HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 27 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51288 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ElizabethSuzanneFeltöltés dátuma: 2021-01-02
Karácsony - Pliccsplaccs mesélDe jó! Elkezdődött a téli szünet, végre többet lehetünk együtt. - jelentette ki Pliccsplaccs vidáman. - Nézd, Nyafi, szállingózik a hó! De szép! - Menjünk ki a kertbe! - felelte. Kérdezzük meg apát, hogy mit gondol erről? - Jó, kérdezzük! - mondta Pliccsplaccs. - Persze, menjetek! De öltözzetek fel jól! Kell a jó levegő - mondta édesapa. Így gyorsan felöltöztünk. De nem csak én és Nyafi, hanem Boglárka, Bíborka és Szuszimuszi is kedvet kapott egy kis levegőzéshez. A két legkisebbnek segítettünk Bogival felöltözködni. Jól bebugyoláltuk őket, hogy meg ne fázzanak. Aztán kimentünk. Tacsi is ideszaladt hozzánk. A farkát csóválta és ugra- bugrált örömében. A hó pedig egyre jobban hullt, már- már szakadt. A lábunk alatt is egyre vastagabb lett a hótakaró. Már hógolyózni is tudtunk. Jókat kacagtunk, amikor egy- egy dobás célba talált. Tacsival is jót játszottunk. Örömmel, sorra hozta vissza az eldobott pici botot. Szuszimuszi ekkor belefeküdt a hóba és hóangyalkát csinált. Mi is utánoztuk. Aztán hóembert is gyúrtunk. Amikor elkészült és a helyére került a három nagy gombóc, Bogi hozott szenet, répát, fagallyat, ciroksöprűt és egy rozzant lábast. - Kész is van! - jelentettem ki. - De aranyos lett! - kiáltották a testvéreim. Közben elállt a havazás. Ekkor anya behívott minket. - Gyertek ebédelni! - Így hát bementünk. Ebéd után egy kicsit pihennünk kellett. Nekem az volt a pihenés, hogy a szobaablakból néztem a nyomainkat, a hóangyalkát és a hóembert. Ekkor megmozdult a hóember. Megdörzsöltem a szemem, hogy vajon jól láttam- e? Jól láttam. Fülelni kezdtem. - Ó, de jó, idő van! Úgy szeretem a telet! - nyújtóztatta ki közben a faág, illetve a seprű karjait. - Szia, Tacsi! Van kedved egy kicsit játszani? - Tacsi farkcsóválva jelezte a választ. Ekkor a hóember lehajolt és gyúrt egy hógolyót, amivel megcélozta. Örömmel ugra- bugrált a záporozó hógolyók elől a mi kiskutyánk. De a hóemberünk is nagyon élvezte a játékot. Amikor abbahagyták a játékot, Hóember elkezdte feldíszíteni a magányosan álldogáló fenyőfánkat. Tett rá tobozokat, diókat és mindenfélét, amit talált a természet kincseiből. Tacsi és Varjú is segített neki. A hirtelen támadt fagyos szél bekergette a kiskutyánkat a házába. Varjú is elrepült. Így a szél díszítette tovább. Gyönyörű kövér zúzmarákat és jégcsapokat aggatott rá a zord idő.- Milyen gyönyörű lett! - ámultam el. Ekkor a Hóember rám kacsintott. Elnevettem magam. Aztán a csípős szél is lassacskán odébb állt. Tacsi jelent meg a szánkónkkal. Hóember komótosan ráült, a mi kis kutyánk pedig a kötelet a foga közé vette és húzta- húzta egyre sebesebben. A pihenő után szóltam a szüleimnek és a testvéreimnek, hogy mit láttam. Gyorsan odajöttek az ablakomhoz. De nem láttak mást csak Hóembert, egy szánkót és a csodásan feldíszített karácsonyfát. Senki és semmi se mozdult. Tacsi se volt ott. Anya megsimogatta buksimat és visszament a konyhába. - Gyertek egy kicsit segíteni! - hívott. Mi pedig mentünk, hisz jól nevelt, illemtudó nyuszik voltunk. Aztán este lett, majd leszállt az éj. Feljöttek a csillagok. Az ágyamban feküdtem, amikor anyuci mesélni kezdett. Minden nap szokott. Amikor betakart, gyengéd puszit lehelt a homlokomra, leoltotta a villanyt és kiment a szobámból. Lábujjhegyen odasettenkedtem az ablakhoz, de nem láttam semmit. Sötét volt. Így lefeküdtem és elaludtam. Álmomban megelevenedtek a napközben történtek. Reggel, amikor felébredtem gyorsan odamentem az ablakhoz, de semmi mozgás. Azaz mégis. Hóember rám nézett és rám kacsintott. Elmosolyodtam. Még ásítozva, álmosan támolyogtam ki a nappaliba, szinte egyszerre a többi testvéremmel és tátva maradt a szám. Ott tündökölt egy plafonig érő karácsonyfa, rajta csengő csilingelt. A fa alatt pedig ajándékok sorakoztak. Egy angyali hang alig hallhatóan gyönyörű dallamot dúdolt. Ott álltam a fa körül Szuszimuszival, Boglárkával, Nyafival, Bíborkával, anyával és apával. Megfogtuk egymás kezét és gyönyörködtünk a csodákkal teli reggelben. Ahogy kinéztem a teraszajtón nagy pelyhekben hullt a hó. A földön csillogott a vastag hótakaró, mint milliónyi csillámpor. Csend volt, meghitt, néma csönd. Lábujjhegyen megérkezett a karácsony.
Mesék, amik a könyvekből kimaradtak: Bummbele nyuszicsalád kalandjai Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Madár alkotást töltött fel A csúcslétezőről címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A hetvenhetedik szoba titka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Meztelen bigott című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Meztelen bigott című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |