13. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik Könyv, folytatás)

Hajnalok hajnaláig beszélgetett a két testvér ezeken a langymeleg nyári éjszakákon. A ház már aludt. Aludtak benn a kisszobában a gyerekek, Médy, Győző, Gizike, és a kicsi Lenke, aludt Endre várandós felesége Ilona asszony, Margitka a kis cselédlány, a lovak, a tehenek, s a lábasjószág. Sötét volt a tornácon, egyedül csak a szemöldökfára felakasztott petróleumlámpa libegő-lobogó, halványsárga lángja adott némi fényt. Az udvar felett az augusztusi égbolt milliárd csillaga ragyogott. Endre a maga szűkszavú módján tőmondatokban beszélt, míg Lenke boldog örömmel, hogy végre jól kibeszélheti magát, licsegett-locsogott, akár egy gyors-folyású hegyi-patak. Szóba kerültek az ősök, mint máskor is, amikor találkoztak.

A Fráterek a honfoglaló magyarokig tudják visszavezetni családfájukat. Az Árpád-kori száznyolc nemzetség egyikéből, a Dobra hadból leszármazott Marczelnak két fiát Kelement és Mártont szolgálataikért, 1265-ben V. István király a jobbagionatu castris alól felmentette, és a királyi serviensek közé emelte. Nem sokra rá, nyolc év múlva nevezett Marcellnek  fiá Kelemen és Márton 1273-ban ugyanazon ifjabb István királytól a bácsi várhoz tartozó, de attól fölmentett (eximalt) Kezy földet nyerik az írások szerint, melyet még ugyanazon évben kelt iktató parancs a kövi káptalanhoz rendel , mely káptalan e határozatot az 1276-i iktatási és határjárási oklevél alapján az adományozott, és nyolc határnak elégséges területül szolgáló földre nézve végre is hajt .

Az évszázadok során a család három ágra szakadt. Az ippi és érkeserűi Fráterek érmelléki (Bihar vármegye) birtokaikon éltek, gazdálkodtak, katonáskodtak, vagy hivatalt viseltek. Érsemjénben, Érkeserűn, s a szilágysági Ipp környékén rendelkeztek kiterjedt birtokokkal. Endre, és Lenke nagyapja, gróf Fráter Kálmán házassági anyakönyvi kivonatában a foglakozás rubrikában az szerepel, hogy nevezett személy "főnemes és közbirtokos".
Fia, az ifjú Mihály gróf rettenetes testi erejéről volt híres, beszélték, hogy egyszer egy zsákokkal megrakott parasztszekeret fél kézzel rántott ki a kátyúból. Endre emlékezett arra, hogy apja, testedzésként együtt horda béreseivel a lisztes-zsákokat, mindkét vállára feltetetett egy-egy zsákot, s szálfaegyenes derékkal könnyedén vitte a szekérhez.

-Apám és nagyapám még gróf volt, kastélyban lakott, hintón járt - nevetett Endre, a maga hangtalan módján, befelé szívva a levegőt - ládd, én meg úgy élek itt, mint egy paraszt.
Tényleg úgy élt, Lenke nap, mint nap tapasztalta. Hajnalban kelt, kiment a földre, volt vagy húsz magyar holdja a ház mögött, kapált, kaszált, tette, amit éppen kellett, vagy befogta a lovakat, s lement halászni. Az udvaron éjjel nappal kiterítve száradtak a halászhálók és a varsák.
Lenke gyakran látta fát vágni. Szálas, magas, inas ember volt, nagy-csontú. Ledobta az ingét, pantallóban veselkedett neki. Méretes tuskókat hasított ketté egyetlen csapással. A fiatalasszony Kálmán nagypapára már nem emlékezett, de apja képe felrémlett lelki szemei előtt, ahogy Endrét nézte az udvaron favágás közben.
Szakasztott olyan, mint édesapánk, sóhajtott magában. Hej, te rongyos, toprongyos, bolond élet!

-Itt vannak nálam a keresztlevelek, s az egyéb családi iratok - súgta halkan. -Megnézed őket?
-Igen - bólogatott Endre. -Feltétlenül. Már azt hittem soha nem látom többet. Mutasd!
Letette a boroskancsót és a poharakat a földre, az asztal mellé. Kevés bor mellett beszélgettek, saját szüretelésű, szép piros kadarka volt a kancsóban. Lenke bement a házba a táskájáért. Nagy halom, cukorspárgával összekötött, újságpapírba csomagolt iratot halászott elő. Az asztalkára tette, kettejük közé.
-Mutasd! - kérte újra a bátyja. -Hadd lám csak őket!
Leakasztotta a petróleumlámpát a szemöldökfáról, odahelyezte közel az asztallapra, felcsavarta a lángot.
Lenke kibontotta a paksamétát, fölé hajoltak mindketten.
-Nézd csak, itt van nagyanyánk keresztlevele!

A sárga, foszladozó, megfakult papírlapon a következő állt:

Lap: 226.
Kiállította: a szilágysomlyói róm. kath. egyház plébánia hivatala 1828 márczius 16.
Keresztelt neve: Erzsébet.
Neme: nő
Szülők neme, származási helye, polgári állása és vallása: Balogh István helv. hitvallású és neje Lázár Zsuzsánna róm. kath. Előkelő rendűek
Lakhelye (ucca és házszám): Kraszna
A keresztszülők neve, polgári állása, vallása és lakhelye (ucca. házszám): Horváth István és Kállay Zsuzsánna. Valki Sára által helyettesítve
A keresztelő neve és hivatala: Zakkay Sándor káplán.

-Nem merek hozzányúlni - morogta Endre - attól félek, hogy szétfoszlik a kezemben. Mutatta kérges paraszttenyerét. -Micsoda? - horkantott - hát már száz évvel ezelőtt is éltek emberek?
-Nézzük tovább - mondta a húga, kurta kis kacajjal. -Hová is tettem a nagypapáét? Lapozgatott, rázta a fejét. -Nem értem. Ja, itt van! Nem, ez apánké!

Pagina: 42. -ez állt fenn az irat jobb sarkában.
A keresztlevél 1849 szeptember 27-n kelt, a keresztelendő gyermek neve Mihály, Emil, Gusztáv. A szülők adatainál ez állt: apja Fráter Kálmán főnemes, anyja Balogh Erzsébet. Keresztszülők: Laky Lajos birtokos, és neje Nánásy Rozália.

Kiszáradt a szájuk, ahogy ezeket a régi iratokat tanulmányozták. Évszázadok robogtak át zengve, zúgva a parasztház tornácának oszlopai között. Csodálatos, és rettenetes valami az idő. Haj, de nehéz elviselni a tudatot, hogy akik a régmúlt időkben éltek, jártak, keltek, beszélgettek, úgy, mint ma mi magunk, ma már a föld alatt porlanak.
-Igyunk egy kortyot -mondta rekedt hangon Endre.
Lehajolt, felvette a poharakat.
-Isten!
-Isten - viszonozta Lenke.
Sóhajtott és így folytatta: -Kérünk Urunk, vigyázz gyermekeinkre, egész családunkra, add, hogy elhalt hozzátartozóink, akik hited szerint éltek, szentséges színed elé állhassanak a Te országodban, a Te akaratod szerint.