Minden nyelv esetében beszélhetünk ún. kihasználtsági fokról. Mennyire használja ki a nyelv az önmagában rejlő, pontosabban mennyire használják ki a nyelv beszélői a nyelvben, a nyelvükben rejlő kifejezési lehetőségeket? A nyelv felépítésében, szabályaiban, szerkezetében, esetleg szókészletében adott kifejezési lehetőségeket?
Mindjárt, rögtön, azonnal, tüstént-ugyanaz négyféleképp mondható, a nyelv változatos. De miért legyen szükség nem kettő, nem is három, hanem legalább négy szinonimára? A közvetlen jövő ezen kifejezőeszközei közül lehetne egy, amely a közvetlen jövőbeliségnek pl. a szükségességét fejezi ki, egy másik, amely pl. a szándékát, stb.
Például:
Rögtön elindulunk. (Szükséges, kell, muszáj is, hogy ezt tegyük. Ezt fejezi ki a rögtön.)
Tüstént elindulunk. (Szándékunkban áll, akarjuk, ezt fejezi ki a tüstént).
Kifejezik, kifejezhetNÉK.
Minden nyelv tud(na) lenni gazdagabb, pontosabb, kifejezőbb is, persze szegényebb is annál, amilyen .

Az olaszban lehetne a hím-és nőnem mellett semlegesnem. Ennek jele lehetne
pl. - u. Mindkét számban .
piccolo = kicsi, hímnem piccola = kicsi, nőnem piccolu = kicsi, semlegesnem
és piccoli = kicsik, hímnem piccole = kicsik, nőnem piccolu = kicsik, semlegesnem

A névelőtlen nyelvek lehetnének névelősek. Például a csehben: jeden, jedna, jedno (1) számnévből kiindulva lehetne a határozatlan névelő jed, jeda, jedo
(hím-, nő-, semlegesnemű főnevek előtt).

Lehetne az egyes szám harmadik személy mintájára többes szám harmadik személyben is nemek szerint több névmás pl.a németben.

Természetesen ugyanígy lehetne az olaszban öt helyett csak négy múlt idő. Trapassato remoto, történeti régmúlt helyett trapassato prossimo, régmúlt. Ebbi mangiato qualcosa e mi sono addormentato. (Ettem valamit és elaludtam.) helyett: Avevo mangiato qualcosa e mi sono addormentato. Az utóbbi, a trapassato prossimo olyan múltbeli eseményt jelöl, amely egy másik múltbeli esemény előtt történt. Az előbbi, a trapassato remoto (ezen belül) egy olyan múltbeli eseményt jelöl, amely közvetlenül egy másik múltbeli esemény előtt történt. Lehetséges volna, hogy nincs ez a megkülönböztetés: közvetlenül vagy nem közvetlenül előtte. Lehetséges volna, hogy mindennemű múltbeli előidejűséget ugyanazzal az igeidővel, nyilván a trapassato prossimoval kell kifejezni.

Lehetne minden nyelvben csak, csupán mindössze és csakis egyféle, egyetlenegyféle megszólítás. Magázás helyett mindig tegezés .
Lehetne személyragozás helyett minden személy alaki egybeesése és köztük csak az az alany, például a személyes névmás tenne különbséget. Én beszélni, te beszélni, mi beszélni...
Hogy nincs sehol, soha, semennyi névelő.

Nem tudom, létezik-e, létezhet-e olyan nyelv, amelynek kihasználtsága maximális.
Tudjuk, hogy minden nyelven el lehet mondani mindent-ha másképp nem, körülírással. A magyar, az észt, a finn nem különbözteti meg a nemeket, de szükség esetén minden nehézség nélkül mondhatjuk és mondjuk: nőnemű ő, hímnemű ő vagy ő nőnem(ben), ő hímnem(ben), hím-és nőnemű mi vagy közös nemű mi.
(Persze ezen nemtelenségnek köszönhetően) tudunk úgy beszélni valakiről, hogy nemét nem áruljuk el. Ő. Olaszul: lui o lei, németül er oder sie.)

A nyelvi gazdagság: minden (illetve valamely adott jelentés) kifejezhető ún. közvetlen formában is, nemcsak közvetve, tehát körülírva. Maradva a személynévmás példájánál: létezik ilyen nemű, olyan nemű névmás és persze általános, nemre nem utaló, bármely nemre vonatkoztatható névmás is. Fiktív nyelvi példa: je-ő, bármely nem, ja-ő, nőnem, jo-ő, hímnem, többes számban: jes -ők, bármely nem, jas-ők, nőnem, jos-ők, hímnem, jis-ők, nő- és hímnem együtt, jaos-ők, mindkét nem, a nőneműből van több, joas-ők, mindkét nem, a hímneműből van több. (Csak élőlényekre utaló formák, példának ez is megfelel, ki lehetne egészíteni az élettelen dolgokra utaló névmásokkal, de ez esetben a példa által megkívántnál lényegesen bonyolultabb rendszert kapnánk.)

Minden jelentésre:
- semleges, általános forma
- és a jelentés finom árnyalatainak kifejezésére ilyen-olyan speciális formák .

A nyelv legyen maximális? (Minél kevesebbet kelljen körülírni, minél kevesebbet lehessen csak körülírással kifejeznünk?)
Ez esetben javasolhatjuk a magyar nyelvre vonatkozóan:
1. bizonyos régi, elavult igeidők felélesztését. Nevezetesen: elbeszélő múlt: vára, kére, régmúlt: várt volt, kért volt (vagy várt vala, kért vala)
Egy lehetőség:
Négy múlt idő van.
- Várt, kért. Közelmúlt. Olyan esemény, amely nemrég volt és/vagy a jelenre hatása van.
- Vára, kére. Folyamatos múlt. Párhuzamosan tartó vagy ismétlődő vagy egymást követő múltbeli események. Vagy valami, valaki egy bizonyos múltbeli állapotának, helyzetének jellemzése.
- Várt volt, kért volt. Régmúlt. Régen történt, elmúlt, lezárt, a jelennel kapcsolatban (már) nem álló esemény.
- Vára vala, kére vala. Előidejű múlt. Egy másik esemény előtti múltbeli esemény kifejezője.
(De használható lehetne pl. egy várni fogott, kérni fogott alak is. Mint utóidejű múlt: olyan esemény kifejezésére, amely egy másik múltbeli eseményt követett vagy annak eredményeként állt elő.)

Valamint "visszahozható" lehetne az and/end jeles egyszerű múlt.
Várandok, kérendek. A jövő alapformája. A fogni segédigés összetett jövőt a jövőbeliség nyomatékosítása esetén használjuk, ezen kívül jövőbeli utóidejűség esetén, azaz egy másik jövőbeli eseményt követő esemény kifejezésére. De jelölhetné, jelölheti azt is: valamely jövőbeli történés még nagyon távol van, a jelennel egyáltalán nem függ össze.
2. Ugyanígy támasszuk fel a passzív, szenvedő igéinket. Olvastatik,
olvastatott, olvastaték, olvastatott volt, olvastaték vala, olvasandatik, olvastatni fog, olvastassék, olvastatnék, olvastatott volna.
3. Bevezethető lehet három határozói igenév-típus. Az általános várva, kérve típus mellett .
- előidejű határozói igenév: írva volt. Valami más előtt írva .
- egyidejű határozói igenév: írva van. Valami mással egyidejűleg írva .
- utóidejű határozói igenév: írva lesz. Valami más után lesz írva .
A vonatra felszállva volt arra gondoltam, hogy . A vonatra felszállva van arra gondoltam, hogy . A vonatra felszállva lesz arra gondoltam, hogy .
Az arra gondoltam az első mondatban a felszállás után történt, a másodikban a felszállás közben, míg a harmadikban a felszállás előtt.
4. A befejezett melléknévi igenév is utalhat időre:
az olvasott könyv-ez az általános forma
az olvasott van könyv-egyidejűség, valami mással egyidejűleg olvassák , olvastatik
az olvasott volt könyv-ez az előidejűség, valami más előtt olvassák, olvastatik
az olvasott lesz könyv-ez az utóidejűség, valami más után olvassák, olvastatik

Hasonlóképpen a folyamatos melléknévi igenév:
az olvasó ember-ez általános forma
az olvasó van ember- ez egyidejűség, valami mással egyidejűleg olvas
az olvasó volt ember-ez előidejűség, valami más előtt olvas
az olvasó lesz ember-ez utóidejűség, valami más után olvas (ezt mondhatjuk és mondjuk így is: az olvasni fogó)
Az általános formák nem utalnak időre.
5. A beálló melléknévi igenév is:
az elolvasandó levél-ez az általános, időre nem utaló forma
az elolvasandó van levél-amit valami mással egyidejűleg kell elolvasni
az elolvasandó volt levél-amit valami más előtt kell elolvasni
az elolvasandó lesz levél-amit valami után kell elolvasni (elolvasni fogandó)
6. Végezetül a főnévi igenév is:
menni-általában
menni van-menni valamivel egyidejűleg
menni volt-menni valami előtt
menni lesz-menni valami után

Mindeme formák, ha a hétköznapi beszédben nem is, de legalább az irodalmi nyelvben legyenek, lehessenek, használtassanak.