HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-10-24 20:30:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyperces
Szerző: MarcsyFeltöltés dátuma: 2020-09-18

A láthatatlan támasz

Kedd, 15:22 ! Pontosan ekkor talált rám édesanyám ! Tudom, mert ott voltam ! A testem mindenképpen, ezt anyám is látta, de hogy a lelkem is ott van még a szobában, azt nem is sejthette. De ott voltam, azóta is itt vagyok !

Hogy hogyan is jutottam idáig ? Fel nem foghatom! De hogy mi volt az utolsó csepp, na arra tisztán emlékszem.
Mikor meghaltam, az emlékeim jó része eltűnt. A legrosszabbak, én úgy gondolom. Vannak emlékeim a gyermek koromból, ahol még ott volt apukám is, Ő a későbbi emlékeimben nem tűnik fel, ebből arra következtetek hogy lehet meghalt, de mivel azóta már én is meghaltam ,és nem találkoztam vele lehet hogy csak lelépet . Az emlékeim ugyan homályosak, de arra is emlékszem, hogy anyu sokszor volt szomorú, és nagyon sokat dolgozott .
Azt mondta miattam teszi , elhittem neki!
Emlékszem hogy hiányzott és hogy sokszor féltem egyedül még nappal is, nem hogy este .
Kevés barátom lehetett, mert nincs olyan emlékem, amiben buliznék a haverokkal, vagy csak úgy lógnék valakikkel.
Nem lehettem túl jó tanuló, de minden bizonnyal nem is a legrosszabb .
Hogy szép voltam -e ? Nem emlékszem !
Anyám ritkán veszi kézbe a családi albumot, talán mert nagyon fájna neki .
Úgy vélem egy teljesen átlagos lány lehettem. Nem tüntem ki a szépségemmel, mert csak 1 srácra emlékszem, hogy lett volna az életemben ...
... Őrá emlékszem, és arra az utolsó cseppre, mely a sötétségbe taszított , és döntésre késztetett !
Eleinte nem tudtam miért maradtam itt.
Nem, nem láttam Istent és nem, nem kerültem a pokolba sem!
Csak voltam. Jó ideig anyu mellett maradtam. Hihetetlen , ott voltam a saját temetésemen! Ott ültem anyu mellett, aki, azt hittem, addigra már minden könnyét elsírta. De tévedtem!
Azt hittem, ha megteszem , akkor majd nem lesz több fájdalom , hogy nem fogok érezni semmit ... hogy könnyebb lesz ... Ismét tévedtem !
... nem érzem a fájdalmat,mely kínzott ,vagyis nem a sajátomat, csak épp azt a fájdalmat, amit ezzel okoztam ... és ez szinte elviselhetetlen volt eleinte !
Azóta kicsit enyhült , de soha nem fog megszűnni. Az Ő fájdalma az Én részemmé vált .
Mindent éreztem és érzek,amit anyám érzett és érez azóta is.

Kedd, 15:20
Hallom ahogy anyu belép az ajtón és kiabál hogy megjött. De nem kapott választ ...lepakolt,levette a cipőjét, majd bejött a szobámba. Az ágyon feküdtem,leült mellém, megakarta simogatni az arcom .
De mihelyst az arcomhoz ért, nem érzett mást csak hideget, azonnal felpattant mellőlem. Éreztem, ahogy egy pillanatra megáll a szíve, megrémült. Azt az éles szúrást is éreztem, ami akkor hasított belé, mikor meglátta a gyógyszeres doboznak támasztott borítékot, neki címezve.
Éreztem a szívében a reményt, mikor a telefonhoz rohant és tárcsázta a mentőket ... majd megmentik , ők megmentik ... majd ők ... ezt mondogatta magában, abban a nem egészen 3 percen míg ki értek . Aztán jött a pánik és a düh, mikor a mentősök feladták a lehetetlen küzdelmet . És a mélységes fájdalommal átitatott magány, mikor egyedül maradt aznap este.
Anyám sokáig dühös volt . Először magára, saját magát okolta . Majd mindenkire aki valaha bántott engem, és végül rám is .
Annyira fáj ez neki, óh bárcsak tudnám hogyan jutottam idáig !
Itt ragadtam , eleinte látszólag céltalanul. Nem láttak engem, de páran érzékelték a jelenlétemet.
És én rájöttem, mert rá kellett jönnöm mi a közös bennük és bennem...
... úgyanazt az utat járják be, amit én is megtettem, ami nem egy , hanem 2 ember halálához vezetett . Mert aznap anyu is meghalt . Bár lélegzett és dobogott ugyan a szíve , de lelke belehalt halálomba !
Úgyhogy Igen, itt maradtam és már tudom miért ! Azért,hogy ott legyek nekik .Mint egy láthatatlan támasz !

Hogy melletted legyek!
Mikor az iskolában minden nap téged találnak meg a szünetben.
Mikor hazafele megint elkaptak és megvertek .
Mikor haza érsz és összeszorítod a fogad, mert otthon a szüleid már megint részegek .
Mikor este meglátod a nadrágszíjat.
Mikor minden reggel sírva próbálod a zuhany alatt lemosni magadról az erőszak okozta szégyent.
Vagy amikor megpróbálod túlélni életed értelmének elvesztését ...
... de tudd, veled vagyok !
Mikor zokogsz, mert már nem bírod tovább, a válladon érzett súly az én kezem! Ott vagyok veled, nem adhatod fel!
A hang a fejedben, mely azt súgja : túl leszel rajta !, az én hangom .
A remény a szívedben , az én utolsó sóhajom.
Nem adhatod fel, veled vagyok !
A láthatatlan támaszod!
...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Marcsy
Regisztrált:
2019-10-29
Összes értékelés:
121
Időpont: 2020-09-18 17:12:34

Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy elolvastad! Megtisztelsz! örülök ,hogy sikerült hatást gyakorolnia ,( cél volt )akkor talán sikerült átadni benne valamit .

Szeretettel : Marcsy
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6067
Időpont: 2020-09-18 16:35:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marcsy!

Nagy hatást gyakorol írásod!
Az életet egyik,lehet mondani legnehezebb oldaláról
mutatod be,mikor nincs más kiút,mint a:
" a gyógyszeres doboznak támasztott borítékot, neki címezve."
..
Olyan mélyen belemész minden legkisebb részletbe,hogy
szinte borzongás fut a háton!

"Hogy melletted legyek!"
..ami ez után jön,ezt nem lehet felülmulni,ami a megalázást,
és és és illeti!

...mégis,ezzel fejezed be
"
Nem adhatod fel, veled vagyok !
A láthatatlan támaszod!"
...
Minden elismerésem!

Szeretettel:sailor

Szép estét!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hoztam egy szál ibolyát című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A születésig című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nem mindegy című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nem mindegy című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)