HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2021-01-22 20:45:08

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / mese
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-11-26

Nyulacska, a fecskék és a patak

Fenn a magas zord hegyeket már hósapka fedte, de lejjebb a zöld fenyvesek még büszkén mutogatták mélyzöld színüket a világnak. A hegy tövében a bükkösben viszont, egy szál levél sem volt már a fákon, kopár ágaikat nyújtogatták az ég felé és örültek a decemberi napsütésnek. Nyulacska ott barangolt a hatalmas fák alatt, s amikor rábukkant Kispatakra, akkor versenyt futott vele. Sokat játszottak így együtt egész nyáron át, a Nyulacska meg a patak és a fecskék. A kis tapsifülest elbűvölte a patak csobogása, ugrándozott át egyik partjáról a másikra közben nagyokat mulatott. A fecskék ott röpködtek a feje felett, vidáman csivitelve, s ez nagyon jókedvre derítette őt. Aztán látta, hogy Kispatak milyen gyors, amikor ő megállt egyet-egyet szusszantani, a patak már messzire futott és vele szálltak a fecskék, mindig ott csiviteltek felette.
Olyankor futott utána, hogy beérje, követte árkon, bokron át, messzire elcsatangolt, de aztán visszafordult, s Kispatak mindig hazavezette.

Nem sokára azonban, nagyon fura dolog történt. Zúgott, tombolt a szél, és mintha tollpihék szálldogáltak volna a levegőben. Nyulacska a kényelmes, meleg odúból figyelte a havazást. Napokig havazott, vijjogott, tombolt a szél és mindent fehér hó borított. Aztán jött egy kemény fagy és zúzmarát varázsolt a fák ágaira. Gyönyörűség volt nézni. Nyulacska már nem érte be ennyivel, ő szeretett volna hemperegni ebben a hófehér szépségben, és meg szerette volna látogatni barátait Kispatakot és a fecskéket. Szólt is Nyúlmamának, hogy ő elmegy játszani a barátaival, de bizony Nyúlmama nem engedte. Ráparancsolt, ilyen zord időben tilos kimennie, csak eltévedne és aztán soha nem találna haza, ráadásul, jól meg is fázna. Szerencsére a kamra tele van élelemmel, s így nyugodtan várhatnak a jobb időre.

Nyulacskának nem volt nyugta. Egy alkalommal, amikor Nyúlmama nem figyelt rá, kiugrott az odú ajtaján és uccu neki a havas útnak, gyorsan, amíg Nyúlmama észre nem veszi. Futott, futott a puha hóban, de olyan fura, csendes volt most az erdő, nem olyan, mint amilyen lenni szokott. Kereste a fecskéket, de egyet sem látott. Kereste Kispatakot, de őt sem találta. Gondba esett, vajon hová tűnt? Talán Kispatak is elszökött, ahogyan ő az imént? Tovább kereste, kutatta, de nem bukkant a nyomára. Egészen elkeseredett, hogy egyetlen játszópajtása sincs, így hát haza indult.
Igen ám, de merre kell hazamenni? Nem ismert rá az erdőre, hiszen nem olyan volt mint amikor még nem borított mindent ez a fehér hó. Most mindent eltakart, az ismert ösvényeket nem tudta felismerni, mert hó borította, a fecskék nem voltak sehol, hogy segíteni tudnának neki, és a patak sem vezethette haza.
Nyulacska sírva fakadt. Sohasem fog hazatalálni, itt fog megfagyni ebben a ronda fehér hóban, merthogy most már fázott is. A nagy fülei majd lefagytak, a tappancsai is zsibbadtak, olyan hideg volt ez az átkozott fehérség. Most már értette, miért nem engedte ki Nyúlmama az odúból, de már késő volt. Még tett néhány próbálkozást, futott néhány kört, hátha találkozik valami ismerős bokorral, a földből kiálló kővel, vagy Kispatakkal, de semmi sem volt ismerős, merthogy mindent hó borított. Aztán egy vaskos fa tövébe bújt és sírva-sírt a buksi nyúl, Nyúlmamát szólongatta, és már rettenetesen bánta, hogy nem hallgatott rá, és szófogadatlan volt, mert lám, Nyúlmama arra is figyelmeztette, hogy el fog tévedni és sohasem fog hazatalálni.

Nyulacska könnye patakokban folyt ott az öreg bükkfa alatt, amikor hirtelen felkapta a fejét, mintha Nyúlmama hangját hallaná. Abbahagyta a sírást, hogy jobban halljon, fülelni kezdett.
- Nyulacska! - hallotta újra. Örömében újra sírva fakadt.
- Itt v a g y o k... az ö r e g bükk alatt... - szipogott Nyulacska. Nyúlmama már ott is termett és megölelte elveszett, rémülten zokogó kis nyulacskáját.
- Nyugodj meg kicsikém! Agyon fagytál. Szedd össze magad és gyorsan futás, mindjárt otthon leszünk és felmelegszel a kuckóban... - azzal Nyúlmama elöl, Nyulacska utána, futottak , ahogy bírtak, hogy még sötétedés előtt otthon legyenek.

Otthon aztán, a jó meleg kuckóban, gyorsan felmelegedett Nyulacska. Még szipogott kicsit, a fecskéket siratta, de Nyúlmama megvigasztalta őt:
- A fecskék elvándoroltak más hazába, Nagyhegy is látta. Kérdezd csak meg tőle. Itt télen nem lenne mit enniük, de tavasszal visszatérnek. Kérdezd csak meg Nagyhegyet.

Nyulacska lassan megnyugodott és mély álomba merült. Álmában a patak körül futkározott, hallgatta a csobogását, meg versenyt futottak, miközben fecskék csiviteltek a feje felett.
Másnap már tudta, hogy Nagyhegy mindent lát, és mindent tud. Hitte, tavasszal visszatérnek a barátai és újra együtt futkározhatnak.
Ezentúl mindig szófogadó nyulacska volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6670
Időpont: 2020-12-03 12:41:33

válasz hundido (2020-12-03 06:14:36) üzenetére
Kedves hundido!

Egy oviból megszökött, elkódorgó kisgyerekről jutott eszembe ez a mese, ami úgyszintén jól végződött, mint a mesében. Szerencsére!
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6670
Időpont: 2020-12-03 12:36:50

válasz Bödön (2020-12-02 16:40:56) üzenetére
Szia Bödön!

Mi felnőttek mit csináljunk? Neveljük a gyerekeinket, úgy, hogy ha felnőnek ki tudják választani a helyes utat, hogy azután maguk is tudják nevelni a gyerekeiket. Ez az élet. Mi más is lenne? Köszönöm, hogy itt is jártál.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2071
Időpont: 2020-12-03 06:14:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Tetszett ez a tanulságos mese. A szófogadatlan nyúlfi, nem hallgatott a mamájára, így majdnem pórul járt. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9424
Időpont: 2020-12-02 16:40:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! Hát bizony így jár a szófogadatlan nyulacska! Majdnem pórul járt, mert nem hallgatott nyúlmamára! Gyerekek, szívleljétek meg a jó tanácsot: Mindig engedelmes fiai. lányai legyetek anyukátoknak, apukátoknak. Lássátok be, ők mindig a legjobbat akarják nektek. És, mi felnőttek? Mi mit csináljunk? Mi csak menjünk a saját utunkon, akár jó az, akár nem...:) ??? Aranyos kis mese, tetszik! Szeretettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6670
Időpont: 2020-12-02 11:25:04

válasz oroszlán (2020-12-01 10:53:02) üzenetére
Drága Ica!

Örülök, hogy tetszett a mese. Köszönöm kedves látogatásod és mindig biztató soraid.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8752
Időpont: 2020-12-01 10:53:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Ida!

Kedves, szép ívű mesét írtál, tanulság a gyerekeknek.
Szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6670
Időpont: 2020-11-27 15:42:49

válasz sailor (2020-11-26 16:22:59) üzenetére
Kedves sailor!

Örülök, hogy tetszett a mese.
Igazad van, ilyen komor világban jólesnek még a gyerekes történetek is. Menekülnénk, de nehéz lerázni magunkról ezt a járvány-köntöst, amíg nem látjuk a fényt az alagút végén.
Reménykedjünk. Minden jót neked!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6670
Időpont: 2020-11-27 15:35:34

válasz efmatild (2020-11-26 14:23:52) üzenetére
Kedves Matild!

Ez a mese olyan szófogadatlan ovis nyulacskáknak szól, akik olykor elkóborolnak az oviból, de haza nem találnak. Volt már ilyen, nem is egy. Régi mese ez már, csak most vettem észre, hogy nem küldtem be. Ha van ilyen kóbor nyuszika a családban, vagy szomszédban, jó szívvel ajánlom. :)
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad ezt a kis mesét.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6602
Időpont: 2020-11-26 16:22:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Köszönet a szép élményért!
A korona ´idejében´,mikor állandóan az
aggasztó hirek jönnek,jó jön egy kis kikapcsolódás!
Szép kis történet,nagyon szép természeti képekkel
kidíszitett

Szeretettel gratulálok:sailor

Szép estét!

Ügyelj magadra nagyon!
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
532
Időpont: 2020-11-26 14:23:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Örömmel olvastam aranyos mesédet! A Nyulacska nem fogadott szót a mamájának, de megtapasztalta, hogy milyen is télen, a nagy hóban a táj, egészen más, mint amikor sok minden mutatja számára az utat. Szinte beleborzongtam a hideg táj olvasásába. :) Még szerencse, hogy mama megtalálta a Nyulacskát, és álmában jókat álmodott... Gratulálok!
Sok szeretettel olvastalak: Matild

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) 2020.12.14. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)