1. Véső? Van.

Hogy csorba?

Ez gondja?

Festék is.

Hogy foly' ki?-

hát jól van.

És még pa-

... pír, bárha

eltépve.

Nem bűne.

Mind itten.

Jól nézd meg,

mend körbe,

mint én is


2. Emitt hát

ezek mind.

"Mi okból?"

"Mi célból?"

Mihonnét,

mi módján

...

Ne kérdezd,

fogod lám

a vésőt,

faragsz, fúrsz,

szobor kész.

Kit ábráz?

A Nullát.

S a festék.

Ecset kell,

amott, lásd.

Feléd száll.


3. Íme, kép.

Ez kié?

Senkié.

Szép, csodás.

Még? Papír!

Arra írsz.

Nagyregény.

S éposz, ám

egy csomó.

Újszonett,

szeptemett.

S mit találsz.

Rájafér

éppen így.


4. No nézd csak!

Van itt mi?

A kotta!

No, rajta,

a fúga,

szonáta,

a többi

Megírtad,

elő is

adod, biz'!

Ügyes vagy.

A téma

a Néma.

(Egyéb is?))


5. S van a kő.

E helyütt.

Egyebütt!

Legyen úgy (is)/?

Rakod, ím

a lakást,

hivatalt.

Palotát!

Igyekezz,

s belebújj,

jön az ár

...

Mily erős!

Ez a ház.

S belefér

a lakó.


6. Művész vagy. Kicsi-nagy. Dante tán.

Fernn a fán, mint majom (én hagyom)

írod át Divinát.Beléje

betéve létéhe. Mert kéne.


7. Művész vagy. Kicsi-Nagy. Vagy Mozart

(meg nem árt). Meghalt rég, de nincs vég,

te viszed, te hiszed őt tovább,

komponáld. Vagy képes... és kész lett.


8. Művész vagy. Kicsi. Nagy. Mint Rubens,

te is kensz... Sok szép színt! Rubens int.

S vagy Rembrandt. Fed sïrhant? Ott festesz,

jó ez lesz. Jössz elő? Lehető.


9. Művész vagy. Biztos nagy. Megdobog-

nagy dolog-művészszív.. Világ hív.

Művészled a szépet, a csúfot,

hisz tudod. Művészled.-s ő téged?