- Minden reggel csupa morzsa a pult. Tudsz erről valamit?
- A pult a konyhában van.
- Valóban. És én minden este szépen letörlöm, reggelente mégis csupa morzsa.
- Minden reggel?
- Nem, csak amikor te még utána nekilátsz újra vacsorázni.
- Szerintem ez túlzó és pontatlan általánosítás.
- Nem, ez egy megfigyelés.
- Na jó, be fogom bizonyítani, hogy téves következtetéseket vontál le a pult aktuális reggeli állapota és az én esti evési szokásaim közötti összefüggésből.
- Hallgatlak.
- Nem most, hanem pár nap múlva, mert előtte tudományos kutatómunkát kell végeznem.
- Nem kell, én már most elárulhatom, hogy a törlőrongy ott van a mosogatótól jobbra, a sarokban.
- Eh.
...
- Megvan a titok nyitja!
- Milyen titoké?
- Hát a reggeli morzsáké a pulton.
- Végre rájöttél, hogy ha evés után letakarítod, akkor reggel nem lesz morzsás?
- Épp ez az! Az elmúlt időszakban többször megismételt kísérleteket végeztem, ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan módon és mindig ugyanazt az eredményt kaptam!
- Remegek a kíváncsiságtól.
- Csak gúnyolódj, de elképesztő eredményre jutottam!
- Már most el vagyok képedve, ha nem arra jutottál, hogy csak akkor vannak morzsák, amikor este otthagyod.
- Szóval. Ettem, ahogy gyakran.
- Eddig ismerős.
- Várj, van tovább is. Tehát ettem, aztán... tádámm! Letöröltem a pultot. Minden alkalommal, alaposan.
- Ez számomra új. Ezek szerint mégis képes vagy ilyesmire.
- Eddig is megtettem, ne zökkents ki. Hol is tartottam? Ja igen, letöröltem. Aztán reggel megnéztem, és morzsás volt!
- Gyakorolni kell még azt a törlést.
- Felmerült bennem, hogy éjszaka leosontál és direkt összemorzsáztad, csak hogy igazold az állításod, de aztán ezt elvetettem, te ehhez túl tisztességes vagy.
- Meg aztán négy napig itthon sem voltam a vidéki továbbképzés miatt.
- Igen, másodsorban ez is közrejátszott ennek a lehetőségnek a kizárásában.
- Akkor nem marad más, mint...
- Ó, dehogynem! Említettem, hogy tudományos és szigorú logikai alapon kezdtem vizsgálni az eseményeket?
- Igen, említetted, és kíváncsi vagyok ez a rész mikor jön.
- Már ott tartunk. Lassítsak?
- Nem kell, majd valahogy követlek. Jegyzetelhetek?
- Hová? Nincs nálad semmi.
- Hát ide a levegőbe...
- Aha. Ahogy jónak látod. Akkor folytatnám. Mivel két eshetőséget kizártam, azt, hogy temiattad és azt, hogy énmiattam vannak reggel morzsák, így haladtam a következő, némileg valószínűbb eshetőségek felé.
- Én azért nem zártam volna ki a te szereped...
- Nem figyelsz eléggé!
- Jó, jó, folytasd csak. A nyuszi volt?
- Nem, a nyuszi nem tud oda felmászni, amúgy sem eszik kenyeret és ha ő lenne, akkor minden fa alapú tárgyba belerágott volna. Ilyennek nincs nyoma, tehát ő is kizárható, meg a teknősök a gerle is.
- A gerle nem rágja a fát.
- Viszont odapiszkított volna.
- Akkor talán a szomszéd macskája? Egyszer láttam egy kenyérhéjjal játszani...
- Ne vicceld el, vegyük komolyan!
- Vegyük.
- A következő lehetőség, amit megvizsgáltam, az a padláslakó volt. Mármint esetleg lakik valaki illegálisan a padlásunkon, éjszakánként lejár zugenni és nem rak rendet maga után.
- És felmentél a padlásra körülnézni?
- Fel, meg is találtam azt a motoros porszívó-fejet, amit több éve keresek. De ez most nem fontos, a lényeg, hogy nincs semmiféle illegális lakó a padlásunkon.
- Ez megnyugtató. Tényleg, ha már fenn jártál, nem hoztad véletlenül a dobozt, amibe a kötős újságjaimat tettük költözéskor? Amire az van írja, hogy kötős újságok.
- Nem, miért hoztam volna le?
- Talán mert hetek óta kérem?
- Biztos nem érte el az ingerküszöböm. Na mindegy, mondom tovább...
- Miért, van még?
- Persze, ekkor jött a felismerés!
- A gyíkemberek...
- Hagyd már a hülyéskedést! Nem a gyíkemberek, nem is az 5G, sem egyéb ilyen. Ahogy Sherlock Holmes is megmondta...
- Kezdek aggódni...
- ...tehát ahogy Sherlock Holmes is megmondta, ha minden lehetetlent kizárunk, akkor ami marad, elsőre bármily valószínűtlennek tűnik is, az az igazság. Na?
- Na?
- Semmi?
- Most tőlem várom a megoldást?
- Nem dehogy, csak kíváncsi vagyok, ebből jutottál-e valamire.
- Persze, de azt szerintem nem akarod hallani.
- Akkor elárulom. Felkészültél?
- Erre nem lehet felkészülni, de azért mondd.
- A Morzsaszellem.
- Hát ez... morzsaszellem?
- Nem morzsaszellem, hanem A Morzsaszellem.
- Nem akartam megsérteni az új barátod, csak meglepődtem.
- Utólag persze könnyű, én is csodálkoztam, hogy ennyi ideig tartott rájönni, pedig itt van Occam borotvája is.
- Most a morzsaszellem vagy Occam a borotvájával?
- Az Occam borotvája elv azt mondja ki, hogy egy adott jelenségre általában a legegyszerűbb magyarázat a helyes, az amelyik a legkevesebb feltételezést tartalmazza.
- És a legegyszerűbb magyarázat egy szellem, ami morzsázik.
- Ez egybevág a Scherlock-i tézissel is.
- Ugye tudod, hogy Sherlock egy irodalmi alak? A valóságban nem élt.
- Attól még lehet igaza. Egy csomó ilyen van, "Néha nem tudod, mit keress, míg meg nem találod.", "Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.'', "Luke, én vagyok az apád!" stb. William Ockham pedig ráadásul egy létező filozófus volt.
- Jó, akkor szólj a morzsaszellemednek, hogy mostantól takarítson maga után.
- Nem az én, hanem a mi Morzsaszellemünk!
- Ne várja meg, amíg én szólok neki!
- Elvennéd a létezése lényegét, a természete alapját?
- Létezzen máshol vagy más alapokon.
- Az semmi számodra, hogy a világ egyik, ezeddig nem feltárt csodája él velünk? Egy új fejezet a minket körülvevő létezésben? Újabb kapu a dimenziókra? A megismerés feltérképezetlen lehetőségei... téged nem nyűgöz le mindez?
- De, rettentően. Majdnem annyira, mint az, ha nem kell egy igy ilyen lehetőség után minden reggel takarítanom.