Rőt aranyba öltözött a világ,
hol csend, béke és nyugalom honol.
Aludni készül az erdő, mező,
lógó nyelvvel lihegve ősz lohol.

Lassan megjő, most pihegve leül,
lehunyja redős, megfáradt szemét.
Mélyeket szív a fanyar illatból,
bőrén érzi a lágy nap melegét.

Pár szem makk a hervadt földre huppan,
a szél gyűrt leveleket sepreget.
Oly jó ez a zene füleimnek,
hogy zizegő avarban lépdelek.

Ropog a falevél, susog a lomb,
fákon két kis mókus ugra- bugrál.
Télre gyűjtöget, gondosan ágyaz,
zörgő avar közt sün család bujkál.

Rőt aranyba öltözött a világ,
hol csend, béke és nyugalom honol.
Aludni készül az erdő, mező,
mire elszenderül, a tél kopog.