HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 3

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50911

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-10-01 22:56:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-10-12

A lajtorja 53.

5. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik Könyv, folytatás)

Az Országos Hadigondozó Hivatal a pesti oldalon lévő Dorottya utcában volt. Lenkének több km-t kellett gyalogolni a Dombóvári úttól a belvárosig. Mire az Erzsébet hídhoz ért, már annyira megfájdult lába a félretaposott lapos-sarkú szandálban, hogy le kellett ülnie a járda szélére pihenni. A hídfő budai oldalán telepedett le, a villamos-sínek mellett. Levette elnyűtt lábbelijét, mozgatta, masszírozta lábujjait, lábfejét, vádliját. A hídon lüktetve zajlott a forgalom, villamos közeledett Pest felől, autók, buszok, motorbiciklik, szekerek haladtak mindkét irányban. Nagy volt a zaj: motorberregés, kerékzörgés, fuvarosok kiáltoztak, nógatták lovaikat. Gyalogosok tülekedtek a járdán mindkét oldalon. A kanyarhoz érve hangosan csörömpölt a villamos. A szerelvény két kocsija zsúfolásig telve volt utasokkal, akik nem fértek be a kocsi belsejébe, azok fürtökben lógtak a lépcsőkön. Elképedve vette észre, hogy még az ütközőn is utaznak, két nagy-hajú suhancot látott, a második kocsi hátulján a rácsba kapaszkodva merészen lovagoltak a vaskos fém-hengeren. Egyikőjük intett, s valami leírhatatlan trágárságot kiáltott Lenke felé.
Lenn a fodros, piszkos-barna folyó közepén uszály közeledett a Vár felől, vele szemben a másik oldalon fürge propeller túrta a vizet. Messze elől acélkék volt a víz.
Visszavette a szandált, határozottan jót tett lábának a néhány percnyi pihenés, és masszírozás. Felnézett a Gellért szoborra. A vízesés elbűvölte. Fenn, a könyöklőn, a szikrázva lezúduló víztömeg felett párocska sziluettjét pillantotta meg, a férfi átkarolta a nő vállát, így álltak, nézték a Dunát, és a szemben lévő pesti part elbűvölő, gomolygó párákba burkolózó látképét. Lenke követte tekintetüket, a ködös levegőn keresztül titokzatosan sejlettek át a túlsó oldalon lévő magas, sokemeletes házak, paloták szétfoszló, majd újra összemosódó árnyai.

Mielőtt továbbindult volna belenézett a táskájába. Ellenőrizni akarta, hogy megvannak-e az iratok? Ott volt minden, a személyi okmányok, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazolása, hogy Ferenc náluk dolgozott a háború előtt, a Hadügyminisztérium papírja, ami rögzítette, hogy Ferenc ekkor és ekkor vonult be, s ekkor esett fogságba, a Kassa-Óderbergi Vasúttársaság Lenkének címzett felmondólevele, a Társaság megszűnéséről szóló nyilatkozat, Lenke levelezése a Vasút-társasággal végkielégítése ügyében, s egyéb kérvények és beadványok. Visszacsúsztatta a borítékot a helyére. Szép kis paksaméta, mosolygott fanyarul. Papírok, papírrongyok. Na, gyerünk tovább, majd meglátjuk mi sül ki belőle! De jó lenne, ha azt a kevés, kis pénzecskét, amit eddig folyósítottak, megtoldanák még valamennyivel, nagyon kellene a pénz a gyerekek iskoláztatására. De ha csak néhány pengő lakbér-támogatást kap, az is megteszi. Miért is ne, kérdezte magától reménykedve. Van erre példa. Bíró Ica a negyedikről megkapta, igaz, hogy neki azért van némi protekciója, unokatestvérének a sógornője ott dolgozik az egyik osztályon.

Szirmay úrhoz kellett mennie a másodikra. Bízott a nyírott bajszú, disztingvált, joviális, úri modorú Szirmay úrban! Ismerték egymást, hozzá járt régóta. Szirmay intézte el pár hónapja, hogy kapjon egy csekélyke kis járadékot, vagyis inkább segélyt, ami talán nem járt volna, biztos nem járt volna, hiszen Lenke végül nem volt hadiözvegy, Ferenc nem esett el, "csupán csak" hadifogságba került. Átjárta az öröm, amikor erre gondolt. Ferenc él, Ferenc vissza fog jönni, s együtt lesznek újra, hajtogatta néma fohászkodással. Erőt adott neki a tudat, hogy él az ura. Csak egy kis időt kell még kibírnom, mondta magában! Ó, Istenem! Adj kitartást, adj még több erőt, segíts meg minket nagy ínségünkben!
Sietve haladt el a portásfülke előtt, magabiztosan, oda se nézett, ám, egy szigorú hang megállította: "hová tetszik, kérem?"
Megtorpant, visszalépett, szabad kezével felemelte az arcát takaró fekete fátyolt. A fátyol a kalapjáról csüngött alá, ez volt a divat, kalapban, lefátyolozva illett az utcán közlekedni egy úrinőnek. Fekete selyemruhában volt, nyakát áttetsző, pihekönnyű fehér sál övezte. Fekete harisnya, s fekete, magas-sarkú cipő egészítette ki az öltözetet. A cipő a kapu előtt került a lábára, ott cserélte ki falhoz támaszkodva, egyik lábáról a másikra állva a szandált a magas-sarkú cipőre.
A portás megismerte.
-Bocsásson meg nagyságos asszony. Első pillanatra...no de úgy restellem. Szirmay úr jelenleg szabadságon van, Balaton Földváron nyaral a családjával, menjen inkább a mellette lévő szobába a helyetteséhez, doktor Czirják Zsigmondhoz, most két hétig ő viszi az ügyeket!
Kijött a fülkéből, hajlongott.
-Csak tessék, tessék...menjen csak nyugodtan!

Erős szívdobogással sietett végig a második emelet hosszú folyosóján a 212-s szobáig. Megállt, megvárta, míg szívdobogása lecsillapodik. Hátradobta arca elől a fátylat, kopogott, megvárta a "szabad"-kiáltást majd benyitott. Miki-egér szerű apró figura ült pepita mellényben akkora íróasztal mögött, mint egy hegy. A "hegy" mellig takarta, a fölött csak a mellény látszódott, két nagy fül, egy kopasz fej, vékony, csirke nyak, csokornyakkendő.
A pepita úr gőgösen trónolt a helyén, fel se emelkedett, ahogy illett volna.
Lenke zavarban volt. Hebegett, habogott. Sietve hadarta el, ki ő, s miért jött.
Az apró uraság türelmesen végighallgatta, nem szakította félbe egyszer sem.
-Végzett? - kérdezte mérges tekintettel, s fonnyadt képén ezerfelé szaladtak a ráncok, amikor Lenke befejezte.
-Igen - rebegte ijedten, s hátrébb lépett.
Az uracska felemelkedett karszékéből. Nem volt magasabb a fiatalasszonynál, vagy talán csak egy paraszthajszállal. A hangja, mint a repedt-fazék, ahogy megszólalt.
-Mondja, mit képzel maga? Azt hiszi, beveszem ezt a maszlagot, amit itt előadott? A Hivatalnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a magafajtákat támogassa. Nekünk itt a hadiözvegyekről és a hadiárvákról kell gondoskodnunk, s nem az olyan nőkről, akik az uruk munkahelyétől szép summát húznak le. Nyolcvanöt pengő! Hogyisne! Majd pont magát fogjuk támogatni! Menjen dolgozni, kérem, nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha munkát vállal, ne játssza a nagyságos-asszonyt!

Vörös volt a képe, ahogy ordított. Lenke szeme automatikusan rögzítette a képet: pepita mellény, egérszerű manó arc, nagy fülek, nevetséges csokornyakkendő. Látta, hogy a bácsi orrából, füléből szőrszálak állnak ki, szája széle torz görcsbe rándul, fel-le mozgó ajkai között nyúlós-nyál vonaglik.
Megfordult, s szó nélkül az ajtó felé indult. Már a kilincsen volt a keze, amikor a tisztviselő hangja utol érte:
-Vegye tudomásul, hogy vissza fogom vonatni magától a segélyt, amit eddig szabálytalanul kiutaltunk! A hivatalt nem lehet becsapni! Megértette?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9250
Időpont: 2020-10-15 08:09:07

válasz hundido (2020-10-14 13:47:14) üzenetére
Szia, köszönöm! Az a helyzet, h nagyon érdekel engem is a téma, s ezért megpróbálok utána járni a dolgoknak. Jó néhány könyvet olvastam, ami ebben az időben játszódik, az is segít. Egyik kedvencem: Somogyvári Gyula És mégis élünk című regénye, ami az első vh utáni évekről szól. Köszönöm még egyszer! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1902
Időpont: 2020-10-14 13:47:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Ez a rész is olvasmányos, érdekes. Gondolom, sokat kutakodtál, olvastál, keresgéltél régi fotók között, hogy ennyire hitelesen tudod ábrázolni ezeket az időket, éveket. Csodálom az írásaidat, hogy ennyire alaposan utána nézel mindennek+ megfűszerezed, hogy az olvasó is élvezze az írásaidat.Gratulálok! üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9250
Időpont: 2020-10-14 08:21:15

válasz oroszlán (2020-10-13 10:24:25) üzenetére
Kedves Ica! Segítenek azok a régi dokumentumok (iratok, levelezés, fényképek, stb.) amelyek rendelkezésemre állnak. Megpróbálom nem az ujjamból szopni a helyzeteket. Köszönöm, h olvasod, h folyamatosan jelen vagy, s az értékes hozzászólásokat, amelyek erőt adnak a továbbiakhoz! Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9250
Időpont: 2020-10-14 08:16:46

válasz sailor (2020-10-12 18:18:10) üzenetére
Így van, a mások baja nem érdekes. Megborzong esetleg az ember, aztán veszi a kalapját és megy tovább. A vh után az állam intézményei révén megpróbált segíteni a bajba jutottakon, de anyagi lehetőségei meglehetősen szűkek voltak. Beépített azért korlátokat: neked ezért nem jár a támogatás, neked pedig azért. Nincs új a nap alatt. Mintha a mai napokat látnám! :) Üdv: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8661
Időpont: 2020-10-13 10:24:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Nagyon eltudod vinni az olvasót a környezetbe, helyzetekbe. Hangulatot teremtesz, ügyelsz a részletekre.
A tartalmi rész is remek ami abban a nehéz időknek a velejárója. Sajnos most is vannak lelketlen ügyintézők!
Nagyon jó, szerettem.

Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6023
Időpont: 2020-10-12 18:18:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Igen,nagyon nehéz beleélni magunkat,
miken mentek keresztül akkor az emberek...
söt most ia nagyon nehéz elképzelni mi megy
a világban...addig még nem érint közvetlenül
bennünket!

Üd.sailor
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9250
Időpont: 2020-10-12 17:23:56

válasz sailor (2020-10-12 11:46:03) üzenetére
Szia Sailor! Mi, most élő emberek szinte el se tudjuk képzelni, milyen nehézségekkel kellett megküldeniük az I.vh után az embereknek, a családoknak. Alig volt család, ahonnan ne hiányzott volna valaki, férj, gyerek, testvér, akik elestek, vagy hadifoglyok lettek. Az állam megpróbált intézményei révén segítséget nyújtani, de akkor is voltak vaskalapos hivatalnokok! Budapest, igen, nagyon szeretem, a szülővárosom, szívesen nézegetem a régi képeket. Amikor még villamos és lovaskocsi járt az Erzsébet hídon! Köszönök mindent: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9250
Időpont: 2020-10-12 17:14:02

válasz Alkonyi felhő (2020-10-12 10:59:42) üzenetére
Szia Alkonyi! Meg kellett erőltetni a fantáziámat, h elképzeljem, milyen volt akkor az Erzsébet híd, s hogy zajlott a forgalom. Szerencsére láttam régi fotókat! Lenke helyzete elég nehéz, ide-oda futkos, h egy kis pénzt szerezzen. Férje hadifogságban, s Lenke munkahelye megszűnt. A hivatalnokok pedig...olyanok, mint manapság! :) Köszönöm, h itt jártál, mindig szeretettel várlak! -én,
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6023
Időpont: 2020-10-12 11:46:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Ez a rész nagyon élesen,reálisan szinte kétségbeejtöen
festi le az akkori eseményeket!
A szorongás nagyon jól kifejezett,szinte érezni,átérezni,mit
élhetett át Lenke!
Zsigmond ábrázolása, a külsö és a belsö hasonlatoság nála
különösen sikerült!

Az út az irodáig...érezni,hogy ott született az író,nagyon
otthonosan írja le az utat.a látnivalókat...egy történelmi
képben...

Csoda jó írás!

Üd:sailor

Szép napot!

Ue folytasd...köszönöm ezt a mai napi élményt
Alkotó
Alkonyi felhő
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
368
Időpont: 2020-10-12 10:59:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép napot kívánok!

Imádom ezeket a részleteket,ahogy írsz. Hangulatot árasztanak. 😊
Lenke,ahogy nézi a várost, figyeli a szerelmeseket a Dunánál.
Ahogy zajlik a városi élet, és Lenke gondolatai összeérnek.

Amikor a helyettesìtést olvastam,azonnal gondoltam,hogy ezek nem lesznek kedves pillanatok.

Zsigmond,ahogy beszél vele, s ő csak azt szemléli,hogy ki mondja...
A kicsinyes gondolatai irányába,miközben az ügyintéző,úgy sérti,ahogy csak tudja.

Érdeklődve várom a folytatást😊

Üdvözlettel: Alkonyi



Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közeleg a tél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közeleg a tél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közeleg a tél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közeleg a tél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Altató helyett című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Altató helyett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) "Hová lépsz most,..." című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) "Hová lépsz most,..." című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nevető szemek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nevető szemek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Közeleg a naplemente című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Közeleg a naplemente című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Közeleg a naplemente című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Közeleg a naplemente című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)