ПАДАЮТ ЛИСТЬЯ
ОСЕННЕГО САДА...

Падают листья осеннего сада,
в землю ложится зерно,
что преходяще, а что остается,
знать никому не дано.

Белый мазок на холсте безымянном,
вязи старинной строка.
Что остается, а что преходяще —
тайна сия велика.

Пламя погаснет и высохнет русло,
наземь падут дерева...
Эта проДАЮТЛтая и мудрая тайна
вечно пребудет жива...

Так отчего так победно и громко
где-то над талой водой —
все остается! все остается! —
голос поет молодой?

И отчего так легко и звеняще
в гуще сплетенных ветвей —
непреходяще! непреходяще! —
юный твердит соловей?
_________________________________


HULLNAK A LOMBOK
AZ ŐSZÜLŐ KERTBEN...

Hullnak a lombok az őszülő kertben,
Földanya magot maraszt,
Mi az, mi túlél majd, mi marad vissza,
Senki sem tudhatja azt.

Névtelen vásznon a fehér ecsetnyom
Elaggott szilfák sora.
Mi az, mi itt marad, mi nem, az szinte
Maga a titkos csoda.

Láng el-elalszik, az ér ki-kiszárad,
Földre zuhannak a fák...
Árulás lenne? E rejtély örökre
Túléli bölcsen magát...

Mitől van az, hogy oly győztesen, fennen
Hólé fölött valahol -
Megmarad minden! Megmarad minden! -
Madárhang, ifjú dalol?

Mitől van az, hogy oly könnyedén, csengőn
Ág-szövedékek során -
Nem múlik semmi! Nem múlik semmi! -
Zengi a kis csalogány?

* * * * *