Éjjelente fehér szárnyú angyalom,
ha látlak boldog lelkem melletted,
a mindenséget örökre elvitted.
Időd véges , s untalan dadogom,
szertefoszló kietlen dallamom.
Ha hallanám újra meséid az égen,
csak jönnél felém úgy, mint régen.
Itt vagy mégis némán mellettem,
szeretőszívem eltörött ,elvitted.
Angyalom ne legyen vége dalodnak,
elfuthat az idő szerető karodban.
Egyetlen álmodód vagyok,maradok,
míg világ a világ veled ballagok.
Árnyékom leszel a nyári fényben,
örök tavaszom a napsütésben.
Télidején hópehely vállamon,
őszi falevél elfáradt régi ágakon.
Csillagom leszel az örök fényben,
elárvult szívem örök sötétségben.