volt olyan év mikor lakat került a szájra,
gömbölyű érvek pukkantak szét,
szomorú szemek apró résen,
keveset láttak,
ritkán gurult eléjük narancs,
mikor ez előfordult, hirtelen felkapták,
mohó kezek metszették fel
göröngyös hasát,
volt aki a fehér bundát is befalta,
nagyot haraptak az édes húsból
lé csorgott állukon, vigyorogva
törölték ingük ujjába,
aztán megtört a varázs,
koromszerű lett az ég megint,
bíborszínű a hajnal,
ömlött a fekete vér,
nem játszott már senki,
tört az üveg, térdig gázolt benne
a sok élő-halott,
fénymásolt papírfigurák
gyűrött halmai lepték el
a szelektív hulladéktárolókat