Jó lenne hinni, hogy te is meglátod, azt amit én,
Miként szeli ketté az égi óceán kékjét a viharmadár.
Hogyan vágyja a földet magához karolni az ég,
Szeretne szerelmes csókot csenni-venni, arcodról a napsütés.

Jó lenne hinni, hogy mások is érzik a szív szerető melegét,
Minden szó jelenét, ami holnap, talán maga az élet.
Bárcsak magot vetne e földön a szeretet, a jóság,
Tegnapi rútságait temetve, örökre feledve azt, ami gonosz.

Jó lenne hinni, hogy nem oszt ketté minket semmilyen vágy,
Amiben sikerem, vagy sikered, bennünk nem személyes kudarc.
Amíg másoknak a puszta létünk fájdalom,
Irigységükre a haragjuk válaszul, gyűlöletet szül.

Jó lenne hinni, hogy te, aki most nem hiszel semmiben,
Majd megérted, csak célok mentén visz előre az Út.
Derűdre, tagadással ne szabadíts rá égi háborút, amely mélybe húz...
Onnan felfelé ingoványon át vezet, alul meg végtelen keserv vár.

Jó lenne hinni, hogy miattunk van még szép remény,
Bennünk van hite és értünk kel a nap, ébred álmosan a hold.
Jó lenne hinni, hogy emberré válik a tükörkép,
Képmására tekintve az Isten, minket látva, önmagára néz.