HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 51050

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

sailor
2020-11-25 12:14:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-11-16

A lajtorja 57.

9. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik Könyv, folytatás)

Lovassy alacsony, köpcös emberke volt. Semmi katonásat nem lehetett felfedezni megjelenésében. Szinte gurult a fényesre subickolt parkettán, ahogy Lenke elé jött. Bal szeme alatt rángatózott az ideg, kopasz fején verejtékcseppek csillogtak. Alig néhány centivel volt csak magasabb a kis-termetű fiatalasszonynál. Alsó ajkát beszívta, mintha gyomorbántalmakban szenvedne, úgy nézett ki beharapott alsó-ajkával, mint egy epebajos, sajtos pogácsán élő pudli-kutya.
Lenke tudta róla, hogy háborús hős. Az újságok megírták, hogy 1916 őszén megmaradt százada élére állva maga vezette gyilkos szuronyrohamra katonáit a sztarijbelgorodi sánc-erődítmény ellen, s vetette vissza zuhogó géppuskatűzben a muszka gyalogság gőzhengerét. Igyekezett leplezni kíváncsiságát. Ő lenne az valóban? Ezt nem hiszem el! -dünnyögte maga elé.
Az öreg ezredes mogorva képpel állt meg előtte. Meghajolt, de csak annyira, hogy az még éppen meghajlásnak tűnt. Kezét összefonta a háta mögött. Tiszti zubbonya gyűrött volt, foltos nadrágja feszült gömbölyű pocakján.
-Mit óhajt asszonyom?
Lenke még a száját is tátva felejtette meglepetésében. Ennyire slampos? Na ne!
A főtiszt megismételte a kérdést németül.
-Was wollen Sie, Frau? Sprichst du lieber deutsch?
Felébredve kábulatából alig hallhatóan rebegte:
-Danke nicht, wenn wir ungarischer bleiben können.
Lovassy biccentett. -In Ordnung! Rendben.
Hellyel kínálta, majd kiszólt a titkárnőjének. Fräulein! Bringen Sie zwei Schwarze mit, aber halten Sie es heiß!

Leültek. Lenke az ablak felől, vele szemben az ezredes. Amikor kiderült, miért jött, az öreg katona magatartása egy csapásra megváltozott. Sóhajtozott, mogyogott valamit magában, amit nem értett a fiatalasszony. -Ja, das ist eine schöne Sache. Sehr schön! - mondta végül reszelős hangon
Nyilvánvalóan arra értette a szépet, hogy ez az asszony még mindig keresi elveszett urát.
Mesélni kezdett, mikor és hogyan lett a Budai Önkéntesek parancsnoka. Hosszú lére eresztette a történetet, érdektelen volt Lenke számára. A fiatalasszony tűkön ült, időnként belekortyolt kávéjába, de nem merte félbeszakítani Lovassyt.
Kiderült, hogy a békekötés után, ami számunkra, magyarok számára a háború elvesztését jelentette, egységével hadifogságba került. A fogolytábor Belgrád mellett települt, antant-felügyelet alatt működött, de szerb katonák adták az őrséget.
-Már az első nap elkülönítették a tiszteket és a legénységi állományú katonákat - mesélte.
-Minket átszállítottak egy másik táborba, Prlicnyina mellé, onnan szabadultunk később, amikor elrendeződtek a dolgok.
Sóhajtott, aggodalmas pillantást vetett Lenkére. Széles, kopasz homloka ráncokba gyűrődött. Ökölbe szorított keze megrebbent az asztalon. A fiatalasszony megigézve bámulta az ezredes szeplős, kövérkés, hófehér kezét, a hosszú szőrszálakkal. Ezzel a kézzel markolta a szuronyos puskát is?

-Das ist alles. Donneretter! Es tut mir Leid. Sajnálom. -Felállt.
Lenke is felállt. Csalódott volt. Nem tudott meg semmit.
-Ismerte Ferencet személyesen? Úgy értem, tudja ki ő?
-Natürlich. Derék katona volt. Ja.
-Volt?
Az ezredes zavarba jött. -Ja - mondta újra - schön - nem úgy értem...Elfordult, kibámult az ablakon a napfényben fürdő, poros laktanya-udvarra.
-Várjon csak - tette hozzá aztán, amikor látta, hogy vendége indulni készül. -Talán mégis segíthetek. Az egyik katonám, aki akkoriban még legénységi állományú altiszt volt, hogy is hívják, a neve nem jut eszembe, ja, megvan, Strödiggen József, jelenleg a Hűvösvölgyi Kadétiskolában kiképzőtiszt. Az őn férje és leutnant Strödiggen egy Abschnittban szolgáltak annak idején. Keresse meg a hadnagyot. Ha valaki képes arra, hogy felvilágosítást adjon Herderics önkéntesről, az minden bizonnyal ő.
Lenke kezet nyújtott. Az ezredes lehajolt, s illendően, ahogy pozíciója követelte, megcsókolta a kinyűjtott kezet.
-Auf Wiedersehen. Viel Glück!
-Vielen Dank, Colonel! - mondta Lenke, könnyekbe fulladó szóval, s kilépett az ajtón.
Átment a reménytelenül sivár előszobán, (titkárságnak semmi esetre sem lehetett nevezni) le a lécsőn, ki az udvarra. A sorompónál álló őrség katonái hosszan néztek utána.
-Jó kis spiné - súgta az egyik katona a másiknak. Az megigazította vállán a fegyverét, és vihogva így válaszolt:
-Na csak vigyázz azzal a spinézéssel bajtárs. Ki tudja, nem-e valamelyik tisztnek a felesége?

Lenke aznap térdig lejárta a lábát. Maga fogalmazott így, amikor a szomszédasszony rákérdezett. Holt fáradtan rogyott le bent a díványra. Üres volt a feje, minden gondolat kifutott belőle. Strödiggen még az ezredesnél is kevesebbet tudott, vagy kevesebbet akart mondani. Magas, sovány, nyakigláb katona volt, fekete keretes szemüvegével inkább tanárembernek tűnt, mint katonának. Minden kérdésre csak ennyit válaszolt: nem tudom asszonyom, nem emlékszem asszonyom. Lenke, gyanakodva méregette. Vajjon tényleg nem tud semmit, vagy, amit tud, azt nem akarja megmondani? A hiábavaló szócsatát végül azzal vágta el, hogy átadta a névjegyét a katonának.
-Nézze, most mennem kell. Ha valami mégis eszébe jutna, írjon egy lapot.
Olyan könyörgő tekintettel nézett a girhes hadnagy szemébe, hogy az végül megszána.
-Rendben - mondta röviden, katonásan. -Ha eszembe jut valami, vagy megtudok valamit a férjéről értesítem.

A gyerekek robbantak be a szobába.
-Farkaséhes vagyok! - kiáltotta Győző. -Mit fogunk vacsorázni?
-Hajába-főtt krumplit csinálok - nevette el magát Lenke. -Teszünk rá egy kis disznózsírt az Endre bácsiék disznózsírjából. Még van belőle egy kevés a bödön alján.
-Hurrá! - kiabálta a nagyfiú. -Hallod Médy?
-És van egy meglepetésem is.
-Meglepetés? Mi az Anyuka? El tetszik árulni?
Lenke habozott. Tényleg meglepetésnek szánta, de ha már kimondta, muszáj volt folytatni.
-Holnap reggel utazunk Fonyódra!
Médy és Győző odaszaladtak, átölelték.
-Tényleg Anyuka? De hát ez nagyszerű! Hurrá, hurrá - és ölelték, csókolták, ahol érték.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9315
Időpont: 2020-11-23 08:11:27

válasz oroszlán (2020-11-21 18:36:08) üzenetére
Kedves Ica! Örülök, h jöttél, mindig várlak! Lenkére ráfér, nincs könnyű helyzetben! Köszönettel: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8702
Időpont: 2020-11-21 18:36:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egy kicsit elmaradtam kedves Laci, de rátaláltam, érdemes volt.
Drukkolok Lenkének!
Szeretettel
Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9315
Időpont: 2020-11-20 08:59:09

válasz Alkonyi felhő (2020-11-18 18:18:00) üzenetére
Remélem is! :)
Alkotó
Alkonyi felhő
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
420
Időpont: 2020-11-18 18:18:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2020-11-18 08:50:32) üzenetére
Ne félj, adok okot a kritikára 😄😊

Szeretettel: Alkonyi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9315
Időpont: 2020-11-18 08:50:32

válasz Alkonyi felhő (2020-11-18 08:27:59) üzenetére
Szia Alkonyi! Látom Te is itt vagy még. Köszönöm, h "eljöttél" , és az értékelést! Nagyon jól esik, amit mondasz. Készül a folytatás, bár rengeteg dolgom van mostanában. Te is írj, már várom újabb versedet, ...hogy jól megkritizáljam! :) :) Üdvözlettel: én
Alkotó
Alkonyi felhő
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
420
Időpont: 2020-11-18 08:27:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Már vártam a folytatást.
Nagyon tetszett ez a rész is.
A részletek ábrázolása nagyon művészi szintekre emelkedik az írásodban.
Lenke nagyon optimista, megy a végsőkig.
Szomorú idők voltak, de számára mindig ott csillogott a remény.

A párbeszédek, a hangulatok, az a világ...
A szegénység, a kétkedés....
Mégis,mégis menni tovább...

Folytatást 😊

Legyen szép napod!

Szeretettel: Alkonyi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9315
Időpont: 2020-11-18 08:25:13

válasz hundido (2020-11-17 13:44:23) üzenetére
Szia! Lenkének tényleg nehéz sors jutott. Ott maradt két kis gyerekkel, férje eltűnt. Köszönöm, h olvasod, örülök, h olvasmányosnak látod! Fonyódon sok mindenre fény derül majd a családról. Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9315
Időpont: 2020-11-18 08:21:20

válasz sailor (2020-11-17 12:59:40) üzenetére
Szia Sailor! Köszönöm a biztatást! Szívem szerint azt tenném, de rengeteg dolog, munka szakadt a nyakamba. Azt hittem, h a hajózási idény befejeztével kicsit könnyebb lesz, ehelyett...de nem panaszkodok. Tennivalók csőstől. Pedg tényleg jó részek következnek majd, a háború, családtagok elszakadása, kivándorlás, élet idegen földön..:) Köszönöm még egyszer! Igyekezni fogok.:) Üdv: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2016
Időpont: 2020-11-17 13:44:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Olvasmányos, jó rész. Nem irigylem Lenkét! Mit meg nem tesz, hogy megtalálja a férjét! Kíváncsi vagyok mi történik majd Fonyódon. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6291
Időpont: 2020-11-17 13:04:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...mikor például elhangzanak az ilyen
szavak:"-Auf Wiedersehen. Viel Glück!
-Vielen Dank, Colonel! "...
Nagyon nehéz idök lehettek azok!
Siess a folytatásal,annyi sok kérdés
még feleletet vár!

Gratulálok;NAGYON TETSZETT

Üd:sailor

Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6291
Időpont: 2020-11-17 12:59:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Böbön!

Megnint nagyon élethü a folytataás!
Ilyen mozaikkockákból,a mindennapi élet
küzdelmeinek pontos leírásárol,kimutatásárol,sok sok
apro detálytól,lesz élethü!
Mint ez is:"-Hajába-főtt krumplit csinálok "...

Ázok a német mondatok is hitelesé teszik!
Egyes helyeken szinte ott érzi magát az olvasó

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Számadás helyett című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 58. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 58. című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Der fremde Hund / Kóbor kutya című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Haikucsokor: Őszi nosztalgiák címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csak csendben című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Der fremde Hund / Kóbor kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az egész világon című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Számadás helyett címmel

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Der fremde Hund / Kóbor kutya című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Csak úgy a versről című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyulacska, a fecskék és a patak című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyulacska, a fecskék és a patak című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az egész világon című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ars poetica röviden című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)