Színes ruhába öltöztek a fák,
föld bőségtől súlyos kaláris.
Fa hirtelen vetette magáról
mi ott maradt, jött mi fatális.

Vén a szél is, rőt levelet kavart,
kályha füstkarikát ereget.
Puttony dagadt, tőke soványodott,
szedő édes szőlőt tereget.

Megbomlott a nyár, már serkent az ősz,
szárnyra kélt a vándormadár is.
Fönt siratták mi elmúlt, a szépet,
üresen kongott a fa tál is.

Kis fecske még leszállt a vállamra,
féltőn, ficseregve búcsúzott.
Még megtörten integettem neki,
s sietve fölöttem elhúzott.

Nap csipásan ásított egyet, míg
lócán ülve néztem az avart.
Redős szemmel révedtem szótlanul,
múló idő porszemet zavart.