Tél volt. Derékig temette a hó a fákat, a bokrokat, de ez minket nem zavart. Kint ugra- bugráltam barátaimmal a tisztáson. Aztán valamin a legjobb barátommal összekaptunk. Egymást jól összeharapdáltuk. Hiába csitítottak a többiek, mi oda se hederítettünk. Csak marakodtunk és harapdáltuk egymást. Úgy összevesztünk, hogy egymásba gabalyodva gurulni kezdtünk a lejtőn lefele. Egy jó adag hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb és nagyobb lett. Arra jött a bagoly. Velünk gurult a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a süni. Velünk gurult a süni, a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a mókus. Velünk gurult a mókus, a süni, a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött az őzike. Velünk gurult az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a róka. Velünk gurult a róka, az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a medve. Velünk gurult a róka, az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, egyenest a medvének. A medve hangosan dörmögött, úgy hogy a vastag hóbunda is lepotyogott a fákról, a bokrokról. Az állatokat mind- mind betakarta a hatalmas hó. Nagy nehezen kikecmeregtek alóla és a hatalmas medve láttán, akinek a tekintete semmi jót nem ígért, ijedten rebbentek szerte szét. Mi is kikecmeregtünk a hóbucka alól, bocsánatot kértünk egymástól és kibékültünk.

Soha többet nem bántottuk egymást.