HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2021-01-22 20:45:08

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: medveFeltöltés dátuma: 2021-01-08

Az ikerajtó - III. fejezet

Az ikerajtó

Harmadik fejezet

2010. május 10.

Sandy egy ideje nyugtalanul forgolódott az ágyában. Az ébresztőre pillantott: 3:47. Valaki holnap zombieland-üzemmódban lesz - gondolta fáradtan. Az ablaküvegen halkan, de kérlelhetetlenül kopogott a hajnali eső. Nem sok jót ígért a következő napra sem. Ez van, ha az ember két folyó közé költözik - a Columbia és Willamette szinte vonzza a felhőket, amelyek az óceán felett még gyorsan felszednek pár kilót. A tél a legelviselhetetlenebb, olyankor napokig, akár hetekig nem látni a napot, és csak ömlik az égi áldás minden formája.
Nem csoda, ha folyton arról a napos strandról ábrándozik, ami ott vár rá délen. Álmában mindig egy mólón találja magát, amely mélyen benyúlik a lehetetlenül türkizkék-zöldes tengerbe, s mikor visszanéz, pálmafák, szállodák és dombok övezte táj veszi körbe. Egyszer ráguglizott, és meglepődve tapasztalta, hogy bizony az álommanó a kaliforniai Venturába kalauzolja őt rendszeresen. Nem is maga a helyszín taglózta le - bár Oregon büszkesége, a Cannon Beach alig kétórányi kocsikázásra van, és már ezerszer látta -, hanem az a részletesség, amivel álmodott róla, pedig tudomása szerint sosem járt a Narancsvidék tőszomszédságában.
Ha csak ennyi lenne az egész, örömmel merülne bele, főleg ilyen esős napokon, de a dolgok minden egyes alkalommal elfajulnak. Hol a mólóról esik a vízbe, hol egy turista löki be vagy a lába alatt szakad be a deszkapalló. Az mindegyikben közös, hogy lehetetlenül sokat zuhan a közben mély sötétkék, átláthatatlan víz felé. És itt vége, felébred.
Ma hajnalban épp egy vitorlás ütközött a mólónak, és már két órája azon gondolkodott, ennek mekkora a valószínűsége.
-Annak nagyobb, hogy megzápul az agyad, ha ilyen hülyeségeken járatod - mormogta kelletlenül.
Épp szabadnapos volt ezen a hétfői napon a Providence-ben. Jobb is, mert nem tudta, másképp miként látta volna el ápolónői munkáját alvás nélkül. Pocsékul - jött az elmés válasz Sandy "Anya" hangján, amely olykor rossz szokása volt. Ismét az órára pillantott: 4:44. Sóhajtott egyet, és kikelt az ágyból.

Felrakta a kávét, és bekapcsolta a gépet, hogy ismét rákeressen Venturára. Amíg a laptop betöltött - ó Microsoft, mindennapi frissítésünket add meg nekünk ma! -, próbálta felidézni a furcsa balesetet. Eddig nem látta azokat, akik az álmában szerepeltek, azazhogy csak elmosódott árnyakként, epizódszereplők voltak. De a mostani eset más... egy férfi állt a közeledő hajón, aki a kezét nyújtotta felé.
- Ugorj át. Adam vagyok. Gyorsan. - vakkantotta a fekete hajú férfi, de ő elszalasztotta, és a hajóval való ütközés következtében ismét a mélybe zuhant.
A kávé lefőtt, s az ismerős pörkölt illatok a konyha felé húzták minden érzékszervét, elhesegetve a hajnali árnyakat.
Az esze akkor is épp Ventura körül járt, amikor a Macskiátó Klub-os bögréjével a kezében hirtelen elsötétült előtte a világ. Még hallotta, ahogy a kerámia darabokra törik a padlócsempén, miközben összerogyott. Öreg vagyok én már ehhez - gondolta, majd elvesztette az eszméletét.

A sós víz és valami ázott szag egyvelegére ébredt. Távolról, mintha egy dobozból jönne, valami halk moraj kísérte. A szagok és a hangok ráérnek. Felhajolt, megnézte, nem ütötte-e be a fejét, az orra vérzett, de csak kicsit. Már épp felkelt volna a telefonjáért, hogy Josh-t hívja, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel. A kávé kifolyt, és az egyik mélyebben lévő csempét a fuga mentén mint szolid képkeret ölelte körbe. Nem is ez volt a furcsa, hanem, hogy a csempe egyik oldala besüppedt. Sandy remegő kézzel nyúlt oda, és egyből el is rántotta, mikor hideg fuvallatot érzett kiáramlani a csempe alól. Minden idegszála azt súgta távolodjon el, hiszen biztosan beszakadt a padló, és Mr. Randall rossz néven venné, ha a felső szomszédja hívatlanul meglátogatná. Ehelyett ismét közelebb hajolt, és megnyomta a hirtelen támadt szellőzőnyílást. A csempe csapóajtóként nyílt ki, feltárva egy sókristályokkal körülfuttatott deszkapalló részletét.
- Mr. Randall! Hall engem? Beszakadt a mennyezete - kiabált be a tenyérnyi nagyságú lyukon. De nem jött válasz.
Sandy rossz gyerekként váratlanul a mélyedésbe nyúlt, a markába szorított valamit, majd visszahúzta ökölbe szorított kezét. Mikor kinyitotta, egy kettétört festett kagyló hevert tenyerén, olyasféle szuvenír, amit a tengerparti boltokban kapni (és rendszerint több ezer kilométerrel odébb készülnek tömegtermelésben a világ minden bazárja részére). A felirat nyomokban még olvasható volt: "Üdv zl t Ventur ól!". Alatta a jellegzetes móló a dombokkal a háttérben. Még fel sem dolgozta agya, hogy zsákmánya mennyire valószerűtlen, mikor a csempe nyikorogva a helyére zárult. Csak a halványuló folt és a kifolyt kávé hiánya árulkodott róla, hogy valami nem mindennapi történt.
Biztosan álmodom. Elestem, bevertem a fejem és most a konyhakövön fekszem, miközben a tudatom Sandy Csodaországbant játszik. Bevertem a fejem és álmodok. Bevertemafejem. Bevertemafejem... - mantrázta magában. Bár még nem esett pánikba, de már érzékelte a kétségbeesés első tüneteit. Vagy ez, vagy a másik lehetőség: azaz, hogy megőrült. Az éles fájdalom térítette észhez. Észre sem vette, hogy olyan erővel markolt rá a kagylóra, hogy az bevágta a tenyerét több helyen. Ez valódi, ez a fájdalom. Az agya igyekezett megkapaszkodni valami racionálisban. Előbb a sebet kell kezelni, majd a takarítás jön, a csempe és a kagyló ráér utána is - gondolta.

Tíz perccel később már a konyhában ült, szemét az ominózus csempén tartotta. Korábban a kagylót rárakta, mintha ezzel akarta volna tüntetőleg jelezni, hogy az nem tartozik az ő portlandi lakásába. Semmi sem történt. Sandy magához húzta a gépet és a keresőbe pötyögtetett valamit. A következő órákat az agydaganat mellékhatásait kutatva töltötte, közben rábukkant pár telekinézissel foglalkozó oldalra, pár igazlátó a szolgáltatásait ajánlotta, hogyan kell harmadik szemet növeszteni, démonokat űzni... és végül a teleportálásnál kötött ki. Csodálatos dolog az internet. Épp egy átjárókról szóló cikket kezdett volna el olvasni, amikor megszólalt a telefonja. Kezébe vette, a kijelzőn Josh neve jelent meg.

Mit mondjon neki, ma úgy volt, hogy együtt ebédelnek. Leugorhatnának Venturába - gondolta kajánul. Tenyerét még mindig csípte a fertőtlenítő, ahogy felvette a mobilt.
- Portlandi Pizzafutár szolgálat. Sok feltét, kerek mosoly. Miben segíthetek? - szólt bele a telefonba a bársonyos, mély hangján,remélte, hogy a férfi nem hallja ki a remegést.
Josh egy időben pizzafutárként dolgozott a középsuli után, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Azóta rezidens a kórházban, viszont Sandy szerette ezzel ugratni. Josh nem bánta, talán még tetszett is neki a szerepjáték.
- Egy ölelést és egy adag megértést kérek. Wozniak dokinak váratlan dolga akadt, úgyhogy ma be kell mennem. Ne haragudj, de a mai...
- Semmi gond - vágta rá Sandy talán egy kicsit túlságosan is lelkesen.
- De kárpótolhatsz egy holnapi vacsival a Huber's-ben.
- Értettem, egy vacsi az Öregnél. Más is lesz, Hölgyem?
- Igen, de ahhoz jó meleg ágy is kell.
- Megoldható, de ezért felárat kérek.
- Nono, nem vagy alkupozícióban.
- Igenis, na, megyek San, vár a munka. Akkor nincs harag?
- Nem-nem, tudom, hogy egy ideje Mrs. Olsonnal, a főnővérrel szűröd össze a levet. Csak álca kell...
- Te jó ég, San, az a nő van vagy száz éves. - nevetett fel Josh megkönnyebbülten.
- Én azért rajtatok tartom a szemem... - kezdte Sandy komoly hangon, de az utolsó szónál már ő is nevetett.
- Megyek drága, elkések. Szeretlek.
- Én is. Szép napot!
Még egy darabig nézte a telefont, miután befejezte a hívást. Szerette a fiút, de a reggeli incidensről nem akart beszélni, legalábbis addig nem, amíg nem tudja, mivel van dolga. Tekintete egyre a csempére és a rajta heverő törött kagylóra tévedt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Még hiszed! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) 2020.12.14. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Limes című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)