcisszal, tulipánnal, folytatta rózsával, kardvirággal, majd jött az őszirózsa és végül a krizantém.
A sírszomszéd férje meg is jegyezte:
− Maga aztán igazán jó feleség lehetett.
Irma, ahogy illett, elővette a zsebkendőjét, és kitörölt a szeméből egy könnycseppet.
− Éppen az ágyban halt meg szegény drágám - szipogta.
A piros arcú, kissé kopaszodó, pocakos úr érdeklődéssel mérte végig az asszony meglehetősen gömbölyded alakját. Nem csodálom, gondolta, de nem mondta.
− És kegyed azóta egyedül él?
Irma nem válaszolt, csak belebújt megint a zsebkendőjébe, hogy egy másik könnycseppet is szétmaszatoljon az arcán.
Ezután, mintha összebeszéltek volna, minden hét ugyanazon napján találkoztak a temetőben. Halottak napja is elmúlt, egyre hidegebb lett, Irma már azt fontolgatta, hogy talán jobb lenne művirág a sírra. Olyan fényes, viaszos, mintha élne. Egy utolsó csokor krizantémot azért még összeszedett a kertjéből. Másnap reggel valahogy nehezebben ment neki az ébredés. Nyílalt a dereka, a csípeje, kénytelen volt a bal lábával is besegíteni a felkelésbe.
A temetőben szinte senki sem volt, az ismerős férfi sem mutatkozott. Irma tett-vett a sír körül, kicserélte a megbarnult szirmú virágokat frissekre, lesöpört a fejfáról néhány levelet, várakozott. Egy idő után fázni kezdett.
− Jöhetne már ez a Géza! Ma akartam meghívni egy jó forró teára vagy valami komolyabbra - dünnyögött magában.
Közben átnézett a szomszéd sírra, gondolta, kiszedi az elfonnyadt virágokat a vázából. Ahogy közelebb lépett Asztalos Gézáné, született Setét Rozália hantjához, megcsúszott egy befagyott víztócsán és elesett. A fejét a sírkő szélébe ütötte, nem is emlékezett arra, hogyan és mikor került be a kórházba.
− Ne mozduljon, Irmuska! Combnyaktörése van, azt mondta a doktor úr. Meg hogy ilyen korban az már akár végzetes is lehet.
Géza ült az ágya mellett, fogta a kezét. Irma alig hallhatóan mondta:
− Tudja, a ballábas kelés okozta...
A férfi nem értette, de aztán eszébe jutott, hogy szegény asszony a fejét is megütötte, nem tudja, mit beszél.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1903
Időpont: 2020-09-14 23:35:09

válasz túlparti (2020-09-14 23:29:17) üzenetére
Ejnye-bejnye! Hát ennyire nem tetszett?

Szil
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1502
Időpont: 2020-09-14 23:29:17

válasz szilkati (2020-09-05 10:59:28) üzenetére
A francba is Kati!
túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1903
Időpont: 2020-09-05 10:59:28

válasz hundido (2020-09-05 06:18:35) üzenetére
Szia hundido!

Vannak sokan ilyen habókos emberek, ártalmatlan bogaraik vannak, amit általában a környezete megmosolyog, de elfogad. Köszönöm, hogy itt jártál.

Üdv: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1903
Időpont: 2020-09-05 10:56:44

válasz Krómer Ágnes (2020-09-05 00:48:01) üzenetére
Kedves Ági!

Valóban szántam a történetbe egy kis groteszk jelleget, jó, hogy észrevetted. Örülök, hogy tetszett.

Szeretettel: Kati
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1878
Időpont: 2020-09-05 06:18:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon tetszett ez a novellád! Rövid, de remek a történet megírása. Tetszett a kissé habókos Irma. Jó, hogy Géza kiment a temetőbe, megtalálta Irmát. Szóval, nagyon tetszett. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2950
Időpont: 2020-09-05 00:48:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Ezt már olvastam pár napja.Bevallom nekem tragikomikus az egész.
Nem tudom sírjak vagy nevessek vagy is-is.Valószínű,hogy velem van a baj, hogy ilyen reakciót vált ki
amit írsz, de a lényegen nem változtat , hogy örömmel olvastalak.Minden jót neked is!

Szeretettel:Ági
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1903
Időpont: 2020-09-01 21:21:22

válasz oroszlán (2020-09-01 14:35:51) üzenetére
Kedves Ica!

Örülök, hogy tetszett a novella. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8554
Időpont: 2020-09-01 14:35:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Tetszett a sztori, remek írásodhoz szeretettel gratulálok
Ica

Legutóbb történt

medve bejegyzést írt a(z) B. Okudzsava - I. Svarc: Őszi esőcske című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Még nem múltam el... című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szeretőm lettél mától című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Talán egyszer című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a hajó csak egyszer süllyedhet el (két vers) című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Én gondolok... című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Imádság című alkotáshoz

Nerine bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)