HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49007

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-03-04

Jonathan Gros (21. fejezet)

21. fejezet
Most vagy soha!

Ezekbe az emlékekbe még mindig beleborzongok.
- A tűz miatt, igaz? - kérdeztem félve apától, aki mondatom hallatán felemelte a fejét és komoly tekintettel nézett rám.
Ott álltam a fehér folyosókon, szembe apám lesújtó nézésével, alattam meg a lassan, de kitartóan közelítő kacagó köddel, amit csak úgy hívtak a Pusztító.
- Nem Jonathan! Soha nem voltam rád teljesen dühös. Egy ember életét mentetted meg ott. Büszkének kéne lennem rád. Hiszed vagy sem, én is otthon próbáltam ki a cigarettát, és majdnem ugyanez lett a vége. Én csak próbáltalak megóvni téged. Ezt meg kell értened! Azért nem mondom meg hogyan kerülheted el a Pusztítót, mert nem tehetem! - magyarázta apa, szomorú tekintettel.
Beszédétől egészen meg voltam hatva. Saját ostobaságom miatt, csak magamat okolhattam, de ennek vége. Jonathan Gros! Állj végre a talpadra, itt az idő!
Láttam apám kezét, ahogy egyre nehezebben bírja feltartóztatni a Pusztítót, és ezt ő is érezte:
- Siess, Jonathan! Nem tudom meddig bírom még fent tartani, találd meg a kiutat, okos srác vagy te - mosolygott apa, mire én is elmosolyodtam.
- És veled mi lesz? - kérdeztem aggódva
- Ne törődj velem, nem lesz semmi bajom, de most MENJ! - ordította el a végét!
A Pusztító elérte a negyedik emeletet is. A köd a lábamnál folyt el, és készült felkúszni a lábamon, hogy bekebelezzen.
Észre véve, elkezdtem rázni a lábamat, hogy leszedjem magamról a ködöt. Körbe néztem, de semmi ötletem nem volt, hogy juthatnék le a földszintre. Hirtelen megláttam egy pillanatra Judyt, amint ugyanúgy, mint mikor utoljára láttam, a levegőben hátrált, mintha egy alak húzta volna őt hátra felé. Jobb kezével felém nyúlt, hogy kapjam el, de én nem tehettem.
Alig egy pillantásra láttam csak meg apa mögött, csak most nem a mosdóba húzta be a láthatatlan alak, hanem az apa mögötti ablakba. Ekkor eszembe jutott, hogyha a mosdó mögött nincs semmi, akkor bizonyára az ablak mögött sincs semmi. És ez akkor azt jelenti, hogy az egész iskola lebeg a nagy semmibe! Ha jól láttam át az egész iskolát, az összes folyosó végén vannak a mosdók, kivéve az ötödik emeleten, ott ugyanis a lépcsőkkel állt szembe a mosdó, és a folyosó végén pedig egy ablak volt.
Nem is gondolkoztam tovább, a köd már így is ismét megpróbált elkapni, de amikor elindultam lassú mozgásommal, a köd a lábamon nagy lobbanással, szertefoszlott.
Elfutottam apa mellett, és az ablakhoz siettem, majd mikor odaértem, az ablak felé ugrottam. Szerencsémre a mozgásom lassú volt a Senki Földjén, így könnyen tudtam csinálni akrobatikus mozgásokat is. Megfogtam az ablakpárkányt, és felálltam a két kezemre. Ez volt az egyetlen jó dolog ebben a tébolyult világban, hogy lazán lehetett olyan dolgokat csinálni, amit a valóságban meg se mernék tenni. Úgy álltam ott az ablakban a kezemen, mint egy artista, és még nem is erőlködtem hozzá, mert az egész testemet könnyűnek éreztem. Miután egy pillanatra megtartottam magam kézen, tovább hajtottam magam és kiugrottam az ablakon. Akár a mosdónál, könnyű voltam! Lebegve ereszkedtem lejjebb és lejjebb. Először a negyedik emeleti mosdó ajtaját hagytam el, majd a harmadikét, és a másodikét, végül pedig gyorsan elkaptam a földszinti mosdó ajtajának a kilincsét.
Ha nem kaptam volna el a kilincset, most elnyelt volna a végtelen üresség. Lábamat gyorsan a falnak támasztottam, hogy el tudjam forgatni könnyen a kilincset. Mikor az ajtó elkezdett kinyílni, gyorsan el kellett tolnom magam mellett a nyíló ajtót, hogy én meg tudjam fogni a küszöböt.
Majdnem kicsúszott a kezem közül a küszöb, de szerencsére még időben megfogtam, és jó erősen tartottam magam.
Úgy volt, ahogy apa mondta! sikerült neki kiszorítania a Pusztítót a főfolyosóról. Felhúztam magam, és felpattantam, hogy végre, egy kis földet érezzek a talpam alatt. A magasba néztem, és láttam magam fölött a sűrű ködöt, ami most nem kacagott.
Örülve, magabiztosan és elégedetten elindultam a kijárat felé. Alig hagytam el a lépcsőket, a köd valamiért szabályszerűen leesett, mint egy vízesés, magam mögött a mosdó közelében. És mint egy vízfolyam elindult felém. Hangosabban kacagott, mint valaha.
Egy pillanatra mintha kápráztam volna, bár lehet, hogy tényleg jól láttam, amit láttam! Egy pillanatra egy arcot vettem ki a közelgő ködből.
De nem foglalkoztam vele, elkezdtem a kijárat felé futni amilyen gyorsan csak tudtam. Na persze a futásom semmivel nem volt gyorsabb, mint eddig, csak úgy éreztem, hogy most mindent kifogok hozni magamból. A kijárat már nagyon közel volt, akárcsak a köd. A Pusztító gyorsabban közelített, mint ahogy én képes voltam futni. Alig volt egy karnyújtásnyira a kijárat, a köd viszont már a lábamat készült elkapni. Éreztem amint elkapja a lábam a Pusztító, de szerencsémre, nem sikerült megtartania. Itt volt az alkalom, most vagy soha!
Ahogy kicsúszott a lábam a Pusztító szorításából a kijárat felé ugrottam, ahogy csak tudtam. Sikerült elérni a kijáratot, vagy nem?
Hatalmas világosságot láttam, majd végtelen sötétséget.
- Hé, hé, hééé Jonathan! Hahó! Jól vagy? - kérdezte tőlem egy fiú, de nem láttam belőle semmit, csak a hangját hallottam, és abból sem értettem mindent.
Rémülten tértem magamhoz, mint egy rémálomból, pedig tudtam hogy ez nem volt álom! Izzadtam, a szívem kalapált, és nem tudtam, hogy hol vagyok.
- Jonathan, jól vagy? Lefújjuk az előadást? - kérdezte a fiú, akit már tisztán láttam, de még mindig nem értettem minden szavát
- Mi? Micsoda? - kérdeztem lihegve
- Az előadás, te következel egy pár percen belül, biztos hogy jól vagy?
Nyeltem egyet, aztán megigazítottam a kosztümömet, majd a fiú felé néztem és bólintottam egyet felé.
- Jól van, akkor kapd össze magad gyorsan, és öt, négy, három, kettő, és gyerünk! - intett a kezével, hogy menjek ki a színpadra.
A szívem ismét elkezdett fájni, de le tudtam győzni, és nem törődtem vele, egy kicsit még lihegtem, mintha egy futóversenyről jöttem volna, de mindenre emlékeztem. A szerepemre, és mindenre, ami a Senki Földjén történt velem. Kezdett össze állni a kép. Most már csak Amyvel kell beszélnem valahogy, és még ki kellett derítenem, hogy ki is gyújtotta fel az ötödik emeletet valójában.
De jelenleg, boldogan játszottam a szerepemet, örültem mindennek és mindenkinek, sikerült, kijutottam, de vajon apának sikerült? Ha a pusztító mindent elpusztít, akkor őt sem hagyja megmaradni. Nyílván azért zuhant rám a Pusztító is, mert apának menekülnie kellett, vagy elkapta volna?
Nem! Efféle gondolatok meg se fordultak a fejemben, talán egy pillanatra, de pozitívan álltam a dolgokhoz. Én életben vagyok, de vajon mi van Judyval?
Mindenre csak Amy adhatott választ!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-02-17
Összes értékelés:
11
Időpont: 2007-03-04 13:55:47

a következő fejezet sokkal hosszabb lesz, szóval azt majd tördelni fogom, még nem tom mikor fogom feltölteni (abban már meg lehet tudni pár dolgot :) )

sziasztok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/A rovancs című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel határtalan hit címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)