17. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik könyv, folytatás)

Lenkének nem fért fejébe a dolog.
-Sztrojcskovicsot mondtál?
-Ühüm.
-Mit keresett ott az, az ember?
Endre nem válaszolt. Értelmetlen kérdésekre lehetetlen mit mondani.
A húga azonban nem szakadt le a témáról.
-Emlékszel? Róla meséltem. Ő volt az az idegesítő ipse a vonaton.
-Na és?
-Fura - tűnődött Lenke. Volt egy rossz érzésem, hogy még előkerül egyszer. És...
-És?
-És, hát itt van, la! Előkerült!

A férfi sóhajtott. Nem volt ínyére, hogy Sztrojcskovicsról beszélgessenek, de a húga szorongatta.
-Jól van! Ő egy tisztességes ember. Csak heves, nem tud megbékélni a világgal. Kommunista. Azt gondolja, hogy, ami most van, az nagyon rossz, azért rossz, mert a gazdagok kizsákmányolják a szegényeket. Olyan társadalmat akar, ahol mindenki egyenlő, mindenki szabad, nincs kizsákmányolás és a keresztény-nemzetköziség gondolata helyett a proletár internacionalizmus uralkodik.
Életében nem mondott még ilyen hosszú körmondatot. Maga is meglepődött rajta. Zavartan elhallgatott, belekortyolt a borába.
A tornácon beszélgettek, ahogy más alkalmakkor is. Élénk szél fújt, időjárás változást ígért. Szeszélyesen lobogott a szemöldökfára felakasztott petróleumlámpa sárgás, vöröses lángja.
Mielőtt Lenke megszólalhatott volna, még gyorsan hozzáfűzte:
-Oszt látod: ahol ezek a szép gondolatok teret nyertek, mindenütt pusztulást hoztak. Forradalmakat, féktelen diktatúrát, emberek ezreinek legyilkolását.
-Amiben persze nem feltétlenül az eszme a ludas - vetette közbe a húga.
-Teljesen mindegy.
Lenke felnevetett.
-Ja. Hát ez bizony így igaz!

Az istállók felől, tehéntrágya-illatot hozott a szél. Pont feléjük fújt. Riska elbődült, tisztán hallatszott a sötétben, és az is, ahogy őröli a szájában a szálastakarmányt. Nyugtalan volt, az állatok is megérzik a frontot.
-Hanem, most mutatok neked valamit én - mosolyodott el Endre. -Ezt nézd, húgi, itt la. Várj, közelebb hozom a pilácsot.
Kiterített egy régi, rojtos-szélű papírost az asztalon.
-Ide süss!
Lenke közelebb hajolt, nézte. Valami keresztlevélféle volt.
Hirtelen rájött. Amit lát, az egy Laszlovszky-ős keresztlevele.
Hirtelen rátört a keserűség. Ferenc első felesége Laszlovszy lány volt, akitől férje egy év házasság után elvált.
Nem azt kérdezte, ami természetes lett volna: Jóisten, hogy kerül ez hozzád, hanem azt mondta:
-Vidd innen a csodába, hamar-hamar, nem akarom látni, nem akarok tudni róla!

Pedig felettébb érdekes dokumentum volt.

A keresztlevelet az Esztergom, Nógrád főegyházmegye Gyarmaton lévő plébániahivatala állította ki, a VI. kötet 112. oldala tartalmazza, dátum 1855 szeptember 12. Keresztelendő gyermek neve: Imre, György. Szülők neve: Laszlovszky Imre, római katolikus, és Bőhm Borbála, római katolikus. Lakhely: Balassagyarmat 114.
Imre apja egyenes ágon leszármazottja Laszlovszky Józsefnek, aki 1737-n született, Lipót alatt nemességet kapott, Pest-Buda leggazdagabb embere lett, polgármester, képviselő, a híres Laszlovszky major létrehozója a mai Zugliget területén. Érdekesség kedvéért: a major épület-együttese ma műemlék, területén működik a Máltai Szeretetszolgálat központi irodája
Egykor az Angol Kisasszonyok nevelőintézete volt itt. A környék a gazdagok kedvelt kirándulóhelye azokban az években, elegáns étterem, kocsma és sok más kikapcsolódási lehetőség várta a jó levegőre, a hegyek, erdők közelségére vágyó embereket.
Herderics Ferenc első felesége ebből az előkelő családból való volt. Hogy miért váltak el ők ketten? Ma már kideríthetetlen.
Médy és Győző soha nem tudta meg, mi történt. Anyjuk féltékenyen őrizte titkait, a Laszlovszky nevet hallani sem akarta. Ki lehetett vele üldözni a világból!

-Tudod mit találtam még?
-Nem érdekel!
Pedig...na mindegy. Az egyik Laszlovszky lány egy Fráterhez ment feleségül!
Lenke hisztérikusan felnevetett.
-Ha nem hagyod abba azonnal, sikítani kezdek!

Endre nem erőltette tovább. Gondolhatta magában, ő mindent megtett, de, ha nem, akar tudni róla, hát nem. Később se hozta szóba ezt a témát soha többet!