Nagyon szerettem itt élni ebben a kertes házban. Nem volt nagy a kert, de nekem épp elég volt egy kis futkározásra, csontásásra. A gazdi sokat foglalkozott velem. Amikor épp nem ért rá és unatkoztam a szomszéd Tacsival beszélgettem. Ő a Bummbele nyuszicsalád házőrzője volt. Gyakran bent lehetett a lakásban. Nekem nem engedték, mert nagy kutyus voltam. De ez engem, cseppet se zavart. Karácsonyra új, meleg, vastag, puha takarót kaptam. A házam bejáratát is jó vastag pléddel szigetelte be a gazda, mert egyre hidegebb volt a levegő. Nyugalomban, békében, szeretetben teltek napjaim egészen tegnap estig. Akkor minden megváltozott. Elmondjam, hogy miért? Mi történt? Akkor figyeljetek. Tegnap este nagyon furcsa érzésem támadt. Elbúcsúztam Bummbele Tacsitól, mert a gazdija behívta a lakásba. Bekuckóztam a házamba, elhelyezkedtem kényelmesen, s lehunytam a szemem is. Már- már elaludtam, amikor hirtelen mintha valami égi háború tört volna ki. Rettenetesen megijedtem. Reszkettem, mint a nyárfalevél. Kikukucskáltam a házamból. Az égen vakító villámok cikáztak és mellette hatalmas durranások zavarták meg a csöndet. Nagyon közeliek voltak az ijesztő fények és a rémisztő hangok. Egyszer csak nem bírtam tovább és kiszaladtam. De a mennydörgés és a mennykőcsapás csak nem maradt abba, így futásnak eredtem. Nekifutásból átugrottam a kerítést. Nem néztem merre szaladok, csak menekültem a fényár és a villámcsapások elől. De azok csak követtek, a nyomomban jártak. Olyan erősek voltak ezek a hangok és a fények, hogy megrémültem. Nagyon sokáig futottam. Miért követnek? Mit akarnak tőlem? Egyszer csak, nagyon sokára, kezdtek alábbhagyni a villanások és a zajok, aztán csönd lett. Megálltam és körül néztem. Még mindig vadul kalapált a szívem. Sötét volt és körülöttem minden ismeretlen, minden idegen. Újra félni kezdtem. Hol vagyok? Hol van a családom? Hogy találok haza? Ők megtalálnak engem? Vonyítottam, vinnyogtam félelmemben. Lehorgasztott fejjel bandukoltam tovább. Reggel lett, egyre világosabb. Megálltam és körül néztem. Még mindig vadul kalapált a szívem. Hideg volt, fáztam és körülöttem minden ismeretlen, minden idegen volt. Hol vagyok? Hol van a családom? Hogy találok haza? Ők megtalálnak engem? Vonyítottam, vinnyogtam félelmemben. Lehorgasztott fejjel bandukoltam tovább. Egyszer csak egy kocsi állt meg mellettem. Nem tudtam, nem értettem, hogy mi történik. Egy ember betuszkolt az autóba és elindult velem valamerre. Egyfolytában vakkangattam, morogtam. Tekintetemmel a gazdim kerestem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre ismerősebb lett a környék. Egyre izgatottabb lettem. Szinte vibráltam és nyüszíteni kezdtem. Aztán a házunk előtt megállt a kocsi. Valakinek dudált. Ekkor képzeljétek el, hogy előttem állt a gazdi. Én olyan, de olyan boldog voltam! Farkcsóválva üdvözöltem, ő is megsimogatott. Olyan örömittas voltam! Amikor már kettesben voltunk a gazdi elmondta nekem, hogy a következő évben a Szilvesztert vele fogom tölteni a lakásban. Szerencse, hogy rajtam volt a nyakörv, a gazda telefonszámát tartalmazó bilétával. Így tudtak engem megtalálni és hazavinni. Lassan megnyugodtam. A gazdi sokat foglalkozott velem. Nyugalomban, békében, szeretetben teltek napjaim. Ha hiszed, ha nem így történt.