HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50945

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-10-24 20:30:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / dráma
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2020-09-18

Karantén /jelenet/

Szereplők: Férj, feleség /40 év körüliek/ Giulia/hang/, postás/hang/
Helyszín: Igényesen berendezett szoba, egyik sarka konyhasarok. Jobb oldalon bejárati ajtó, baloldalon fürdőszoba-ajtó
Idő: 2020 tavasza, délután



Feleség: (Bejön, bevásárlószatyrokat cipel, liheg.) Na, hála a jóistennek, hogy ezzel is
megvagyok. Élesztőn kívül mindent kaptam. Nagy csoda, még kézfertőtlenítő is
volt. Leveti a cipőjét, a kabátját, a szájmaszkot, a kesztyűt, kezdi kipakolni a
konyhasarokban a vásárolt holmit.)
Férj: (Kulccsal nyitná az ajtót, bejön kabátban, utazótáskával a kezében.) Van itthon
valaki?
Feleség: (Meglepődve) Hát te? Hogy kerülsz ide? Mi a fenét keresel itt?
Férj: (Kabátját levéve, otthonosan a fogasra akasztva) Ha nem csal az emlékezetem, itt
lakom. Ide vagyok bejelentkezve, ez az állandó lakhelyem, és itt kell a két hét
kötelező karantént letöltenem.
Feleség: (A maszk után nyúl.) Tán megfertőződtél? Beteg vagy?
Férj: Á, dehogy. Legalábbis remélem, hogy nem. De aki manapság Olaszországból jön...
Feleség: (A kesztyűt is felveszi.) Mégis, hogy képzeled? Csak úgy egyszerűen beállítasz ide,
azok után, hogy külföldre szöktél a válóper elől? Most meg két hétig itt leszel?
Férj: Drágicám, ha tizennégy évig elviseltük egymást, mint férj és feleség, ezt a két hetet
csak kibírjuk valahogy.
Feleség: Ne szólíts drágicámnak! Már régóta nem vagyok a drágicád.
Férj: Most sem vetted észre az iróniát? Hiába, (sóhajt) sosem volt érzéked a szavak
mögötti többletjelentéshez.
Feleség: Igen, mert én csak a szavakból értek. A szavakból meg főleg a számokból.
Azért lettem statisztikus és nem költő. A számoknak nincs semmiféle
többletjelentésük, ironikus felhangjuk. A számok megbízhatóak, nem úgy, mint
egyes emberek.
.Férj: Hát persze, már amennyiben valósak. Ha azt mondják, hogy negyven halott, akkor
az nem harminckilenc, és nem negyvenegy.
(Kimegy a mosdóba.)
Telefon: (Csörög, feleség fölveszi, idegen női hang.) Hallo! Giovanni mio!
Felség: Jánosod most éppen a budin ül! (Mérgesen lecsapja a kagylót).
Férj: (Lehúzza a WC-t, kijön, a nadrágszíját igazgatja.) Ki telefonált? Engem kerestek?
Feleség: Hát persze! A készenléti rendőrség, érdeklődtek, hogy hordod-e a védőmaszkot?
Férj: Ó, hát erről meg egészen elfeledkeztem. Milyen rendes tőlük, hogy figyelmeztetnek.
(Előveszi a zsebéből a szájmaszkot, fölteszi. Házilag készített, bele van hímezve:
GIULIA) Egészen biztos, hogy itthon is kell hordani?
Feleség: Hordjad, csak hordjad! Látom, Giulia a legújabb múzsád. És milyen szépen tud
hímezni! Ő volt az a sürgős könyvbemutató, ahová pont a válóper napján kellett
elutaznod?
Férj: (Álmodozva) Tudod, nekem Giulia adja az ihletet, szárnyakat kapok tőle, szállni,
repülni szeretnék, ha a közelemben van. Mintha a Pegazus lován ülnék. (Hétköznapi
hangon) De te meg hová készülsz?
Feleség: Repülök vissza a boltba. Az egész hétre beszerzett élelmemet te két nap alatt
felfalod. És mivel gyerekünk nincs, aki ezekben a nehéz időkben ellátna bennünket,
te meg szigorúan ellenőrzött karanténban vagy, kénytelen vagyok én menni.(Veszi a
bevásárlókosarat.)
Férj: Tényleg. Még csak gyermekünk sem született. Nem fogok továbbfolytatódni
senkiben. Ki viszi tovább a tehetségemet?
Feleség: Mert hiába kértelek, mit kértelek, könyörögtem, hogy legalább egy gyerekünk
legyen! Mindig arra hivatkoztál, hogy a csecsemő téged zavar az írói munkádban.
Pedig hogy elképzeltem egy szép, szöszi hajú, kékszemű kislányt, aki olyan lett
volna, mint én vagyok. (Karjába veszi a kosarat, ringatja, mint a kisgyereket.) Vagy
egy barna hajú, feketeszemű kisfiút, aki meg olyan lenne, mint te... mint te voltál.
Na, majd folytatódhatsz a Giuliádban, ha egyáltalán kikerülsz ebből a karanténból.
No meg persze, ha túléled a járványt.
.Férj: Miért ne élném túl? Én nem vagyok beteg!
Feleség: Még. Majd leszel. Azt mondják, mindenki átfertőződik. Csak idő kérdése. (Indulna a
kosárral, csengetnek, kétszer, hosszan. Összerezzennek, a férj kiveszi a zsebéből a
kesztyűt, felhúzza, a feleség ajtót nyit.)
Postás/hang/: Már azt hittem, nincsenek itthon. Hogy lenn kószálnak valahol a tilalom
ellenére. Csak maradjon benn, asszonyom, szigorúan másfél méter távolságra! Nem
kell aláírnia semmit. Majd bedobom a küldeményt.
Feleség: (Majdnem hanyatt esik a nagy doboztól) Hát ez meg mi? Neked jött. Tóth János
író..., Pacsirta út 3.
Férj: Te Juliska! Ezek az én könyveim! Hát mégis megjelent a kötetem! Ezek a szerzői
példányok. (Kibontja, kivesz egy könyvet, körbetáncolja a szobát, fél lábon ugrál.)
Hallod, Juliska! Te nem örülsz?
Feleség: (Félre) Juliska neked az öreganyád. (Hangosan) Neked én nem vagyok sem Juliska,
sem Julcsika, sem Julkó. Ez mind nagyon régen volt. Most maradjunk inkább csak a
Júliánál.
Férj: (Az ugrálástól kimerülve köhögni kezd, leroskad a kanapéra, zihál.)
Feleség: (Megint indulna a kosárral a boltba, megáll, ahogy a férj köhögését hallja.) Na, mi
van már veled? (Leül mellé, a hátát ütögeti. Felveszi a könyvet, nézegeti.) Szép
nyomdai munka. Nem kapsz levegőt?
Férj: Az örömtől... úgy kimerültem... Ha Giulia megtudja, hogy megjelent...
olyan... olyan boldog lesz...hiszen neki .... neki szól...el tudod képzelni...
Feleség: (Ledobja a könyvet, mintha fertőzött lenne.) Most fontosabb dolgom is van, mint
képzelődni. (Kimegy a fürdőszobába.)
Férj: (Lassan ledől, halkan, el-elfulladva mondja.) Drága, drága Giuliám... ezt a könyvet
neked köszönhetem... a gyönyörű szemednek,... a cseresznye-ajkadnak, a... a
hattyúfehér kebleidnek... a szép, sima bőrödnek, a... karcsú, formás...( Itt elfullad a
hangja, lehanyatlik a keze, mintha elaludt volna.)
Feleség: (Bejön, teljes védőfelszerelésben, kezében homlokhőmérő.) Na, mutasd magad!
Jézus isten! Majdnem 40 fok!
Telefon: (Csörög, feleség fölveszi) Hallo! Io sono Giulia! Mio Giovanni?
Feleség: János beteg.
Telefon: Non capisco.
Feleség: Johann ist krank.
Telefon: Non capisco!
Feleség: Iván bolen.
Telefon: Non capisco!
Feleség: (Félre) Még egy ilyen buta libát! Csak olaszul tud. A nagy múzsa! (Közben a
szótárban keresi olaszul a beteg szót.) Biztos valami utcasarki lotyó. (A telefonba)
Giovanni e malati.
Telefon: (sír) Oh, povero!
Feleség: Na, végre, hogy kapizsgálod már! (Leteszi a telefont, a férjet kezdi pizsamába
átöltöztetni, közben azt hiszi, hogy alszik, beszél hozzá.) Hogy szeretted vagy
tíz évvel ezelőtt, ha vetkőztettelek. A szemüvegeddel kezdtem, milyen édesen
bandzsított a szemed. Aztán haladtam lefelé, milyen férfiasak voltak a szőrszálak a
melleden, aztán ...aztán ott álltál előttem izmosan, mint egy meztelen görög isten.
Hajjaj, mivé is tud válni egy egykor szép férfitest! Kopaszodni kezdtél, pocakod lett,
a többiről meg már ne is beszéljünk. (Betakargatja) Na, aludj csak tovább!
Férj: Nem... nem aludtam...(köhögni kezd, hosszan, kínlódva) A nevedet... a nevedet
szerettem meg először. Mondtam már neked, hogy ...hogy nem is volt más nevű
kedvesem, csak Júlia?... Aztán a kezed... ahogy simogattál, puhán, alig érintve a
a bőrömet... ahogy súgtad a fülembe, hogy Jánosom...
(Zihál, kicsit hallgat.) A szemüveged, az mindig zavart.
Feleség: Hát persze! Te intelligens voltál a szemüvegben, én meg vaksi. Vagy ahogy az utolsó
évben neveztél, vak tyúk. Vak tyúk vagy, mondogattad, aki talált egy
gyémántszemet, és nem tudott vele mit kezdeni.
Férj: Te Júlia, ha esetleg meghalnék, csak úgy egész véletlenül.... bocsáss meg nekem...
mindenért!
Feleség: Jó. De csak akkor, ha tényleg meghalsz. Most egyelőre aludj! Azt mondják, az alvás
gyógyít. Hozok vizes ruhát a fejedre. (Kimegy a fürdőszobába.)
Férj: (Próbál felülni, akadozva Shakespeare-t szavalna.)
Nem fülmile. Nézd, már irígy sugár
Szegélyzi a felhők nyíló kárpitát
Kelet felől. Az éj lámpái már
Leégtek, a vidám nap lábhegyen
Áll a ködös hegyormokon. Szivem!
Mennem kell, hogyha élni akarok,
Avagy maradnom és meghalnom itt. (Fáradtan lehanyatlik az ágyra.)
Feleség: (Jön vizes ruhával, megáll, hallgatózik.) Aha, már egyenletesen szuszog. Sőt, horkol. Akárcsak régen. Na, az jó. Akkor már megmarad.

Függöny

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1995
Időpont: 2020-09-25 16:40:17

válasz oroszlán (2020-09-25 15:56:15) üzenetére
Köszönöm Ica! Próbálkozom.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8675
Időpont: 2020-09-25 15:56:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Tetszett az írásod kedves Kati!
Drámaian szarkasztikus, szerintem is jó lenne folytatni!
Függönyt fel!
szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1995
Időpont: 2020-09-23 23:11:12

válasz túlparti (2020-09-23 16:04:49) üzenetére
Szia túlparti!

Lehet, hogy érdemes lenne kikerekíteni a történetet. Gondolkodom rajta.
Örülök, hogy tetszett, szeretettel: Kati

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1622
Időpont: 2020-09-23 16:04:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati!
Csatlakozom Idához; a két jellem - kisarkított - megformálása valóban szürreális. Egyik oldalon a bunkóság, az önzés, a mások oldalon a szarkasztikus humorral leplezett keserűség. Így kerek a világ. Csak nehogy "átfertőződjenek". De ez végül is az író dolga, mit lehet tudni?
szeretettel: túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1995
Időpont: 2020-09-23 15:08:01

válasz Kőműves Ida (2020-09-23 11:16:35) üzenetére
Kedves Ida!

Tulajdonképpen nem gondoltam folytatásra, de ha úgy látod, hogy érdemes, lehet, hogy megpróbálom.
Köszönöm hogy elolvastad, szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6603
Időpont: 2020-09-23 11:16:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nekem nagyon tetszett ez a jelenet. Az egész helyzet annyira szürreális, a férj bunkósága, a feleség csipkelődése, azután mégis elfogadja a helyzetet, ami igen drámai végkifejlet felé sodorja az egész történetet. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1995
Időpont: 2020-09-20 14:47:55

Szia Bödön!

Jó lenne humorosan felfogni, de még nem megy. Most megyünk bele csak igazán.
Örülök, hogy tetszett. Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9272
Időpont: 2020-09-20 08:57:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Drámai helyzet! De talán még menthető minden. Vagy nem? Ki tudja? Jó írás! Üdv: én

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A születésig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hoztam egy szál ibolyát című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A születésig című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nem mindegy című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)