Langy-halál emészt
már haldokló telet,
mely félőn tovaesetten,
lágy szírmot őlt
a lengő szín-üzenet
szétfolyó víg mosolya.

Parázslón szem csillog,
lesi:
éledő,eljövő zaját
a szívnek,mi esdeklőn keresi
bájban fürdő
szerelmi imáját,

lelvén azt
bódúlt mosolyt zilál
bomló napsugár,
s zöldelő ágak közt
pattanó bimbóba szökken
az új-szított csókolás.