HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50945

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-10-24 20:30:30

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2020-09-24

Márai Sándor: Halotti beszéd / Begräbnisrede

Halotti beszéd
***
Látjátok, feleim, szem' tekkel mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A " pillangó ", a " gyöngy ", a " szív "- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
" A halál gyötrelmei körülvettek engemet "
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltsz: " Az nem lehet, hogy oly szent akarat ..."
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
«Az nem lehet, hogy annyi szív ..." Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
"Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?... Valahol?... És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: "Testvért testvér elad..."
Egy hang aléltan közbeszól: "Ne szóljon ajakad..."
S egy másik nyög: " Nehogy ki távol sír e nemzeten ..."
Még egy hörög: " Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: " Rosszabb voltam mint e z e k ? ..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szem'tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.
***
Márai Sándor
***
***
Begräbnisrede
***
Seht ihr mit den Augen meine Lieben, was sind wir.
Staub und Asche sind wir.
Unseren Erinnerungen wie der alte Stoff zerrinnen.
Kannst du noch zusammen basteln den Margarete Insel?
Alles ist ein Scherbenhaufen, Bruch veraltet, Abfall.
Den Toten ist Bart gewachsen, dein Name nur eine Zahl,
unsere Sprache franst auf, zerreißt und das teure Wort
zerstäubt und vertrocknet unter den Gaumen als Mord.
"Der Schmetterling", "der Perle", "das Herz" ist nicht mehr, was war,
wenn noch der Dichter auf der Sprache den Familien gesungen war,
und verstanden, wie den Ammenmärchen, die
quengelnde Kinder in weichem Traum Bettchen
der Herzschlag ist geheime Absprache, Träume sind Gauner Besitz
dem Kind liest du den T o l d i vor, und er antwortet mit "O k e y"
der Priester auf Spanisch murmelt über unseren Sarg:
"Denn quälenden Todesschmerzen haben mein Körper umkreist."
In jenes Bergwerk des Ohio überschnappt deine Hand
der Keilhacke klopft und von den Namen den Akzent runter fallt.
Der Tyrrhenischemeer fängt an zu tosen und hörst, was Babits sagt
die Harfe von Krudy schallt hindurch die ganze australische Nacht.
Noch reden und Botschaft wird geschickt, mit tiefer Geisterstimme
deine Körper erinnert sich auch als ferne verwandte.
Rufst noch aus: "Das kann nicht sein, dass so eine heilige Wille ..."
Aber du weißt es schon: Ja, es ist möglich ... Und gehst tiefer in Mine.
In Thüringen. Post gibt es keiner. Schreiben dürfen die nicht mehr.
Die Katorgen sind zeilenlos, für den Toten weint man nimmermehr.
Der Konsul Kaugummi kaut wütend, putzt ewig der Brille,
man sieht es, es langweilt ihn das viele Dokument und Siege'.
monatlich ein Tausender und Wagen. Die Mistress und das Baby
ein Foto steht auf dem Tisch. Wer war für ihn Ady?
Was war das Volk? Was ist tausend Jahre? Dichtung und Musik?
Das Wort Aranys? Farbe von Rippen? Bartoks wilde Rhythmik?
"Das kann nicht sein, dass so vieles Herz" ... Sei ruhig. Es kann.
Die Großmächte werden bald die langen Listen tauschen dann.
Du musst ruhig sein und hör zu. Weist, es lebt schon der kleine Schakal,
welche in Afrika mit allen vier Pfoten schon hackt auf deinem Grabmal.
es wächst schon der Wildkaktus, welche deinen Namen vergisst,
dass dich an dem mexikanischen Grabkreuz gar nicht suchen als vermisst.
Du glaubst noch, dass du lebst? Irgendwo? Und wenn du anderswo auch nicht,
im Herzen deiner Brüder lebst? Nein, weil das auch ein schlechter Traum ist.
Noch hörst du die röchelnde Klage? "Bruder eigenen Bruder verkauft ..."
Eine Stimme ohnmächtig, ruft dazwischen: "Deine Lippen reden kleinlaut ..."
Und ein anderer stöhnt: "Es soll keiner über dieser Nation weinen ...",
noch eine röchelt: "Dass die, die noch zu hassen verurteilt seien."
Halt so. Keep smiling. Und du sollst niemanden fragen, w a r u m?
Oder: "War ich schlimmer als d i e s e? ...", weil du Ungar warst, darum.
Und Este war Litauer, Rumäne ... Jetzt sei ruhig und bezahle und Schluss.
Weggegangen die Azteken auch. Bald kommt auch, was kommen muss.
Einmal wird dich ein großer Gelehrter ausgraben, wie ein awarischer Pferdekopf
die radioaktive Asche wie ein großer Schlammtopf.
Dulde, dass du kein Mensch mehr bist h i e r nur ein zahl, ungereimt
dulde, dass der Herr Gott duldet das und das fuchsteufelswilde Himmel
Schick keinen Blitz zum Anzünden wertvoll ist die Weisheit immer
lächle, wenn der Henkersknecht deine Zunge ausreißt,
bedankt er sich auch im Sarg noch, wenn jemand dich begrabt,
bewacht es hirnverbrannt einzelne Merkmale, Träume
Keinen Muck, wen der B o s s deine Zähne zähle.
Drücke deine Krim Kram, deine arme Erinnerung,
deine Fetzen, eins Haarlocken, Foto oder Dichtung -
nur das bleibt. Geizhalse kannst noch zählen, an den
Miko Straße die Kastanienbäume, die sieben zähen,
und Jenö hat den Shelley-band noch nicht zurückgeben
und es gibt keinen, wem der Henker der Strick würde abnehmen
und vertrocknet unseren Nerven verebbt unser Blut und Hirn
sieht ihr meine lieben, mit euren Augen, was sind wir
da ist es, Staub und Asche sind wir.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2020 Szeptember 24

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Tóni
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2286
Időpont: 2020-09-24 07:29:01

válasz gleam (2020-09-24 07:11:37) üzenetére
Köszönöm Gleam az olvasást és a véleményedet is...üdv Tóni...
Alkotó
gleam
Regisztrált:
2007-04-08
Összes értékelés:
433
Időpont: 2020-09-24 07:11:37


Ez is egy jó írás, kedves Tóni!
Csak ismételni tudom magam: jó, hogy mutatsz nekünk ilyeneket!

Szeretettel: gleam

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A születésig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Haikuk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hullócsillagok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hoztam egy szál ibolyát című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A születésig című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nem mindegy című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Julka című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Kávéházi öreg lélek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)