ЛЕТНИЙ ВЕЧЕР

Уж солнца раскаленный шар
С главы своей земля скатила,
И мирный вечера пожар
Волна морская поглотила.

Уж звезды светлые взошли
И тяготеющий над нами
Небесный свод приподняли
Своими влажными главами.

Река воздушная полней
Течет меж небом и землею,
Грудь дышит легче и вольней,
Освобожденная от зною.

И сладкий трепет, как струя,
По жилам пробежал природы,
Как бы горячих ног ея
Коснулись ключевые воды.
______________________________


EGY NYÁRI ESTE

A felhevült nap gömbje már
Földünk fejéről alágördült,
És elnyelte a tengerár
Az estét, melynek tüze elhűlt.

Feljöttek mind a csillagok,
S az égboltozat súlyos terhét,
Mely felettünk magasodott,
Fényes fejükkel megemelték.

Egy teljes levegőfolyó
Siet az égre fel a földről,
S a hőtől megszabaduló
Kebel most könnyen sóhajthat föl.

A természet érrendszerét
Édes reszketés járta végig,
Mint mikor forró lábfejét
Váratlan hűs források érik.

* * * * *