Rejtett önmagadba rejtőzöl,
mikor eljönnek a fájt remények
érted lomha járásán a múltnak,
mit felednél, ha tudnál. Felednéd
a percek árnyait, hová elvisz
időd emlékein az, mi gúzsba -

***

kötött, mit reméltél addig, miben
szív remélhet vágyain. Azután
eljött a csend üzenete benned,
mert megláttad megcsalt
jussát most hogy látod azt,
hogy omlik össze a világ, miben

***

hogy hittél addig, amíg volt
miben, bár addig is a semmiben
hordtad reményeid, csak addig
ennyire nem érintett mélyen
a korholó nyomor. Pedig az
emberiség egy test az életen, s

***

ha az egyiknek fáj valami, az kell
hogy fájjon a másiknak is, mert
az "egy test törvénye" ezt jelenti.
S az élet törvényen alapul, azon,
mit szeretetnek neveznek. Bár
ne csak neveznénk, hanem

***

élnénk fajunk szép reményeit, mi
alapul vágyain minden embernek,
hogy szeressék, s hogy szeret-
hessen azon szívvel, ami fogan
mindenkiben már a születés
előtt, mikor útjára indul az embri-

***

ónyi lét minden élőben. Ezen ősi
törvényen áll vagy bukik minden!
Szép szó a szeretet, de mit ér, ha
csupán szavakká érik a szív ezen
törvénye e késői kor nyomorba
dőlt idején. Ha csupán emlegetjük

***

azt, amit nem ünnepelni, hanem
élni kellene, nem szétszakítani
darabokra aszerint, mi kinek-kinek
tetszik, amiben ember nem, csakis
az Isten dönthet, csakis neki van
joga megmondani, ki által élhetsz

***

e földön. Ki által remélhetsz egy
eljövendő kort, egy eljövendő
nemesült világot, mi ott nyugszik
ösztöneink vágyain, hol érez a
szív ma még vajúdva, ma még
várva ez árva akaratban.