Szüleimtől egy nagyon érdekes könyvet kaptam. Már a borítója felkeltette az érdeklődésem.

Egy hosszú lepelbe öltözött anyuka dajkált egy aznap született csecsemőt. Ott állt mögötte három király, mindegyik kezében egy ajándék volt: arany, tömjén és mirha. Mögötte báránykák kíváncsiskodtak. Az istálló fölött pedig egy csillag tündökölt. Kíváncsian belelapoztam, hisz olvasni még nem tudtam, bár a betűket már ismertem. Érdeklődve vittem oda anyukámhoz.

- Ez a könyv bibliai történeteket tartalmaz- mondta, amikor a szemembe nézett.

- Mesélsz belőle?- kérdeztem.

- Hát persze! ülj csak ide az ölembe- mondta és elkezdte a mesét. Mesélt és csak mesélt. Nagyon érdekes volt a számomra. Észrevétlenül telt el az este. Így abbahagyta, de megígérte, hogy minden nap fog belőle mesélni nekem. Este, amikor már ágyban voltam eszembe jutott néhány dolog. Ez a kisded a könyvborítón, a Jézuska volt az anyukájával, Máriával és apukájával, aki felnevelte őt Józseffel. A történet szerint Jézuska karácsonykor, a szeretet ünnepén született. Elmesélte anyukám, hogy réges- régen a dédim még nem állított karácsonyfát, hanem egy faágat tett a vázába. Azt díszítették fel cukorkával és dióval. Karácsonykor elterjedt szokás volt megajándékozni szeretteinket. Régen csak néhány apróság került a fa alá. főként kézzel készített dolgok. Misén vettek részt az emberek karácsonykor, hisz gyakorta jártak templomba az emberek, ahol Istenhez imádkoztak. Anyukám mesélte az imént, hogy őt is elvitte a nagymamája a templomba. Olyan varázslatos volt, nyugtató és békés. Úgyhogy megkértem, hogy engem is vigyen el oda. A karácsonyi terített asztal fontos, varázserővel bíró szerepet játszott az ünnepkor. Mindig került az asztalra töltött káposzta, mákos és diós bejgli. Érdekes volt az is, hogy ezt az ünnepet leginkább a keresztények, akik meg vannak keresztelve, azok tartották, de manapság közülük se mindenki. Sok minden változott azóta. Manapság vannak, akik a házakat, a kertet, a kerti fenyőt is feldíszítik milliónyi égősorral. A lakásokba mindenféle színű és méretű műfenyőket díszítenek fel, persze van olyan család, ahol a Jézuska díszíti. Mi legjobban az élő fenyőt szeretjük, amit vízkeresztkor apukámmal kiültethetünk a kertbe. Ennek a fának nagyon finom, kellemes illata van. Apukám szokta megvenni. De mindig a Jézuska állítja fel. Annak varázsa van. Olyan jó érzés azt látni, amikor egyszer csak megpillantom feldíszítve. Aztán amikor megszólal a csengő és mindenki ajándék csomagja ott van a fa alatt, úgy kalimpál ilyenkor a szívem az örömtől. Szüleim nem szeretnek Karácsony előtt az üzletekben járni, mert olyan tömeg van, hogy egymást lökdösik ilyenkor a feszült emberek, úgyhogy csak akkor mennek, ha muszáj. Régen ez is másként volt azt mesélte az anyuci. Milyen jó lehetett akkor! A Karácsonyt én azért szeretem annyira, mert együtt vagyunk. Sokat beszélgetünk, odafigyelünk egymásra. Olyan nyugodtan és békésen telik el az ünnep! Jó ajándékot kapni is, bár azt év közben is szoktam, de ilyenkor én is készítek a szüleimnek meglepetést az óvodában. Mindig beleteszem a szívemet is.

Bárcsak minden nap Karácsony lenne!