HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 54 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51232 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MarcsyFeltöltés dátuma: 2020-09-18
A láthatatlan támaszKedd, 15:22 ! Pontosan ekkor talált rám édesanyám ! Tudom, mert ott voltam ! A testem mindenképpen, ezt anyám is látta, de hogy a lelkem is ott van még a szobában, azt nem is sejthette. De ott voltam, azóta is itt vagyok ! Hogy hogyan is jutottam idáig ? Fel nem foghatom! De hogy mi volt az utolsó csepp, na arra tisztán emlékszem. Mikor meghaltam, az emlékeim jó része eltűnt. A legrosszabbak, én úgy gondolom. Vannak emlékeim a gyermek koromból, ahol még ott volt apukám is, Ő a későbbi emlékeimben nem tűnik fel, ebből arra következtetek hogy lehet meghalt, de mivel azóta már én is meghaltam ,és nem találkoztam vele lehet hogy csak lelépet . Az emlékeim ugyan homályosak, de arra is emlékszem, hogy anyu sokszor volt szomorú, és nagyon sokat dolgozott . Azt mondta miattam teszi , elhittem neki! Emlékszem hogy hiányzott és hogy sokszor féltem egyedül még nappal is, nem hogy este . Kevés barátom lehetett, mert nincs olyan emlékem, amiben buliznék a haverokkal, vagy csak úgy lógnék valakikkel. Nem lehettem túl jó tanuló, de minden bizonnyal nem is a legrosszabb . Hogy szép voltam -e ? Nem emlékszem ! Anyám ritkán veszi kézbe a családi albumot, talán mert nagyon fájna neki . Úgy vélem egy teljesen átlagos lány lehettem. Nem tüntem ki a szépségemmel, mert csak 1 srácra emlékszem, hogy lett volna az életemben ... ... Őrá emlékszem, és arra az utolsó cseppre, mely a sötétségbe taszított , és döntésre késztetett ! Eleinte nem tudtam miért maradtam itt. Nem, nem láttam Istent és nem, nem kerültem a pokolba sem! Csak voltam. Jó ideig anyu mellett maradtam. Hihetetlen , ott voltam a saját temetésemen! Ott ültem anyu mellett, aki, azt hittem, addigra már minden könnyét elsírta. De tévedtem! Azt hittem, ha megteszem , akkor majd nem lesz több fájdalom , hogy nem fogok érezni semmit ... hogy könnyebb lesz ... Ismét tévedtem ! ... nem érzem a fájdalmat,mely kínzott ,vagyis nem a sajátomat, csak épp azt a fájdalmat, amit ezzel okoztam ... és ez szinte elviselhetetlen volt eleinte ! Azóta kicsit enyhült , de soha nem fog megszűnni. Az Ő fájdalma az Én részemmé vált . Mindent éreztem és érzek,amit anyám érzett és érez azóta is. Kedd, 15:20 Hallom ahogy anyu belép az ajtón és kiabál hogy megjött. De nem kapott választ ...lepakolt,levette a cipőjét, majd bejött a szobámba. Az ágyon feküdtem,leült mellém, megakarta simogatni az arcom . De mihelyst az arcomhoz ért, nem érzett mást csak hideget, azonnal felpattant mellőlem. Éreztem, ahogy egy pillanatra megáll a szíve, megrémült. Azt az éles szúrást is éreztem, ami akkor hasított belé, mikor meglátta a gyógyszeres doboznak támasztott borítékot, neki címezve. Éreztem a szívében a reményt, mikor a telefonhoz rohant és tárcsázta a mentőket ... majd megmentik , ők megmentik ... majd ők ... ezt mondogatta magában, abban a nem egészen 3 percen míg ki értek . Aztán jött a pánik és a düh, mikor a mentősök feladták a lehetetlen küzdelmet . És a mélységes fájdalommal átitatott magány, mikor egyedül maradt aznap este. Anyám sokáig dühös volt . Először magára, saját magát okolta . Majd mindenkire aki valaha bántott engem, és végül rám is . Annyira fáj ez neki, óh bárcsak tudnám hogyan jutottam idáig ! Itt ragadtam , eleinte látszólag céltalanul. Nem láttak engem, de páran érzékelték a jelenlétemet. És én rájöttem, mert rá kellett jönnöm mi a közös bennük és bennem... ... úgyanazt az utat járják be, amit én is megtettem, ami nem egy , hanem 2 ember halálához vezetett . Mert aznap anyu is meghalt . Bár lélegzett és dobogott ugyan a szíve , de lelke belehalt halálomba ! Úgyhogy Igen, itt maradtam és már tudom miért ! Azért,hogy ott legyek nekik .Mint egy láthatatlan támasz ! Hogy melletted legyek! Mikor az iskolában minden nap téged találnak meg a szünetben. Mikor hazafele megint elkaptak és megvertek . Mikor haza érsz és összeszorítod a fogad, mert otthon a szüleid már megint részegek . Mikor este meglátod a nadrágszíjat. Mikor minden reggel sírva próbálod a zuhany alatt lemosni magadról az erőszak okozta szégyent. Vagy amikor megpróbálod túlélni életed értelmének elvesztését ... ... de tudd, veled vagyok ! Mikor zokogsz, mert már nem bírod tovább, a válladon érzett súly az én kezem! Ott vagyok veled, nem adhatod fel! A hang a fejedben, mely azt súgja : túl leszel rajta !, az én hangom . A remény a szívedben , az én utolsó sóhajom. Nem adhatod fel, veled vagyok ! A láthatatlan támaszod! ... Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Rémület című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Álomvárás címmel a várólistára Azrael bejegyzést írt a(z) Gergő És Pamela-Tizedik Rész című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Pille és Katóka című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |