A "rendes" fürdőkád mellett még egy fürdőkád állt a fürdőszobában, ilyenek az álmok. Az egyik kádban én fürödtem, a másikban pedig, ami jóval nagyobb volt az enyémnél, s alacsonyabban állt, olyannyira, hogy lefelé kellett néznem, ha látni akartam a benne lévő vizet, két nő, egy kövér és egy sovány. Nem, nem sovány volt, vigyázni kell a kifejezésekkel, mit mond, s mit ír le az ember, főleg azzal, mit ír le: vékony volt, karcsú, jó alakú.
A két kád egymás mellett betöltötte az egész helyiséget.
Szóval fürödtünk, én itt a fal mellett, ők beljebb, középen. Fürödtünk, szappanoztuk magunkat, s nem néztünk egymás felé, illetve éppen hogy csak, csak egy kicsit, csak egy-egy odavetett pillantás erejéig, amennyi még nem túlzottan tolakodó, ami elfogadható természetes érdeklődés, vagy emberi kíváncsiság ilyen helyzetekben.
Felálltam a magam kádjában, mert készen voltam immár. Akaratlanul lefelé néztem a másik kád irányába, nem is nézhettem másfele. A vékony lány szintén befejezte, térdre emelkedett, s ő is felállt. A kövér szappanozta magát, a térdét mosta éppen. Egymás mellett álltunk testközelben én és a sovány, de mégis arányos, karcsú lány. Szemben néhány pillanatig, én az én kádamban, ő az övében. Fejem jó fejjel magasabban helyezkedett el, mint az övé, említettem, hogy a középen lévő kád alacsonyabban feküdt. Végigfuttattam tekintetemet testén, melyről úgy peregtek a vízcseppek, mintha igazgyöngyök lennének. (Milyen bugyuta hasonlat! Elkoptatott közhely. Elkoptatta a sok, értelmetlen használat. Ezért, mondom mindig, hogy vigyázni kell a szavakkal)
Ő is megnézett engem. Ártatlan kisbabák néznek így.
Aztán...mi is történt aztán? Aztán elfordult, és a törülközője után nyúlt. Én is nyúltam az enyémért, s én is elfordultam. Egyszerre kezdtünk törülközni. A kövér nő még mindig locsipocsizott, hátán feküdt, és a hasát mosta.
Ennyi volt. Valószínűleg itt, ezen a ponton ébredtem fel, mert, mint ahogy mondani szokták, bilibe lógott a kezem.